A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-10 / 28. szám
Csak egy percre... Június elején ran gos sportesemény a hagyományos Pravda — Televízia — Slovnaft nem zetközi atlétikai viadal színhelye volt Szlovákia fővárosa Bratislavában állt rajthoz például a szovjet Anyiszimo va, a mindig vidám hármasugró, Willie Banks, az Európában verhetetlennek tűnő súlylökö, Udo Beyer, a tanzániai Filbert Bayi vagy a montreali olimpia futóhőse, Alberto Juantorena is. A férfi gerelyhajítás mezőnyében pedig valóban nagyszerű konkurencia jött össze : az idei esztendő legjobb dobója, az NDK-beli Detlef Michel, a világcsúcstartó Paragi Feri és az elmúlt olimpia bajnoka, DAJNIS KULA is. Vele a verseny másnapján beszélgettem. — Nem sajnálod, hogy ezúttal bizony leszorultál a győzelmi emelvény legmagasabb fokáról? — Valóban nem a győzelem elszalasztott lehetősége mérgesít, hiszen tavaly is második lettem Bratislavában, hanem sokkal inkább az, hogy mindössze 85,30-at sikerült dobnom, ami több mint öt méterrel volt kevesebb Michel teljesítményénél. — Miben látod ennek okát? — Egyelőre még nem vagyok a legjobb formában, de ez talán nem is különösebb baj, mert az athéni Európa-bajnokság csak szeptemberben lesz. Persze, a megfelelő formaidőzítés mellett, a dobótechnikámon is jócskán van még csiszolni valóm. — Egy olimpiai bajnoknak is gyakorolnia kell az ilyesmit? — Természetesen! Különösképpen ha az illető új dobóstílus elsajátításával próbálkozik. — Új dobostHús ? — Igen. Eddig hét lépésnyi nekifutás után vetettem el a gerelyt, ebben a szezonban ugyanezt a távot hat lépésre csökkentettem. Ehhez más ritmusú, gyorsabb nekifutást kellett kidolgoznom, ami egyelőre még nincs egészen a véremben. Fölkészülési tervem szerint július derekán már kilencven méter körüli dobásokat kellene produkálnom, az atlétikai évad végén pedig jó volna egy 97—98 méteres dobással megdönteni a világcsúcsot. — A gerelyhajitók bratislavai versenyét Detlef Michel nyerte. Róla mi a véleményed? — Nagyszerű dobóatléta. Kifogástalan technikája van, a bal kezében pedig óriási erő feszül. Bal kézzel kilencven méternél többet dobni, hatalmas teljesítményt jelent. — Milyennek tartod Paragi Ferenc kilátásait a közelgő Európa-bajnokságon ? — Ö a világcsúcstartó, s ez mindenképpen tekintélyt parancsol. Gondolom, az ő formája is szeptemberben tetőzik majd. Más kérdés, hogy ennyi kiváló dobás után Michel Athénban is meg tudja-e ismételni jelenlegi teljesítményeit... — Ki az, akit férfi gerelyhajításban esélyesnek tartasz éremszerzésre az Olimposz tövében ? — Nincs biztos tippem. Csupán a saját nevemben mondhatom azt, hogy az Európa-bajnokságon szeretnék majd újra dobogóra jutni. — Távolabbi céljaid? — Jövőre világbajnokság lesz. Jó lenne ott is dobogóra kerülni. (mik-) Fotó: ČSTK A szobában kitartóan zümmögött egy légy. Hacuka Bódog félretolta irományait és szemmel követte a legyet. Milyen jó a légynek, nyugodtan, zümmög, gondolta, neki meg majdhogy szétveti a fejét az idegesség, a mindennapi robot velejárója. — Hacuka úr... Hacuka kartárs — szólalt meg váratlanul frissen adjusztált kolléganője, Edina. — Tessék — mosolyodon el Hacuka. — Telefonálhatok? — Kérem — mondta Hacuka és arra gondolt mért tették pont az ő szobájába ezt a sovány, inas nőt. akinek nyugtalan tekintete folyton ide-oda rebben. Eleddig zavartalanul dolgozott homályos kis zugában, most meg beszorítottak még egy íróasztalt és összekuszálták szépen kialakított munkarendjét. Elfelhösödött az arca, de erőt vett magán és újra beletemetkezett a számokba. Csak akkor nézett föl újra, amikor Edina hosszasan belekacagott a telefonba. — Röhög, mint a fakutya — mormolta csak úgy magának és bosszúságában előhúzta kockás zsebkendőjét és jól beletrombitált Kolléganője arcán apró rángások futottak végig, fekete gombszemével