A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-20 / 47. szám

A Gsemadok életéből ÉLÉNK VITA A Központi Bizottság ülésén a vita keretében 13-an szólaltak fel. Alább a felszólalók gondolata­inak lényegét közöljük: Gál Sándor: Az 1983. évi munka­tervnek a szövege kísértetiesen ha­sonlít a távlati munkatervéhez. Et­től függetlenül jó anyagokat kaptunk a kezünkbe. Fon­tosnak tartom, hogy megírjuk a CSEMADOK történetét. Kezdjünk hozzá már most. Öröm­mel tölt el, hogy a távlati munkatervben már központi rendezvényként szerepel a Fábry Zoltán Kulturális Napok. Javasolom, hogy a XX. Jókai-napokra hívjuk meg a korábbi győzteseket. Török László: Sok jó dolog van a két munkatervben. A feladatok magyará­zása részletes, és a költségvetés is könnyen áttekint­hető. Csak helye­selni tudom, hogy az 1983. évi munkaterv nagy súlyt helyez az amatőr gyermekcsoportokra. Sajnos, az 1 —4. osztályos általános iskola nem tud anyagi támogatást nyújtani. Járási elnökségi ülésünkön részt vett a jnb kulturális osztályá­nak dolgozója, s ö sem tudott biztatót mon­dani. Szeretném, ha végül is megoldódna amatőr gyermekcsoportjaink anyagi támoga­tása. ' Gyimesi György: Egyetértek Török Lászlóval. Kultúrát csak pénzzel lehet csinálni. Sokunkat foglalkoztat a gon­dolat, hogy mi lesz a Szőttes sorsa. Senki sem szeret­né, ha ez, a munkánkat, kultúránkat megfele­lő szinten képviselő népművészeti csopor­tunk megszűnne. Azon is gondolkoznunk kellene, hogy az arra érdemes amatőr cso­portokat hogyan támogathatnánk anyagilag jobban. Széthullanak, ha nem találunk idő­ben megoldást. Bíró Géza: A munkatervek jók. Rajtunk mú­lik, mennyit valósítunk meg a feladatokból. Több helyen kifogásolták az évzáró taggyűlé­sek korai időpontját. Jobban megfelelne de­cember és január. A vers- és prózamondók versenyébe be kellene vonnunk azokat az iskolákat is, amelyek eddig távol maradtak. Tény, hogy az amatőr csoportok színvonala nem kielégítő, de a ledorongolás semmit nem használ. A bíráló bizottság minden tekintetben legyen elfogulatlan. Tudom, hogy az üzemanyag országos gond. De az élő kapcsolatteremtés havi száz liter üzem­anyaggal nem tartható fenn. A rimaszombati járásban hetven helyi szervezetünk van. Balogh Gyula: Szeretnénk köszö­netét mondani a KB Titkárságának a CSEMADOK Kul­turális Napokhoz nyújtott segítségért. Javasolom, hogy a járási titkárok és el­nökök iskolázása egyszerre történjék. Szeret­nénk mi is rendszeressé tenni Rozsnyón a Czabán Samu emlékünnepélyt. Amennyiben lehetséges, szívesen nyújtunk otthont a ke­let-szlovákiai néprajzi kiállításnak. A kilenc­­venezres taglétszám elérését 1987-ig me­résznek tartom. Gémesi Károly: Törekedjünk arra, hogy le­gyen vonzó az értekezletek műsora. Egyetér­tek Balogh Gyulával, hogy a járási elnökök és titkárok iskolázása egyszerre történjék. Nem eléggé világos számomra a választott és a végrehajtó szerv viszonya. Először veszek részt KB-ülésen, és indokoltnak tartom, hogy a KB Elnöksége terjesszen elő jóváhagyásra beszámolót a két KB-ülés között folytatott tevékenységéről. Simon János: Kívánságunk, hogy a nyári néprajzi szemináriumot a losonci járásban rendezzék meg. Szeretnénk, ha a bizottság első ülését is nálunk tartaná. Az évzáró taggyűléseken már megkérdezik: Mi történt a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésén el­hangzott javaslatokkal? Mit mondjunk? Az író-olvasó találkozókat központilag kellene irányítani. Még valamit: a szakközépiskolák tanulóit beszerveztük a CSEMADOK-ba, az­tán tovább már nem törődünk velük. Kurucz Lujza: A kilencvenezres taglétszám elérése soknak tűnik. Nagy a lemorzsolódás. Klubtevékenység? Helyiségek kellenének. Meg tagság. Falun nincsenek kellő számban főiskolások. Együttesen fejtenek ki közműve­lődési tevékenységet. Foglalkozzunk többet a falusi fiatalsággal és szorgalmazzuk az együttműködést az iskolákkal. Helyeslem, hogy a XX. Jókai-napokra hívjuk meg a ko­rábbi győzteseket. Héger Károly: Vissza-visszatérünk a helyi szervezetek anyagi támogatásához. A kérdés mindig úgy vetődik fel: milyen mértékben segítenek az állami szervek. Hiba részünkről, hogy csak pénzt kérünk. Folyamatos tevé­kenységre kell törekednünk, és arra, hogy rendezvényeink bekerüljenek az egységes kulturális tervbe. Ha ezt elértük, a járási pártbizottság jóváhagyásra ajánlja a tervet a jnb tanácsának, és akkor rendezvényeink már sorban megvalósulnak. Fél Miklós: A munkaterv jó, de nem oldja meg já­rásonként és a helyi szervezetekben a problémákat. Van­nak kitűnően mű­ködő helyi szerve­zetek, akadnak azonban olyanok