A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
Tudomány-technika RANDEVÚ AZ ÜSTÖKÖSSEL A negyvenes évek folyamán Neumann János által megszerkesztett számítógép felépítését tekintve három évtizeden keresztül változatlan maradt, a technológiai fejlődés ellenére megtartotta eredeti tagolását: bemenő-, aritmetikai- és kimenőegységböl, valamint operációs memóriából állott. A mikroelektronika eredményeit elsőként a számítástechnikában alkalmazták, a következő generáció termékei, az integrált áramkörök is hamar megjelentek a komputerekben. A hatvanas évek folyamán még csupán a gépek intelligenciájának növelésére és a méretek csökkentésére törekedtek, mígnem a hetvenes évek hozták meg a fordulatot ezen a téren: 1974-ben az egyik legnagyobb elektronikai cég, az Intel megjelent a piacon az első nyolcbites mikroprocesszorával, amelynek tökéletesített változata — a 8080-as — jelenleg a világ legnagyobb tételben gyártott ilyen terméke. Nem kellett sokáig várni és megjelent az új gyártmány, a mikroszámítógép, amelynek a legfontosabb egysége a 8080-as mikroprocesszor. A régi, Neumann-féle számítógépmodellt ugyan követi a mikroszámítógép is, de ahogyan az integrált áramkörökben a diódákat, tranzisztorokat, ellenállásokat és az összekötő vezetékeket „egyesítik" (integrálják), úgy vonták össze az öt szerkezeti egységet három fő blokkba a mikroszámítógép esetében, amely mikroprocesszorból, operációs memóriából és kapcsolattartó egységből (interface) áll. A mikroszámitástechnika kialakulása nemcsak a gép méreteinek radikális csökkentését vonta maga után, de felgyorsult annak műveleti sebessége is. Ezt a folyamatot a szakemberek találóan úgy jellemzik, hogy a klasszikus számítógép memóriaközpontú volt, a gép két művelet elvégzése között várta, hogy a külső memóriából beérkezzék a kívánt adat, ennek következtében a gépidő mintegy kilencven százalékában az „elektronikus agy" az információ leolvasását várta a lyukszalagról, mágneses szalagról vagy korongról, vagy a gép a sornyomtatón — szintén csigalassúsággal az operációk gyorsaságával összehasonlítva — az eredményeket irta ki. Ezzel szemben a mikroprocesszort alkalmazó mikroszámítógépek rendkívül megfelelnek a folyamatirányítás céljaira, az ún. real time feladatokra, ami azt jelenti, hogy a gépet úgy programozták, hogy az előre nem meghatározott időben bekövetkező változásra a lehető leggyorsabban reagáljon. A legfontosabb momentum azonban az egyes áramköri elemek árának hirtelen zuhanása volt: a szilícium morzsa egyegy tranzisztorának ára fillérekben adható meg, ami megnyitja az utat a mikroszámítógépek térhódítása előtt. A nagy számítógépek bonyolultsága és magas árai lehetővé teszik, hogy egy-egy gép berendezéseinek (hardware) fejlesztésén mérnökök, a számítógépprogram kidolgozásán matematikus-programozók egész hada munkálkodjék, a költségek mindenképpen megtérülnek. Nem így a mikroszámítógépeknél. Ahhoz, hogy ezek az ipar minden területén, az adminisztrációban, sőt a háztartásokban is elfoglalhassák helyüket, mindenekelőtt a lehető legolcsóbbnak kell lenniük. Az olcsóság pedig csak úgy biztosítható, hogy a gépet fejlesztő szakemberek párhuzamosan programfejlesztéssel is foglalkoznak, ami felgyorsítja az új gép fejlesztési idejét, tehát időt takarít meg, a kisszámú fejlesztő gárdák alkalmazásával rengeteg költség spórolható meg. A nagy számítógépeknél használt rendkívül fejlett programnyelvek — a statisztikai és üzleti jellegű számítások elvégzésére alkalmas COBOL (Common Bussiness Ortiented Language), a műszaki-tudományos adatfeldolgozásra kidolgozott FORTRAN (Fortuna Translation) és ALGOL (Algoritmic Language) — túl bonyolultnak bizonyultak a mikroszámítógépek számára. Ezért az Intel szakértői kidolgozták a PL/M programnyelvet, amelyet ma általánosan használnak. Laikusok általában rendkívül túlbecsülik a számítógép képességeit, szentül meg vannak arról győződve, hogy az „elektronikus agy" univerzális jellegű: egyaránt tud esztergagépet vezérelni, robotpilótaként működni és bért számolni. Számítógépszakemberek ezzel szemben maguk között a „legostobább lény '-nek becézik, utalva arra, hogy csakis azt és úgy tudja, amire és ahogy szerkesztették, tehát hiába