rámeredt Hacukára és úgy megbámulta, mintha ma látná először. Hacuka kissé megvonta a vállát és megpróbált rendet teremteni a számsorokban. De sehogyan sem akart menni a munka. Az Edina elnyújtott hangja, botor és felelőtlen nevetgélése határozottan zavarta. Bár a lány már telefonált néhányszor, amióta együtt ültek, Hacuka csak ma vette észre, hogy ezek a telefonbeszélgetések borzolják az idegeit. — Óhó, ohó — csacsogta éppen Edina a telefonba — csak ne olyan hevesen. Kalina elvtárs. Erre az ohózásra megint felütötte a fejét Hacuka és most már szúrósan nézett a lányra. De az nem nézett vissza rá, hanem tovább fecsegett. Hacuka kiszedett gyufásdobozából egy szálat, meghegyezte és módszeresen kezdte piszkálni a fogát Közben csettenő hangokat hallatott. Ám ez sem használt. Edina csak akkor fejezte be a beszélgetést, amikor a szomszéd szobából bekukkantott Klára és hosszadalmasan megtárgyalták a tegnap esti televíziós filmet. SZERENCSÉTLEN-E A 13-AS? 1885-ben XII. Alfonz spanyol király látogatást tett egy kolerakórházban, majd hazatért, hogy családja és udvaroncai körében megvacsorázzék. A véletlen úgy hozta, hogy éppen tizenhármán ültek az asztalnál. „Az utolsó vacsorán is tizenhármán voltak — szólalt meg vészjósló hangon őfelsége. — Vajon ki az közülünk, akiért először jön el a halál?” Érte jött el. A tizenharmadmagával eltöltött vacsora után 13 nappal elvitte a kolera. Mi sem természetesebb, mint hogy a dolognak híre kerekedett, és a 13-as számot baljós előjelnek, szerencsétlenség hírnökének kezdték tekinteni. Hiszen köztudott, hogy a bibliai utolsó vacsora után ketten is meghaltak — Krisztus és Júdás —, és a 13. vendég okozta a bajt Csipkerózsika meséjében is. A sok pletyka következtében a babonás emberek szerencsétlen számnak tartják a 13-as számot ma is; másoknak viszont éppen ez a szerencseszáma. Richard Wagner például valósággal rajongott a 13-asért, amely valóban nagy szerepet játszott az életében. 1813-ban született, 13 betűből áll a neve, 13 zenedrámát irt, és pályája számos sikere fűződött különböző hónapok 13. napjához. Több országban — így nálunk is — különösen akkor tartják a 13-ast Átkozott telefon Hacuka napról napra nyugtalanabbul figyelte Edina ténykedését, aki egyre gyakrabban kérdezte tőle. — Telefonálhatok? Három hét múlva már nem is kért engedélyt egyszerűen felvette a kagylót és tárcsázott. Hol Edina hívott, hol őt hívták. Ha felberregett a készülék, Edina rögtön rávetette magát. Ilyenkor egészen kivetkőzött magából. Előfordult, fogy Hacuka kezéből kapta ki a kagylót. Ilyenkor Hacuka elsápadt, majd elvörösödve hosszan krákogott Rövid időn belül rádöbbent, hogy Edina módszeresen építette ki beszélgetőpartnereinek hálózatát Reggel, alig hogy lerakta holmiját nyúlt a telefonért és tárcsázott, tárcsázott mániákusan. Előbb barátnőinek hosszú sorát hívta, majd a barátait szerencséltette. Volt egy ismerős öregasszony, vele többször is szót értett napközben. Felhívta nővérét, sógorát, legújabb szerelmét, szüleit, keresztanyját, nagymamikáját, aki mellesleg süket volt és Edinának olyan istentelenül kellett ordítoznia, hogy Hacuka mentem betapasztotta a fülét Nem bírta tovább. Rákiáltott. — Hagyja abba! Érti!? Nem bírom tovább! Megdöglök! Edina hirtelen megmerevedett. Hápogott és lecsapta a kagylót Könny gyűlt a szemébe és minden átmenet nélkül zokogni kezdett. Aztán szó nélkül kitámolygott a szobából. Hacuka némi bűnbánattal folytatta munkáját majd dacosan felvonta a vállát. Csörgött a telefon. — Edina ott van? — hallatszott a vonal túlsó feléről. — Nincs itt — felelte Hacuka határozottan. — Nem is jön vissza egyhamar. — Kivel beszélek? — kérdezte egy férfihang. — Senkivel! — felelte némi gúnnyal Hacuka és lecsapta a kagylót. sorsdöntő számnak, ha egy hónap 13. napja éppen péntekre esik. A jóslatokra, babonákra