A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
mot: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, amely egy új társadalmi rendet, új államot és demokráciát, a munkások és a parasztok államának és a szocialista demokráciának a megtestesülését jelenti, A Szovjetuniót alkotó tizenöt szövetségi köztársaság mindegyike szuverén állam. Mindegyiknek megvan a maga alkotmánya, államhatalmi és -igazgatási szerve, bírósági szervezete. A szövetségi köztársaságokon kívül a Szovjetunióban húsz autonóm köztársaság, nyolc autonóm terület és tíz nemzetiségi körzet van. A Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének dolgozói az egész szovjet nép képviselőinek érzik és tudják magukat. Általános és közös vonásaik: a szocialista hazafiság, a proletár és a szocialista internacionalizmus, a munkához való új viszony, a kollektív szellem és az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás, a szocialista humanizmus, a nemzetiségi és a faji ellenségeskedés elutasítása. A szovjethatalom születésének pillanatától abból indul ki, hogy egyfelől: a szocialista társadalom építése nem lehet sikeres a nemzeti elnyomás a jogegyenlőség, a népek közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetése nélkül; másfelöl: a nemzetiségi kérdést csak a szocializmusban, csak a forradalmi, politikai, gazdasági és kulturális átalakulás közepette lehet megoldani. S a Szovjetunió a nemzeti-nemzetiségi kérdést a társadalom mélyreható politikai és gazdasági átalakításával párhuzamosan oldja meg. A Szovjetunióban a köztársaságokban, az autonóm területeken és a nemzetiségi körzetekben anyanyelven adnak ki könyveket, jelennek meg újságok és folyóiratok, hangzanak el rádió- és tv-műsorok. Az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben anyanyelven oktatnak, a hivatalokban és a bíróságokon anyanyelven intézik az ügyeket, vezetik a tárgyalásokat. Minden szovjet ember anyanyelvén fordulhat — szóban vagy írásban — bármely állami szervhez. Október fényei közül ki kell emelni azt is, hogy Lenin már a forradalom előtt kimutatta: meghatározott történelmi időszakban elkerülhetetlen a különböző társadalmi rendszerű államok egyidejű létezése. A békés egymás mellett élés politikáját az imperialista hatalmak nehezen vették tudomásul a múltban és nehezen veszik tudomásul a jelenben. Ennek ellenére a győztes forradalmakat követően kialakult szocialista világrendszer megerősödött, a gyarmati rendszer végleg összeomlott, a néptömegek békeakarata egyre hatásosabb. A békés egymás mellett élés politikája teret nyert, mindjobban érvényesül. A békés egymás mellett élés lenini elve ma a legelterjedtebb es a legszélesebb körök által támogatott nemzetközi politikai tanítás az egész világon. A különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése a szocialista közösség országainak külpolitikai elve, ezt az elvet támogatják a kommunista és munHétvégi levél káspártok, e mellett az elv mellett foglalnak állást az el nem kötelezett országok és a nagy demokratikus tömegszervezetek, a békés egymás mellett élés lenini elvét helyeslik a szocialista és a szociáldemokrata pártok, tudomásul veszik, szükségesnek érzik a polgári politikusok realista körei. Leonyid lljics Brezsnyev az októberi győzelem hatvanadik évfordulójának jubileumán mondott beszédében így öszszegezte a megtett út sikereit: „Győzött a polgárháború és a fegyveres intervenció zivataros, békétlen éveiben, amikor a szovjethatalom léte vagy nemléte forgott kockán. Győztünk az első ötéves tervidőszak rohanó, kavargó éveiben, amikor az volt a kérdés, hogy országunk munkássága és parasztsága képes-e a történelem által megszabott rövid idő alatt lerakni a szocializmus alapjait és erős ipari hatalommá változtatni hazáját. Győztünk a Nagy Honvédő Háború megpróbáltatásokkal teli éveiben, amikor az volt a kérdés, hogy a szocializmus kiállja-e a világimperializmus hadigépezetének nyomását, és megmentheti-e az emberiséget a fasiszta iga alól. Győztünk a háború utáni nehéz, megfeszített munkával terhes években ..." A fasizmuson aratott győzelem után a Szovjetunió minden gondolata és tette arra irányult, hogy a népek és a kormányok szüntessék meg a fegyverkezést, ássák el a csatabárdot, valósítsák meg a leszerelést. Az ötvenes-hatvanas években mindent megtett azért, hogy a hidegháború ne csapjon át valóságos háborúba. Helytállt azoknak az atomzsarolásával szemben, akik az akkori „abszolút" fegyver kizárólagos birtoklásába helyezték reményüket. Úttörője