akarjuk bérszámfejtésre késztetni a folyamatszabályozásra konstruált masinát. A tudomány és a termelés szinte minden területén helyet követel napjainkban a mikroszámítógép, azért kutatóintézetek egész sora foglalkozik a mikroszámítógép-rendszerek fejlesztésével, újabban a szocialista országok kutatói is figyelemreméltó eredményeket értek el ezen a téren. Az idei brnoi gépipari vásáron a Budapesti Elektronikus . Mérőkészülékek Gyára keltette fel a figyelmet új mikroszámítógépével, amely az UMDS (Universal Microprocessor Development System) nevet viseli. A fejlesztőrendszer kidolgozója Erényi István mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének munkatársa ismertette az érdeklődőkkel az UMDS rendszert. Az UMDS fejlesztőrendszert eredetileg 8 bites mikroprocesszort tartalmazó mikroszámítógépekre dolgozták ki, a módszer és az elvek azonban alkalmassá teszik a 16 bites gépeknél való alkalmazást is. A számítógéppel megoldandó problémát általában folyamatábrán dolgozzák fel, majd az algoritmizálás következik. A mikroszámítógép építése és a programkészítés párhuzamosan történik. amely, mint említettük, nagymértékben felgyorsítja a rendszer megszületését. Az UMDS-t általában folyamatirányításra, ún. real time feladatok megoldására érdemes felhasználni, de alkalmas nagyobb program részfeladatainak megoldására is. A fejlesztőrendszer érdekessége, hogy egy vezérlő („master") processzort és egy emulátort (mikroprocesszor + memória) tartalmaz, ez utóbbi a fejlesztés stádiumában a számítógép egyes egységeihez való közvetlen hozzáférést biztosítja, működés közben programfordítóként dolgozhat. A gép operációs memóriája 64 kbyte kapacitású, a külső memória két floppy-disc, a géppel való érintkezést olvasólyukasztó, sornyomtató, display biztosítja. Az UMDS rendszerből már több is működik Csehszlovákiában, a legérdekesebb feladatot kétségkívül a gépipari vásáron jelenlevő kiállítási darab kapja: a Csehszlovák Tudományos Akadémia Asztronómiai Intézete vásárolta meg azzal a céllal, hogy négy év múlva az Interkozmosz program keretében a Halley üstökös megfigyelésére használja fel. A Halley üstökös mintegy hetvenévenként kerül Földközelbe, elnyújtott ellipszis alakú pályán kering, néha alig látható, máskor a Vénusznál is jóval fényesebben ragyog. Legközelebb 1986-ban kerül hozzánk a legközelebbre. ezúttal azonban szabad szemmel nem lesz látható. Ezért a Szovjetunióban űrhajót bocsátanak fel az üstökös megfigyelésére. Az UMDS számítógép feladata az üstökös pályájának paraméterei, fényessége, kibocsájtott fényspektruma stb. alapján a műhold kameráinak, fényképezőgépeinek vezérlése lesz. Tehát a sokezemyi csillag, bolygó, üstökös közül az UMDS választja majd ki a Halley üstököst, amely várhatóan 1986 márciusában kerül az űrhajó kameráinak látószögébe. Az UMDS természetesen nem utazik, Prágában marad, az űrhajó fedélzeti műszereivel rádión keresztül tartja a kapcsolatot. Világszerte lázasan készülődnek a fizikusok és a csillagászok a Halley üstökös „fogadására”. Nény év múlva a sajtóban, tudományos közleményekben minden bizonnyal sok felvétel jelenik meg erről az üstökösről, amely évszázadok folyamán annyi babona, hiedelem, világvége-hangulat alapja és kiváltó oka volt OZOGÁNY ERNŐ ONMUKODO SZEIZMOGRÁFOK Az Örmény SZSZK-ban a macamori atomerőmű a maga nemében azért különös létesítmény, mert az első a világon, amely földrengéses területen épült, természetesen a szeizmikus mozgásoknak megfelelően biztonságos statikai szempontok figyelembevételével. Az örmény geofizikusok mérések sokaságával tanulmányozzák az erőmű csarnokainak és hűtőtornyainak a viselkedését a különböző erősségű földmozgások idején. Munkájukat számos — saját tervezésű — önműködő szeizmográf segíti. E megbízható berendezésekkel olyan kedvező tapasztalatokat szereztek, hogy az illetékes szervek már elrendelték a készülékek sorozatgyártását. TELEFONÁLÁS NAPENERGIÁVAL Nemcsak a rádiótelefon könnyű, hordozható, hanem az áramforrása is. Az összehajtható napelemtábla sziliciumcelláí közvetlenül villamos energiává alakítják át a Nap sugárzási energiáját. Az aktatáska módjára hordozható nyugatnémet újdonság tiz watt villamos energiát ad — erős napsütésben. 18
