A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-13 / 46. szám
A Gsemadok életéből BARATI KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA Bolgár dalosok nálunk A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara fő célkitűzései közé tartozik — a hazai hangversenyeken kívül —, hogy külföldön népszerűsítse kórusművészetünket. Ennek érdekében baráti kapcsolatokat tart fenn a szocialista és más európai országok élenjáró kórusaival, amelyekkel nemzetközi kórusversenyeken ismerkedett meg. Az 1967. évi debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválon kötött barátságot a szófiai Rodina kórussal. A két énekkar először 1972- ben vendégszerepeit egymás hazájában és fűzte szorosabbra a barátság szálait. A Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulójával kapcsolatos ünnepségsorozat ösztönözte az újabb találkozást. Az idén júniusban került sor a második csereakcióra: elsőként — a CSMTKÉ vendégként a Bolgár Egészségügyi Minisztenum és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Rodina kórusa látogatott el hozzánk, Dél-Szlovákiába. Első hangversenyüket a zselizi Országos Népűvészeti Fesztiválon, a másodikat a dunaszerdahélyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Központ színháztermében adták. Műsoruk tartalmát Georgi Dimitrov 100. születési évfordulója határozta meg. A középiskolai diákoknak adott hangverseny jól szemléltette, milyen nagy szeretet és tisztelet övezi a bolgár nép nagy fiának, a bolgár és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségének emlékét. A róla szóló mozgalmi dalok, szépsége, sokszínűsége, himnikus és magasztos dallamai hűen kifejezték a bolgár nép háláját és megbecsülését. A kórusművek tartalmának tolmácsolásában mint fordító nagy segítségünkre volt Rédli Margit, a CSEMADOK KB szakelőadója, aki főiskolai tanulmányait Szófiában végezte, és ma is élő kapcsolatban áll a bolgár művészettel. A dunaszerdahelyi hangverseny meggyőzött arról, hogy bár a Rodina kórus éneklési stílusa eltér a CSMTKÉ és a közép-európai kórusok éneklési technikájától, egy azonban közös, a kórusmuzsika szeretete. Az első két hangversenyt Angel Manolov, bolgár nemzeti művész vezényelte. A CSEMADOK somodi (Drieňov) járási dal- és táncünnepélyen került sor az énekkar harmadik hangversenyére, ezúttal ismét szabadtéri színpadon. Mivel jó volt az akusztika és átgondoltabb a szervezés, sikerült kizárni azokat a külső körülményeket, amelyek befolyásolták volna a kórus teljesítményét. így, művészileg a legértékesebb előadást Somodiban hallhattuk tőlük. Szép és tiszta összhangot, fülbemászó melódiákat, pattogó bolgár ritmust és bizsergető fortísszimókat. Az énekkart Somodiban dr. Georgi Dzsubeliev másodkamagy vezényelte, aki műkedvelőnek számít ebben a szerepben, hiszen foglalkozása orvos. Dirigálása pontos, kifejező és kulturált volt. Meg kell még említeni Peter Petrov szólista és Dzseni Petrova zongorista nevét, akik mindhárom hangversenyen közreműködtek. Főleg Petrova zongorajátéka tetszett, a bámulatos precizitás és dinamika, amely soha nem volt öncélú. A Rodina kórus 90 énekessel érkezett Szlovákiába, ami mindennél többet mond az együttes színvonaláról, és a kórusmuzsikának a bolgár kulturális életben betöltött szerepéről. A dunaszerdahelyi hangversenyt követően Horsicza Ferenc, a CSMTKÉ elnöke látogatóba hívta a Rodina kórust a hidaskürti (Mostová) iskolába, amelynek igazgatója. Még véget sem ért a fogadás, már elkezdődött az éneklés. Ezt tetézte a vendéglátást követő „dalosjáték". Ennek lényege az a nálunk is ismert szokás, hogy az ünnepeknek eléneklik a kedvenc dalát. Bolgár szokás szerint az ünnepeknek szólót kell énekelnie. Leleményességüket dicséri, hogy rengeteg lett az ünnepelt azon az estén. Következményeként felejthetetlen szólókoncertben volt részünk. Az elhangzott népdalok önmagukért beszéltek. Vallottak a bolgár nép gazdag érzelemvilágáról, hazaszeretetéről, humorérzékéről és hihetetlenül gazdag népdalkincséről. Az est fénypontja volt, amikor Nikolaj Szotirov, a Rodina szervezőtitkár és a CSMTKÉ „Kapitány" duettben énekelte el a Megismerni a kanászt című magyar népdalt. Nikolaj barátunk a népdal refrénjét Hej, élet, élet... Vass Lajos-i stílusban az egész kórusnak betanította, s aztán vidáman fújták máshol is. A másik kedves emlék a Somodiba utazással kapcsolatos. A nagyszámú énekkar két autóbuszban és egy mikrobuszban utazott Bratislavából. Rimaszombat (R. Sobota) előtt, a zólyomi (Zvolen) ebéd mellé elfogyasztott sör pihenőt parancsolt. Ahogy megálltunk, a mikrobusz mindig vidám sofőrje teljes erőre kapcsolta a rövidhullámú rádiókészüléket. A szófiai rádióállomás bolgár népi muzsikát közvetített. Szóltak a töröksípok, dobok, pergő kólóritmust visszhangzott az útmenti erdő. Nem csoda, hogy megfeledkeztünk arról, miért álltunk