volt az enyhülési politikának, amely az utóbbi tíz évben a békés egymás mellett élésnek és az államok együttműködésének valóban sokrétű lehetőségeit és előnyeit biztosította. A Szovjetunió nem engedett a múltban és ma sem enged a provokációnak. Mindenkor megőrizte (megőrzi) türelmét és önuralmát. Az óceánon túl felülkerekedő atom-militarizmus kihívásaira nem válaszol kihívásokkal. A Szovjetunió és szocialista szövetségeseinek békeszerető külpolitikai gyakorlata a világpolitika küzdőterén gátat emel a szélsőséges erők harciasságának és bomlasztó tevékenységének, lehetővé teszi a nemzetközi kapcsolatok erősödését. A Szovjetunió álláspontja szerint: a nagyhatalmak között egyetlen vitás kérdést sem szabad erő segítségével, még kevésbé nukleáris erő alkalmazásával megoldani. A Szovjetunió politikája — lényegét és tendenciáját tekintve — ésszerű politika. Meggyőződése, hogy ha a békeszeretö államok és kormányok, az antimilitarista és atomellenes mozgalmak egyesítik erőfeszítéseiket, az új világháború elkerülhető, a béke megóvható és tartóssá tehető. Október fényei ragyognak, egyben a haladás útját is megvilágítják. Balázs Béla A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója kitűnő alkalom arra, hogy mindkét nagy politikai eseménynyel kapcsolatban emlékezzünk elsősorban az orosz munkásosztály és Lenin bolsevik pártjának egész világra kiható történelmi tettére. De nem utolsósorban arra a tényre is, hogy ezekben a történelmi eseményekben hol volt a magyar munkásosztály és parasztság helye. Mit tettek a magyar nemzet legjobb fiai azért, hogy győzelemre vigyék a Nagy Október ügyét, megvédjék mindazokat a vívmányokat, melyeket ez a világot megrengető forradalom létrehozott. Emlékeznünk kell újból és újból erre a történelmi eseményre, az orosz proletariátus és pártja, a bolsevik párt hősies magatartására, Lenin történelemformáló szerepére. De többek között emlékezni kell arra is, hogy az oroszországi proletariátusnak és a bolsevik pártnak voltak szövetségesei is, emlékeznünk kell, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a belső forradalmi erőkön kívül a világ különböző nemzetiségű munkásosztályának támogatására, a proletár internacionalizmuson alapuló harci szolidaritásukra is támaszkodott. Ennek a harci szolidaritásnak fényes példáját adta az a mintegy százezer magyar internacionalista, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és főleg a forradalom vívmányainak megvédésében a külföldi intervencióval szemben. A Szovjetunió térképén Vlagyivosztoktól Leningrádig, Arhangelszktól Taskentig alig találni jelentősebb várost, ahol az intervenciósok elleni harcban ne vett volna részt magyar internacionalista egység. Ennek kapcsán mindenki ismeri Zalka Máténak, a spanyol polgárháború legendás hírű Lukács tábornokának nevét, aki sokadmagával halhatatlan érdemeket szerzett a szovjethatalom védelmében és megszilárdításában. A magyar internacionalisták hősi harcainak emlékét a Szovjetunióban ma is soksok emlékmű őrzi. Emlékeztetve arra, hogy a Nagy Október győzelme elválaszthatatlan a proletár internacionalizmus eszméjétől, a világ haladó erőinek történelmi összefogásától. A magyar internacionalisták hősi harcainak emléke ma is elevenen él a szovjet emberek szívében, és alapját képezi a magyarszovjet barátság szüntelen erősítésének és elmélyítésének. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az oroszországi bolsevikok példája ihlette létrejöttét a magyarországi kommünnek, amely ugyan mindössze kilencven napig tartott, de fennállásának legfőbb történelmi érdeme nemcsak az volt, hogy megmutatta az egész világnak: a magyar munkásosztály képes megdönteni a félfeudális hatalmat és képes kormányozni egy országot, képes olyan szociális vívmányokat bevezetni, amelyekről valaha csak álmodni lehetett, de az is, hogy a magyarországi kommün a szovjethatalom ellen irányuló külföldi intervenciók legválságosabb napjaiban jelentős antanterőket kötött le és így tehermentesítette a külföldi intervenció ellen harcoló szovjet Vörös Hadsereget. Mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy apáink és nagyapáink ott voltak az első vonalakban, amikor a világtörténelem egyik legnagyobb eseménye, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzedelmeskedett, ott voltak, amikor a szovjethatalmat meg kellett védeni. A Nagy Október hagyománya máig hat. Az ebben megnyilvánuló internacionalista összefogás örökké példakép lesz a mai és a jövő nemzedékek számára. 3
