A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-30 / 44. szám

Csak egy percre... Máténé Szentpétery Éva Szombathelyen született. Édesapja rozsnyói (Rožňava), or­vos, már nyugdíjas, édesanyja erdélyi szár­mazású, laboráns, a kórházhoz tartozó járási egészségügyi állomás dolgozója. Máténé Ratkón járt elemi iskolába. Édesapja ott volt orvos, ott lakott a család. De Rozsnyón érettségizett a magyar tanítási nyelvű gim­náziumban. — Nem volt nehéz a váltás? — Egyáltalán nem. Ratkón is magyarul beszéltünk a családban. — A gimnázium elvégzése után hová ke­rült? — Bratislavába, ahol elvégeztem a két­éves felépítményit az egészségügyi szakkö­zépiskolában. Két esztendeig bentlakó vol­tam, aztán visszajöttem Rozsnyóra, a csu­­csomi rendelőintézet rehabilitációs osztá­lyán helyezkedtem el. — Mivel foglalkozik az osztályon ? — Ambuláns betegekkel, bejárókkal, akik különböző diagnózissal járnak ide. Hátge­rinc-megbetegedés, reumatikus fájdalmak stb. Hárman végezzük ezt a munkát a rende­lőben, az osztályon tizenöten vagyunk. — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Nem is tudom. Lehet, a segítés öröme vezetett döntésemben. Jó érzés látni, hogy a kezelésre szoruló beteg egészségesen távo­zik innen. Talán az is beleszólt a döntésem­be, hogy az egész család egészségügyis, csupán az öcsém kivétel, ő festőművész, a Hétben is közük időnként a grafikáit. Magam választottam a foglalkozásomat. — A munkahelyét is? — Ezt már nem mondhatnám. A körülmé­nyek is közrejátszottak. Szüleim itt élnek Rozsnyón. A kezdőnek így könnyebb. Volt hol laknom, míg férjhez nem mentem. — Hogyan telnek napjai? — Munkahelyemmel kapcsolatban már elmondtam, mit csinálok. Kibővithetném az­zal, hogy szerintem nincs olyan foglalkozás, amelyet ne lehetne állandóan tökéletesíteni. Elég gyakran járok tanfolyamra. Legtöbbször Bratislavába. Olyan a munkaköröm, hogy mindig van benne valami új. Fejlődik, válto­zik, s nekem lépést kell tartanom a fejlődés­sel. Egyszóval: tanulnom kell! — A szabad idő? — Hobbim nincs. Otthoni teendőket vég­zek. — Ezen kívül? — Utazni szeretek. — Hol járt eddig? —- Minden szocialista országban jártam, azonkívül Dániában és Ausztriában is. — A könyv? — Olvasni is szeretek. A könyv jó barátom. Televíziót is szívesen nézek. Rozsnyói maga­sabb szintű kulturális eseményen is megjele­nek. MÁCS JÓZSEF DUBA GYULA Jövőbiztosítás leplezetlen csodálattal néz Olsenre, hogy ilyen okosan megoldotta a helyzetet. De az új helyzet bizonyos változást, több alkalmaz­kodást követel. Olsen többet törődik a csalá­di ügyekkel és pontosan fizeti a biztositási illetéket, Helga pedig kevesebbet bíbelődik ruhákkal és kozmetikával. Udvarlóit szélnek ereszti. Észre sem veszik, de tartósan együtt maradnak és közösen élik tovább életüket. Bistika felvétele — Jó, hogy akkor nem fizetted be a bizto­sítási díjat — rebegi sok év múltán az ősz Helga —, bizony mondom, hogy a jó sorsunk irányította feledékenységedet! — Igazad volt, hogy magaddal törődtél — meditál Olsen a karosszékben csibukozva —, mindig gyönyörű voltál, egy szép asszony csak magával törődjön ... — Hasznos dolog az új házasságbiztosí­tás. Utánozni kellene, alkalmazni és bevezet­ni az élet más területein is. A dolgok természetéből és rokonvottából következik, hogy gyermek- illetve utódbizto­­sitást is lehetne alapítani. A