meg. A magasban összefonódtak a kezek és az utasok már ropták is a mikrobusz körül az ötnyolcados ritmusú délszláv kóló-táncot. Nyoma sem volt rajtuk a közel háromszáz kilométeres út okozta fáradságnak. Bolgár barátaink zenéjükkel, népdalaikkal, táncukkal nemcsak nekünk szereztek örömet és felejthetetlen élményt, de ők maguk is gazdag ismeretekkel térhettek haza. Szabad idejükben Szlovákia nevezetességeivel ismerkedtek. A domicai cseppköbarlangban például még énekeltek is, amikor ráéreztek a Dóm-terem akusztikai adottságaira. A kórustagok elragadtatással beszéltek róla később. Akárcsak Betlérről, Krasznahorkáról vagy a Zselizen és Somodiban látott népművészeti fesztiválról. Sokan először kaptak ízelítőt népi hagyományainkból, kultúránkból, ami számunkra eddig új, ismeretlen volt. Lenyűgözve nézték, hallgatták a műsort. Érdeklődtek, kíváncsiskodtak, sokat fényképeztek, és igyekeztek beszédbe elegyedni a szereplőkkel. Tüzetesen megnézték népviseletünket, különösen a hímzéseket. Az egymás kultúrájával való kölcsönös ismerkedés hasznosságának fényes bizonyítéka volt a Rodina kórus csehszlovákiai vendégszereplése. Ezeknek az értékeknek tudatában és a továbbiaknak a reményében búcsúztunk tőlük az abaújszinai (Sena) határátkelőhelyen, azzal hogy a legközelebb Szófiában látjuk viszont egymást. DEBRÖDI D. GÉZA EZ-KLUBMOZGALOM? A klubtevékenység mint a népművelési munka egyik formája, komoly lehetőség, hathatós eszköz nemzetiségi kultúránk művelésére, társaséletünk összekovácsolására, a szabadidő jobb kihasználására, a szocialista ember formálására. A CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezetnek vezetőössze a szakcsoportokat helyi szervezetünknél a munka rovására menne. Valamennyi klubunknak tetemes a létszáma, így a képzőművészeteket kedvelők klubjának 170, a tánccsoportnak 80, a honismereti körnek 30, a kézimunkaszakkömek, s a tulajdonképpeni klubnak 46 tagja van. A csoportok sége ennek már régen tudatában van, s talán nem is annyira tudatosan, mint inkább ösztönszerűen éreztük, hogy ez az az út, melyen járnunk kell, ha azt akarjuk, hogy munkánk, ne csak mennyiségét, de minőségét tekintve is színvonalas legyen. Helyi szervezetünk keretében szakcsoportokat hoztunk létre, közülük a legtevékenyebbek a társastáncklub, a honismereti klub, a képzőművészeteket kedvelők klubja, az irodalmi klub, a kézimunka klub, az énekkar, a színjátszó csoport, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub stb. Amint már az elnevezésükből is látható, ezek szakcsoportok, de igyekezett rábírni őket njpr megalakulásuktól kezdve helyi szervezetük vezetősége, hogy a tevékenységük mellett klubéletet is folytassanak. Ez sikerült is, hisz társastánccsoportunk nemcsak országos, hanem nemzetközi nevet is vívott ki magának, honismereti klubunk országszerte ismert, sőt rendszeres munkáját még a vágsellyei Vörösmarty Klub előtt kezdte, a képzőművészetek kedvelőinek klubja több kiállítást rendezett s elindította az amatőr képzőművészetek mozgalmát, és így sorolhatnám tovább. Felvetődik a kérdés, hogy vajon szervezetünkön belül miért nem alakítunk egyetlen közművelődési klubot, miért van több klubunk? A kérdésről, mint az országos klubtanács tagja több ízben beszéltem a klubtanács összejövetelén, továbbá helyi szervezetünk vezetőségi ülésein, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egyetlen klubba vonni taglétszáma együttesen közel ezer. Egy ilyen nagy klub vezetése komoly feladatot róna a vezetőségre, a CSEMADOK-szervezeten belül külön szervezet lenne. A dolgot azután úgy oldottuk meg, hogy valamennyi klubvezető helyi szervezetünk vezetőségének a tagja, így a klubok munkáját a vezetőségen keresztül irányítjuk. A kéthetenkénti vezetőségi ülésen egy-egy klub munkáját értékeljük, illetve a klubvezető beszámol elért eredményeikről, nehézségeikről és jövendő feladataikról. Előterjeszti klubjának igényeit. Valamennyi klub féléves munkatervet készít s ezt benyújtja a vezetőségnek. Ezek a tervek azután a helyi szervezet tervének szerves részét képezik. Most nézzük meg egyik klubunk munkáját, a honismereti klubét, ezen keresztül felmérhetjük a többi klub tevékenységét is. Honismereti klubunk az előre kidolgozott féléves és éves terv szerint dolgozik. Összejöveteleit havonta tartja. Ezeken megvitatják a tagok aktuális problémáit, de elsősorban helytörténeti, magyar és egyetemes történelmi kérdésekkel, továbbá néprajzzal és társadalomtudományi kérdésekkel is. Az összejövetelen egyik klubtag vitaindító előadást tart. A témáról sokszor késő éjszakába nyúló viták alakulnak ki. Kicserélik a gyűjtési munka terén szerzett tapasztalataikat. A honismereti kör kapcsolatot tart fenn a nagyközönséggel, tavasszal és ősszel előadássorozatot indít. Ebbe az előadói tevékenységbe az utóbbi időben a többi csoport is belekap-6