hallgatók ilyenkor nem kezdenek semmilyen vállalkozásba, s ha tehetik, legszívesebben ki sem mozdulnak az utcára. Ezzel ellentétben sok lottózó várva várja a péntek tizenhármat: hitük szerint ilyenkor a legnagyobb az esély a nagy nyereményre. SOK VAN, Ml CSODÁLATOS . . . A Rekordok Könyvének újabb, 1982-es kiadása megjelent már, de világszerte sokan versengenek, hogy a következő kötetbe ők is bekerüljenek. A rekordvadászok nemegyszer ravaszsághoz folyamodnak: olyan mutatványokat hajtanak végre, amelyek eszébe sem jutnak egy hétköznapi, földhözragadt gondolkodású embernek. Ilyen módon remét a Guinness-könyvbe bekerülni a grazi Otto Wanz: ő telefonkönyveket szakít ketté; egyéni rekordja nyolc telefonkönyv három perc 36 másodperc alatt. A Ninfordban élő Christian Petzig még kacifántosabb próbatételt agyait ki: kerékpárjának kormányán ülve, 54 kilométert kerekezett egyhuzamban hátrafelé, miközben egyhuzamban hegedült. Mivel ebben a „sportágban" sem volt még más induló, rekordja vitathatatlan. — Még be sem állította az agyát a munkára; megint csengett a telefon. Hacuka a kagyló után nyúlt — Te vagy az, Edina ? — kérdezte egy nő. — Edina ajtón kívül van. — Legyen szíves... — Nem leszek szíves — vágott közbe Hacuka. A telefonáló meghökkenve hallgatott, majd mérgesen sziszegte: — Dögölj meg! — Dögölj meg te! — bömbölte Hacuka, de már letették a kagylót. Hacuka megvakarta az orra tövét, és leballagott a büffébe. Visszajövet Kláriba ütközött. — Hogy van, Klárika? — kérdezte, de a lány szó nélkül faképnél hagyta. Hacuka sejtette, honnan fúj a szél.. . Telt az idő, a szobában azonban semmi sem változott. Edina úgy tett, mintha nem érte volna sérelem. A telefont reggeltől estig nyaggatta. Ha felberregett a készülék, Hacukának feljebb kívánkozott a gyomra. Elsápadt és kiszaladt az árnyékszékre. Szólni azonban nem szólt, mert észrevette, hogy a folyosón a kollégák összesúgnak a háta mögött. Sőt egy kolléganő az arcába vágta: — Vadállat! Hacuka az idegosztályra került, ahol az orvosok kéjjel turkáltak a lelkében. Megmérték a vérnyomását megtapasztalták a reflexeit és felmenői felől faggatták. Végül olyan állapotba került, hogy ha meghallotta a telefon berregését, vinnyogni kezdett, mint a megrugdalt eb. A vállalatnál teljesen hasznavehetetlenné vált. Tapintatosan megkérdezték, nem változtatna-e helyet. Változtatott, de már ez sem segített. Felesége egy szép napon otthagyta és viszszaköltözött a szüleihez. Hacuka végül zárt intézetbe került. — Ez egy különös eset — magyarázta a főorvos. — Telefonfóbia. Ha csengetést hall. örjöngeni kezd. Borzasztóan érzékeny a telefonra. Máskülönben csendesen viselkedik. DÉNES GYÖRGY, MIÉRT TARTÓSÍT A CUKOR? Azért, mert szárít, és ezáltal 'a tartósítandó élelmiszer víztartalmát annyira csökkenti, hogy a baktériumok képtelenek megélni benne. így aztán a cukorral (vagyis szirupban) eltett befőtt sokkal tovább eláll a cukor nélkül üvegbe gyömöszölt gyümölcsnél. Persze az élelmiszer-tartósítás más kémiai módszereinek is megvan a maguk titka. Az alkohol a mikrobákat pusztítja éppúgy, mint a só, amely szintén vízelvonó tulajdonságú. A füstölés, a pácolás is szárit, csökkenti a húsok víztartalmát, és mivel a víz bomlaszt, a szárítás, aszalás mindig tartósít. A savak a mikroorganizmusokat pusztítják; ennek köszönhető, hogy a könnyen romló uborka és paprika ecetben esztendeig vagy még tovább is friss marad, és a citrommal eltett befőttben a gyümölcs még a színét is megőrzi. A régi háziasszonyok persze a maiaknál is több tartósító fogást ismertek. Például vizüvegben (zöldes színű, vízben oldódó nátrium- vagy káliumszilikát) tárolták a tojást, mivel tudták, hogy ez a mészviznek is nevezett folyadék eltörni a meszes tojáshéj pórusait, így a mikrobáktól elzárt tojás belseje hónapokig élvezhető marad. 22
