A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
A Csemadok életéből Tájkép fával — Dúdor István rajza szeretik a tanításnak ezt a játékos formáját. Négy osztály esetében gazdaságosan kell kihasználni a negyvenöt percet. Négy osztály a pedagógus számára kemény munkát jelent. A gyerekek szamara pedig előnyt. Négy évig hallják, amit tanultak. Sztrakáné sok segédeszközt használ. A tankönyvekről az a véleménye, hogy gyorsan elhasználódnak, és tartalmilag túlzsúfoltak. Különösen vonatkoztatja ezt a szlovák nyelvkönyvre a második osztály második felétől, amikor már munkafüzetet használnak. — Most is van az összevont osztályokban kiváló tanulója? — Nem is egy. Lányok, fiúk vegyesen. Például matematikából. Akad olyan is, aki mindenből. Szépen írnak, számolnak a tanulóim, füzeteiket, könyveiket rendben tartják. Sajnos, a cigánygyerekekről nem mondható el ugyanez. Egyetlen érettségizett sincs közülük. De az általános iskofa nyolc osztályát már kijárják. Szakmát is választanak többen. — A hivatás? — Szeretem a munkámat. Hosszú betegségem után rokkantsági állományba akartak helyezni, én azonban nem egyeztem bele. Nem tudnám elképzelni az életemet tanulók nélkül. A gyermekeken kívül még a virágot szeretem nagyon. Ennek a szenvedélyemnek lettem az áldozata is. Öntöztem a virágokat, s a márványlépcsöre kilbccsant a víz, megcsúsztam, elestem, s a hátgerinc két csigolyájáról letörtek a porcogok. Nem a virágokat hibáztattam, hanem az ügyetlenségemet. Kint járunk már a feltűnően rendben tartott kavicsos udvaron. Ha legalább egy hétig Sztrakáné nyomába szegődnék, sok dereski házban megfordulnék, s olyan szülőkkel is megismerkednék, akik tanítványai voltak. Gyűlésen is jelen lennék elég gyakran. Alelnöke a Nöszövetség helyi szervezetének, tagja a hnb iskolaügyi és kulturális bizottságának, a polgári ügyeket intéző testületnek, a Szocialista Akadémia harkácsi és a CSEMADOK dereski helyi szervezete vezetőségének. Ez utóbbi szervezetben sok a fiatal. Dicséri Juhász Bélát, a most megválasztott elnököt, s bízik abban, hogy újra lesz a körülbelül nyolcvantagú helyi szervezetnek színjátszó csoportja, újra tartanak hasznos ismereteket terjesztő előadásokat. Ahogy újra végiggyalogolunk a falun, mintha elevenebb lenne az élet. Sztrakáné házához érve a gondozott kiskertből, az udvarról, a lépcső szegélyéről, mindenünnen virágok integetnek. Éppen szállingóznak hazafelé a családtagok. Csilla, a most érettségire, majd építészmérnöknek készülő lánya, a most ötödik osztályos fia, aki nagy kamionon jár álmaiban, s hazaérkezik gépkocsin a férje is, hivatásában társa, s máris együtt a család. A kapun belül elkezdődik vagy folytatódik a negyvenhárom esztendős Sztraka Istvánná második élete. MÁCS JÓZSEF Gabriel Kladek felvétele gesnek, s ennek érdekében a szlovák magyar, a magyar szlovák szót tanulni küldi gyermekét. A gömöri családok „cseregyerekként'' kölcsönadták gyermeküket egy egész esztendőre. így a gyermek a nyelv elsajátítása mellett a nép életét is megismerhette. Ez a műve komoly elismerést váltott ki hazai és külföldi — főleg magyarországi — tudományos körökben. Nemzetiségi kultúránk örömmel, kellő tisztelettel nyugtázza a segítő szándékot. Szeretettel veszi körül a rendszeres támogatót. Úgy is mondhatnám, hogy soraiba fogadja. Úgy tekintünk Mária Prasličkovára, mint közülünk valóra. Együtt érzünk vele, magunkévá tesszük tanácsát. Táncegyütteseink folklór- és gyermekcsoportjaink, az országos ünnepély nagy szervező serege, a CSEMADOK vezetői és egész tagsága szeretettel gondolnak rá. TAKÁCS ANDRÁS Ez — klubmozgalom ? Néhány vállalkozó szellemű fiatal kezdeményezésének eredményeként 1981. január elején Negyeden művelődési klub alakult. A kéthetenként tartott összejövetelekre, vetélkedőkre, író-olvasó találkozókra, ismeretterjesztő előadásokra szép számmal öszszegyűlnek a fiatalok, lelkesedésben egyelőre nincs hiány. Ugyan meddig? — merül fel bennem a kérdés. A mi kis közösségünkben még erős a kohézió, hiszen a harminc-negyven alapítótag között alig van olyan, aki ne tett volna valamit a klub érdekében, ha az csupán egy virág vagy fácska ültetése volt is a klubhelyiség udvarán. Mi hoztuk létre, mi dolgoztunk meg érte, a mi otthonunk, s így nem csoda, hogy amikor egyszer csak hatalmas láncon függő lakat választott el bennünket tőle, mint a mesebeli kiskakas, amely mérgesen kiáltott föl: „Török szultán, add vissza a fél krajcáromat!", nagyon elszomorodtunk, és nem nyugodtunk bele a sorsunkba. Fáradozásunk nem volt eredménytelen. Ma már időnként rendelkezésünkre bocsájtják a kultúrház egyik termét. De mi tartja majd össze a következő nemzedéket, kialakul-e a jelenleginél teljesebb központi irányítás, kapnak-e majd utódaink útmutatást, amire bizony nekünk is nagy szükségünk volna. Kicsit irigykedve olvastam Marczell Béla cikkének sorait, amelyek a Hét negyedik számában jelentek meg. „Hetenként harminc-negyven tag is összejött egy-egy ilyen találkozóra, ahol a meghallgatott előadás után termékeny, eleven beszélgetés, vita alakult ki az elhangzottakkal kapcsolatban." 1982. szeptember 24, Negyed, író-olvasó találkozó. A könyvtárhelyiség megtelt fiatalokkal, az előadó Szénássy zoltán érdekes történeteket mesélt Jókairól, a nagy magyar író munkásságáról. Aztán az következne, hogy kérdéseket tegyünk fel. Tele vagyok kíváncsisággal, mégis várok, szóljanak a bátortalanabbak. Nyomasztó a csend. A helyiségben sok a légy. Egyik tisztelt kultúrtárs elkap egyet, kitépi a szárnyát, majd idomítani kezdi. — Jobbra át, balra át! — hangzanak a vezényszavak. A többiek érdeklődéssel figyelik a jelenetet. A mi közösségünk feladata, hogy teret adjon s helyes irányba terelje a fiatalokban rejlő kitárulkozási vágyat, s kicsalogassa az emberekből a tiszta, gondokkal még nem terhelt fiatal lélek gyermeki kíváncsiságát, fogékonyságát az új, a szép iránt. De megtesz-e az iskola is mindent annak érdekében, hogy megszűnjön végre a sematikus gondolkodásra való nevelés. Az én tapasztalataim nem ezt mutatják. FEKÉSHÁZY BEÁTA