is, amelyek nem tudják teljesíteni az igényesebb feladatokat. Arra törekszünk, hogy a községek egyesítése után se szűnjenek meg a helyi szervezetek. A kiutalt üzemanyag kevés. Kvarda József: Egészhetes kulturális napo­kat szerveztünk Nagymagyaron, s nem me­rült fel anyagi probléma. Én is helyeslem, hogy a KB Elnöksége terjesszen elő jelentést a munkájáról. Csicsay Alajos: Mi lesz a központosított falvakkal? A CSEMADOK hatszáz tagú pár­kányi helyi szervezete az iskolában tartja gyűléseit. Most érték el, hogy már bejárhat­nak a művelődési házba. Jónak tartanám, ha a helyi szervezeteknek megküldenénk a két munkatervet. Fazekas Árpád: A jövőben nagyobb segítsé­get kérünk a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély megrendezéséhez. Úgy érzem, hogy fogytán az erőnk... A vitában a munkatervekkel kapcsolat­ban elhangzott észrevételekre a munkate­rületért felelős KB titkárok: Neszméri Sándor és Petrik József, a szövetségünk egészét érintő kérdésekre dr. Lukács Tibor vezető titkár és Sidó Zoltán, a KB elnöke válaszoltak. A KB kétnapos ülése dr. Rácz Olivér alelnök zárószavával ért véget. esősök fái. A fasorok közé ekével hasított árkokba ömlik a víz. A mindenütt fellelhető csatornákból szivattyú emeli át. Másutt 4—5 méteres csövek emelkednek ki a földből, hatalmas táblákon példás rendben sorakoz­va, szórófejükből vizet permetezve. Bolgár barátaink óriási összeget fordítanak a mező­­gazdaság korszerűsítésére, öntözörendsze-Szófia, a Lersky székesegyház rek építésére. Termelési eredményeik vitat­hatatlanok, általuk gazdagszik az ország. Mielőtt Szófiába értünk volna, határában megtekintettük a híres harangparkot, ame­lyet a bolgár főváros az I. Gyermek Világfesz­tivál emlékére állítatott, és amelynek harang­jait a fesztiválon részt vett küldöttségek ajándékoztak a városnak. A turisták kedvükre Bitter László felvétele kongathatják a különböző alakú és nagyságú ütőhangszereket. Akad köztük kolomp és csengő formájú is. Hangszinük és hangolá­suk dallamok megszólaltatására is alkalmas. Erről lemezfelvételt is vásárolhatunk. A nap legjelentősebb eseménye a Dimitrov-mauzó­­leum megtekintése volt. Az odalátogató és sorakozó ezrek között mi is kivártuk, hogy lerójuk kegyeletünket és tiszteletünket szel­lemi nagysága előtt. Délután esősre fordult az idő, először, bulgáriai tartózkodásunk folyamán. A Szak­­szervezetek Továbbképző Intézete, ahol Szó­fiában szállást kaptunk a Vitosa-hegy lábá­nál fekszik, és egész kis erődítmény. Ennek ellenére szép és kényelmes. Délután vala­mennyien pihentünk, hogy este eleget tud­junk tenni bolgár barátaink vacsorameghívá­sának. Érdeklődéssel ismerkedtünk a bolgár konyha ízeivel, különlegességeivel, a bolgár italokkal. Másnap, hétfőn, énekkari próbát tartot­tunk és a nap további részében a város történelmi nevezetességeivel ismerkedtünk, amelyekből azonban, sajnos, csak keveset sikerült látni. Vacsora után autóbusszal ko­raesti „sétát" tettünk a Vitosára. A majd kétezer méteres tengerszint feletti magas­ságban nyoma sem volt a kánikulának. A levegő hűs tisztasága, a gyönyörű panoráma felejthetetlen élményt nyújtott. Nézelődés közben beesteledett, alattunk kigyúltak Szó­fia fényei. Bulgáriai utunk tizedik napja sűrítve volt élményekkel. A délelőtti szabad idő gyorsan eltelt az áruházak, üzletek kirakatainak és a város nevezetességeinek nézegetése köz­ben. Ebéd után csomagoltunk, és készülőd­tünk az esti fellépésre. Csomagoltunk a hosszú visszautazásra és úgy szálltunk fel az autóbuszra, hogy a koncertet követő bankett után indulunk haza, hogy mielőbb elérjük Vidin határállomást. Aznap minden elképze­lésünk szerint zajlott. Újabb szép sikert arat­tunk hangversenyünkön, amelyet a szófiai Antifasiszta Harcosok Székházában adtunk. A fogadtatás hasonló volt mint Csirpanban, gyakran kaptunk vastapsot. A bankett szívé­lyessége némileg feledtette, hogy egyben búcsúzunk, vége bulgáriai tartózkodásunk­nak. Meleg kézszorítások, baráti ölelések után vidám énekszóval vágtunk neki augusz­tus 10-én éjjel tizenegykor az útnak. Csak hajnalban, megérkezve a határállomásra, csitult el az ének, amikor állandó kísérőnk Nikolaj Szotirov búcsúzott tőlünk. A Duna partján a kompra várakozva pihentünk, alud­tunk, nem sejtve, hogy nyugodtan tehetjük, a tervezettnél négy órával később kelünk át. Erről már nem a szervezők tehettek. Követ­kezménye egy hosszú, fárasztó utazás lett. A CSMTKÉ-tagok zömének dicséretére le­gyen mondva, ez sem bontotta ki őket szo­kott nyugalmukból, vidám hangulatukból. DEBRÖDI D. GÉZA 7

Next

/
Thumbnails
Contents