A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-13 / 46. szám
Szerdahelyi vásártéren, Ihajláré, tyuhajla. Legényvásár lesz a héten, Rip-rop, ropogós a gerenda. Én is megyek a vásárra, Ihajláré, tyuhajla, Legényt választok magamnak, Rip-rop, ropogós a gerenda.. . (Csallóközi népdalrészlet, gyűjtötte: Szomjas György 1957-ben, énekelték: iskolás lányok) A fővárosból jövet, Nagylég (Lehnice) után, ahol nagy ívben vesz kanyart a Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) vezető országút, a csallóközi táj olyan változatos színek ben bontja ki őszi szépségét, hogy szinte megbéklyózza a tekintetet. Nézelődésre azonban nincs mód, mert egyre sűrűbbé válik a pénteki forgalom. A gépkocsik s az ugyancsak sebesjáratú motorkerékpárok csöndesen guruló bicikliket, az út szélére szorult gyalogosokat kerülgetnek, sőt egy két lovasszekeret is előzni kell. Mihályfa (Michal na Ostrove) határában két meglett suhanc leinti a gépkocsit. Autóstop. — Szerdahelyre megy? — hajolnak oda az ablakhoz. — Arrafelé ... — Vigyen el bennünket a városig! Határozottan, otthonosan ülnek a hátsó ülésre, alig fékezik jókedvüket. — Minek jöttök Dunaszerdahelyre ? — kérdezem tőlük. — Ó, hát a vásárba! — Érdemes beutazni? Szinte egymás szájából lopják a választ : — Persze! Okvetlen! — Miért? Fölnevetnek. — Hát csak! Ott hatalmas kavargás van, itthon senki sem lesz az utcán. — A környékről ilyenkor mindenki odamegy — mondja a másik fiú —, sok ismerőssel, haverral találkozik az ember. Járt ezen a tájon búcsúban vagy vásáron ? — Nem, még sohasem ... A két legény összenéz. — Akkor tartson velünk! Dunaszerdahely, ez az egyébként oly nyugodt és csöndes járásszékhely most tényleg egy felbolydult méhkashoz hasonlít. A vásártérhez vezető utcákban kiáradt folyóként hömpölyög a sokaság A fiúk is kiszállnak, s búcsúzás közben talán hálából, ellátnak egy két jóta náccsal: — Gulyást vagy halászlét ne egyen, inkább lacipecsenyét, sült halat, eset leg kolbászt. Akkor látja, mi van a tányérjában ... És ha letette a kocsit, kóstolja meg az idei murcit is! Engedek a hívásnak, indulok én is a forgatagban. Úgy tűnik, mintha számtalan titkos forrásból fakadna itt a jókedv a leírhatatlan kavargás, az egész országból összesereglett árusok s vásári szerencsejátékosok rikoltozó zsibongása, a hangoskodó alkudozás, a céllövöldék puffanásainak sorozatos zaja... És hogy ne csupán a szemnek meg a fülnek, hanem az orrnak is legyen dolga, hát lépten-nyomon az étvágygerjesztő házikolbász, a frissen sülő pecsenye csábító szagának csiklandása, az újbor édeskés illata kíséri a látogatót. Sokáig azzal szórakozom, hogy valami olyan árut keressek, ami esetleg nem lenne kapható a sátrak, az alkalmi elárusítóhelyek deszkapultjain. Egy-kettöre kiderül: bizarr ötlet az ilyesmi, mert a zsúfolásig telt polcok bőséggel kínálják a legkülönbözőbb portékákat. Kapható itt filléres léggömbtől vagy fogkefétől a legújabb divat szerint varrt siruháig minden. A vásámyitás óráiban még kerékpár, hordó. Bon-pari cukorka és földimogyoró is ... Sodródom a tömegben. Egy hangszóró Karel Gott, az Omega együttes, Shakie Stewens, Amanda Lear, Drupi számait játssza, már-már féktelen hangerővel. Az áruikat kínáló vásárosok azonban még ezt is túlharsogják: — Itt a finom törökméz, friss a kókusztekercs! Cukorvattát tessék! Tessék-tessék, vegyék amíg van ... — Fözőkanalat, sodrófát, sótartót tessék! Nálam válasszanak vásárfiát, tessék!... — Adidas trikók nagy választékban! Csinos hölgyeknek, délceg legényeknek divatos trikót! Ennél divatosabbat nem kapnak sehol... — reklámoz fáradhatatlanul egy középkorú, bajuszos férfi. A méterárusátor előtt is hangos alkudozás folyik: — Mibe kerül annak a szürke anyagnak métere ? — Százhetven. — Más mintájú nincs? — Nincs, angyalom. De ez is nagyon szép. Két hónapja nem volt ilyen választékunk, mint most — mutat az elárusítónő a háta mögötti, árutól roskadozó polcokra. Itt-ott visszafojtott torokhangok, érces hangú kiáltások keverednek a hangszórók harsogásával. — Gázléggömb, magasra száll a gázléggömb ... — Tessék, itt vegyék a vásárfiát: baba, kisautó, bűvös kocka .. . Megreccsen a hangszóró: — A vásár igazgatóságán várja szüleit a négyéves Évike! Évike keresi szüleit! Figyelem, a vásár irodájában várjuk a szülőket! Figyelem! Délután a Csallóközi Népi Együttes, holnap pedig a Pántlika Együttes műsorára hívunk mindenkit! Figyelem . Aztán újra Karel Gott jól ismert tenorja harsogja be az alkalmi vásárteret. A tömeg sodródva nézelődik, vásárol, MEGÚJUL A TÖBB ÉVSZÁZADOS HAGYOMÁNY? 3 NAPIG z
