A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-20 / 47. szám
A Gsemadok életéből ÉLÉNK VITA A Központi Bizottság ülésén a vita keretében 13-an szólaltak fel. Alább a felszólalók gondolatainak lényegét közöljük: Gál Sándor: Az 1983. évi munkatervnek a szövege kísértetiesen hasonlít a távlati munkatervéhez. Ettől függetlenül jó anyagokat kaptunk a kezünkbe. Fontosnak tartom, hogy megírjuk a CSEMADOK történetét. Kezdjünk hozzá már most. Örömmel tölt el, hogy a távlati munkatervben már központi rendezvényként szerepel a Fábry Zoltán Kulturális Napok. Javasolom, hogy a XX. Jókai-napokra hívjuk meg a korábbi győzteseket. Török László: Sok jó dolog van a két munkatervben. A feladatok magyarázása részletes, és a költségvetés is könnyen áttekinthető. Csak helyeselni tudom, hogy az 1983. évi munkaterv nagy súlyt helyez az amatőr gyermekcsoportokra. Sajnos, az 1 —4. osztályos általános iskola nem tud anyagi támogatást nyújtani. Járási elnökségi ülésünkön részt vett a jnb kulturális osztályának dolgozója, s ö sem tudott biztatót mondani. Szeretném, ha végül is megoldódna amatőr gyermekcsoportjaink anyagi támogatása. ' Gyimesi György: Egyetértek Török Lászlóval. Kultúrát csak pénzzel lehet csinálni. Sokunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz a Szőttes sorsa. Senki sem szeretné, ha ez, a munkánkat, kultúránkat megfelelő szinten képviselő népművészeti csoportunk megszűnne. Azon is gondolkoznunk kellene, hogy az arra érdemes amatőr csoportokat hogyan támogathatnánk anyagilag jobban. Széthullanak, ha nem találunk időben megoldást. Bíró Géza: A munkatervek jók. Rajtunk múlik, mennyit valósítunk meg a feladatokból. Több helyen kifogásolták az évzáró taggyűlések korai időpontját. Jobban megfelelne december és január. A vers- és prózamondók versenyébe be kellene vonnunk azokat az iskolákat is, amelyek eddig távol maradtak. Tény, hogy az amatőr csoportok színvonala nem kielégítő, de a ledorongolás semmit nem használ. A bíráló bizottság minden tekintetben legyen elfogulatlan. Tudom, hogy az üzemanyag országos gond. De az élő kapcsolatteremtés havi száz liter üzemanyaggal nem tartható fenn. A rimaszombati járásban hetven helyi szervezetünk van. Balogh Gyula: Szeretnénk köszönetét mondani a KB Titkárságának a CSEMADOK Kulturális Napokhoz nyújtott segítségért. Javasolom, hogy a járási titkárok és elnökök iskolázása egyszerre történjék. Szeretnénk mi is rendszeressé tenni Rozsnyón a Czabán Samu emlékünnepélyt. Amennyiben lehetséges, szívesen nyújtunk otthont a kelet-szlovákiai néprajzi kiállításnak. A kilencvenezres taglétszám elérését 1987-ig merésznek tartom. Gémesi Károly: Törekedjünk arra, hogy legyen vonzó az értekezletek műsora. Egyetértek Balogh Gyulával, hogy a járási elnökök és titkárok iskolázása egyszerre történjék. Nem eléggé világos számomra a választott és a végrehajtó szerv viszonya. Először veszek részt KB-ülésen, és indokoltnak tartom, hogy a KB Elnöksége terjesszen elő jóváhagyásra beszámolót a két KB-ülés között folytatott tevékenységéről. Simon János: Kívánságunk, hogy a nyári néprajzi szemináriumot a losonci járásban rendezzék meg. Szeretnénk, ha a bizottság első ülését is nálunk tartaná. Az évzáró taggyűléseken már megkérdezik: Mi történt a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésén elhangzott javaslatokkal? Mit mondjunk? Az író-olvasó találkozókat központilag kellene irányítani. Még valamit: a szakközépiskolák tanulóit beszerveztük a CSEMADOK-ba, aztán tovább már nem törődünk velük. Kurucz Lujza: A kilencvenezres taglétszám elérése soknak tűnik. Nagy a lemorzsolódás. Klubtevékenység? Helyiségek kellenének. Meg tagság. Falun nincsenek kellő számban főiskolások. Együttesen fejtenek ki közművelődési tevékenységet. Foglalkozzunk többet a falusi fiatalsággal és szorgalmazzuk az együttműködést az iskolákkal. Helyeslem, hogy a XX. Jókai-napokra hívjuk meg a korábbi győzteseket. Héger Károly: Vissza-visszatérünk a helyi szervezetek anyagi támogatásához. A kérdés mindig úgy vetődik fel: milyen mértékben segítenek az állami szervek. Hiba részünkről, hogy csak pénzt kérünk. Folyamatos tevékenységre kell törekednünk, és arra, hogy rendezvényeink bekerüljenek az egységes kulturális tervbe. Ha ezt elértük, a járási pártbizottság jóváhagyásra ajánlja a tervet a jnb tanácsának, és akkor rendezvényeink már sorban megvalósulnak. Fél Miklós: A munkaterv jó, de nem oldja meg járásonként és a helyi szervezetekben a problémákat. Vannak kitűnően működő helyi szervezetek, akadnak