gondos szülők gyermekük születésétől fogva fizetnék a biz-O Krasom az újságban, hogy svéd­­földön létrehozták a házasság­­biztosító intézményt. A gondolat kétségtelenül zseniális. Lényege a következő: a házasság kötelékében élő férj és feleség lelkiismeretesen fizetik a biztosi­tási díjat, minek fejében házasságuk fel­bomlása — vagyis válásuk — esetén a bizto­sító fizeti a bírósági tárgyalások és a válás költségeit. Talán a bírósági eljárást is meg szervezi. Nincs gond, megszűnt a válással kapcsolatos anyagiak okozta, nyomasztó ér­zés. Aki okos és előrelátó, bebiztosítja há­zasságát, hogy egy esetleges válás ne juttas­sa a tönk szélére. Ismétlem, az ötlet valóban zseniális. Ilyen feltételek mellett érdemes nősülni, de férjhez menni is. Többé nincs veszély, garasos kicsinyeskedés. Ha a dolog nem sikerül, fizet a biztosító. Zátonyra fut a házasság? A biztosító mentőcsónakot küld a veszélyben levőkért és azok immár külön-külön sodrás­ban. boldogan eveznek tovább az élet vizén. Megszűnt a kockázat, a vállalkozás veszély­­mentes, mindenki nősülhet vagy férjhez me­het, aki bírja fizetni a biztositási illetéket. Ilyen feltételek mellett könnyű elképzelni a szőkehajú férfias CHsent, ahogy megkéri a szép, szeplős orrú Helgát: — Ne félj, szívem, ha nem sikerül, a biztosító elintézi, minden költséget fedez! — Mennyi a biztosítási díj? — érdeklődik szemlesütve a szemérmes Hel­ga. — Potom ötven korona évente ... — Akkor oké ... — pirul a szende leányzó —, akkor hozzád megyek. De a te gondod lesz fizetni a részleteket! Ó, örök női gyakorlatiasság, mely a leg­­szivélyesebb érzések tüzében sem hamvad el. t. A férfias Olsen és a bűbájos Helga össze­házasodnak, két álló esztendeig hűségesen együtt élnek és akkor tanácstalanul egy­másra néznek: hát nem megy... mégse megy! — Nem baj — mondja biztatóan Olsen — majd a biztositó ... — Fizetted a részleteket? — kérdi tárgyi­lagosan Helga, akit a kétéves asszonyisággal járó örömök még vonzóbbá, már-már ész­bontóan éretté tettek. — Pontosan — nyugtatja férje —, az utol­só részletet is időben kifizettem. így aztán hála Olsen rendszeretetének, néhány hónap múlva Helga már a zömök, de házias Nilsennel, Olsen pedig a kacér Sonjá­­val lép frigyre és köti meg a házassági biztosítást. Mi történik, ha a házastársak nem fizették rendesen a biztositási illetéket? Érvényét veszti a biztosítás, nem köteles fizetni a biztositó. A helyzet egyszerre feszültté válik, a családi légkör botrányszagú. A lakás meg­telik feszültséggel, házivihar kitörése fenye­get. — Ez vagy te ... mindig is ilyen voltál — sikoltozik Helga —, nem törődtél a család­dal, a magad útjait jártad. Sosem érdekeltek a kettőnk közös ügyei... — Hát persze — védekezik Olsen — min­denért én felelek! Eszedbe sem jut, hogy te is befizethetted volna az illetéket, de csak a ruháiddal, a frizuráddal és az udvarlóiddal törődsz ... — Én ... — zokog szerencsétlenül Helga —, mindenért csak én ... Egyszer azonban minden vihar csattogása elicsitul, a háziviharoké is. Beáll a csend, de a kérdés marad: mi legyen? Hogyan tovább? Helga könnyes szemmel, de bizakodva néz Olsenre, ö a férfi, most legyen találékony és határozott. — Új biztosítást kötünk... — mondja az habozva —, és amig érvénybe lép, együtt maradunk! Helga belátja, hogy mást nem tehetnek és 22

Next

/
Thumbnails
Contents