azonban olyanok is, amelyek nem tudják teljesíteni az igényesebb feladatokat. Arra törekszünk, hogy a községek egyesítése után se szűnjenek meg a helyi szervezetek. A kiutalt üzemanyag kevés. Kvarda József: Egészhetes kulturális napokat szerveztünk Nagymagyaron, s nem merült fel anyagi probléma. Én is helyeslem, hogy a KB Elnöksége terjesszen elő jelentést a munkájáról. Csicsay Alajos: Mi lesz a központosított falvakkal? A CSEMADOK hatszáz tagú párkányi helyi szervezete az iskolában tartja gyűléseit. Most érték el, hogy már bejárhatnak a művelődési házba. Jónak tartanám, ha a helyi szervezeteknek megküldenénk a két munkatervet. Fazekas Árpád: A jövőben nagyobb segítséget kérünk a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély megrendezéséhez. Úgy érzem, hogy fogytán az erőnk... A vitában a munkatervekkel kapcsolatban elhangzott észrevételekre a munkaterületért felelős KB titkárok: Neszméri Sándor és Petrik József, a szövetségünk egészét érintő kérdésekre dr. Lukács Tibor vezető titkár és Sidó Zoltán, a KB elnöke válaszoltak. A KB kétnapos ülése dr. Rácz Olivér alelnök zárószavával ért véget. esősök fái. A fasorok közé ekével hasított árkokba ömlik a víz. A mindenütt fellelhető csatornákból szivattyú emeli át. Másutt 4—5 méteres csövek emelkednek ki a földből, hatalmas táblákon példás rendben sorakozva, szórófejükből vizet permetezve. Bolgár barátaink óriási összeget fordítanak a mezőgazdaság korszerűsítésére, öntözörendsze-Szófia, a Lersky székesegyház rek építésére. Termelési eredményeik vitathatatlanok, általuk gazdagszik az ország. Mielőtt Szófiába értünk volna, határában megtekintettük a híres harangparkot, amelyet a bolgár főváros az I. Gyermek Világfesztivál emlékére állítatott, és amelynek harangjait a fesztiválon részt vett küldöttségek ajándékoztak a városnak. A turisták kedvükre Bitter László felvétele kongathatják a különböző alakú és nagyságú ütőhangszereket. Akad köztük kolomp és csengő formájú is. Hangszinük és hangolásuk dallamok megszólaltatására is alkalmas. Erről lemezfelvételt is vásárolhatunk. A nap legjelentősebb eseménye a Dimitrov-mauzóleum megtekintése volt. Az odalátogató és sorakozó ezrek között mi is kivártuk, hogy lerójuk kegyeletünket és tiszteletünket szellemi nagysága előtt. Délután esősre fordult az idő, először, bulgáriai tartózkodásunk folyamán. A Szakszervezetek Továbbképző Intézete, ahol Szófiában szállást kaptunk a Vitosa-hegy lábánál fekszik, és egész kis erődítmény. Ennek ellenére szép és kényelmes. Délután valamennyien pihentünk, hogy este eleget tudjunk tenni bolgár barátaink vacsorameghívásának. Érdeklődéssel ismerkedtünk a bolgár konyha ízeivel, különlegességeivel, a bolgár italokkal. Másnap, hétfőn, énekkari próbát tartottunk és a nap további részében a város történelmi nevezetességeivel ismerkedtünk, amelyekből azonban, sajnos, csak keveset sikerült látni. Vacsora után autóbusszal koraesti „sétát" tettünk a Vitosára. A majd kétezer méteres tengerszint feletti magasságban nyoma sem volt a kánikulának. A levegő hűs tisztasága, a gyönyörű panoráma felejthetetlen élményt nyújtott. Nézelődés közben beesteledett, alattunk kigyúltak Szófia fényei. Bulgáriai utunk tizedik napja sűrítve volt élményekkel. A délelőtti szabad idő gyorsan eltelt az áruházak, üzletek kirakatainak és a város nevezetességeinek nézegetése közben. Ebéd után csomagoltunk, és készülődtünk az esti fellépésre. Csomagoltunk a hosszú visszautazásra és úgy szálltunk fel az autóbuszra, hogy a koncertet követő bankett után indulunk haza, hogy mielőbb elérjük Vidin határállomást. Aznap minden elképzelésünk szerint zajlott. Újabb szép sikert arattunk hangversenyünkön, amelyet a szófiai Antifasiszta Harcosok Székházában adtunk. A fogadtatás hasonló volt mint Csirpanban, gyakran kaptunk vastapsot. A bankett szívélyessége némileg feledtette, hogy egyben búcsúzunk, vége bulgáriai tartózkodásunknak. Meleg kézszorítások, baráti ölelések után vidám énekszóval vágtunk neki augusztus 10-én éjjel tizenegykor az útnak. Csak hajnalban, megérkezve a határállomásra, csitult el az ének, amikor állandó kísérőnk Nikolaj Szotirov búcsúzott tőlünk. A Duna partján a kompra várakozva pihentünk, aludtunk, nem sejtve, hogy nyugodtan tehetjük, a tervezettnél négy órával később kelünk át. Erről már nem a szervezők tehettek. Következménye egy hosszú, fárasztó utazás lett. A CSMTKÉ-tagok zömének dicséretére legyen mondva, ez sem bontotta ki őket szokott nyugalmukból, vidám hangulatukból. DEBRÖDI D. GÉZA 7
