A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-23 / 43. szám

H

Papp Lajossal, a szádalmási (Jablonov nad Tumou) általános iskola igazgatójával a tanévkezdést megelőző napokban beszélgettem. Megtekintettük a tantermeket, ahol tanszer és könyvek a padra készítve várták a gyerekeket.

— Miénk a járás egyik legjobban felszerelt iskolája — mondja az igazgató. — Azt is hozzátehetem, hogy a gyerekeink is talpraesettek. Mindenütt megállják a helyüket.

— Tudna néhány példát mondani az elhelyezkedésről ?

— Nem féltjük a tőlünk továbbtanulásra jelentkezőket. Legnagyobb érdeklődés persze a hely közelsége miatt is, a kassai (Košice) ipari iskola iránt van. Az ottani tanárok ismervén az alapos tudást megkövetelő osztályozási szigorunkat egyes, kettes osztályzatú tanulónak tekintik a mi hármasunkat. Szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolában is megállják a helyüket a gyerekeink. Pedig ott a legnagyobb problémát az orosz nyelvismeret jelenthetné. de nem jelenti. A szlovák nyelvet a kommunikáció nyelvének tekintjük, ezért helyezünk nagy súlyt az elsajátítására.

— Megtörtént a beiratkozás, mire e sorok megjelennek, már az elsősök irni, olvasni, számolni fognak. Hány elsőst várnak?

— Községünk lélekszáma valamivel az ezer fő alatt van. Ezidén húsz gyermek lesz első osztályos, ez valamivel több, mint más években. Ha az ötödik osztálytól ide jönnek a görgői (Hrhov) gyerekek, párhuzamos osztályt nyithatunk. Ennek nagyon örülök. Hiszen itt készen áll a szép. egészséges, jól felszerelt iskola, itt öröm tanulni és öröm tanítani.

A két falu iskolája és a CSEMADOK helyi szervezetek között nagyon jó az együttműködés. A beszélgetésnél jelen volt a görgői helyi szervezet elnöke s rögtön megtárgyalta az iskola igazgatójával, hogy ha citerazenekar alakul, a gyerekeket az iskola engedje próbára. A megegyezés megszületett, közben torta került az asztalra.

— A helyi nemzeti bizottság felkérésére az esküvői szertartás megrendezésében és lebonyolításában is részt veszek. Ezidáig nyolcvanöt pár mondta ki az igen-t, még egyetlen általam megkötött házasság sem bomlott fel- mondja némi büszkeséggel Papp Lajos.

— Az ön élete egy újabb példa arra,

hogy a pedagógus egy faluban nemcsak pedagógus. '

— így teljes az életem. Igaz, anyagi gazdagságra nem tettem szert, de iskolánkból az eltelt húsz esztendő alatt közel

hetven főiskolát végzett növendék került ki. Egy ilyen kis faluban, mint a miénk, ez nem csekélység. S ebben látom többek között munkám elismerését.

— Az összehasonlítás kedvéért kérek néhány adatot az eredményekről.

— Tanulóink 38—40 százaléka jelentkezik középiskolába, mindannyiukat fel is veszik. A szlovák nyelvet elsajátítatjuk velük, erről már beszéltem, de a magyar nyelvvel és irodalommal kicsit gyengébben álltunk. Ebben az évben az is felzárkózott az eredményes munkák közé. Most építettünk önsegélyes akcióban tornatermet, a környező község és a helyi nemzeti bizottság segítségével sikeresen tető alá került. Az iskolakertünk szintén a legjobbak közé tartozik a járásban.

— Szinte kis földművesszövetkezetet alakítottak a gyerekekből — szól közbe Ignác István. — Volt választott elnökük és csoportvezetőjük, s iparkodtak jól gazdálkodni.

— A termesztési ágazat — folytatja az igazgató — évente hat-hétezer korona bevételhez juttatja az úttörőcsapatot. A jól felszerelt jelzőt bizonyítandó elmondom, hogy audiovizuális eszközeink, nyelvi tantermünk, természettudományi tantermünk van. Erősségünk az Ifjú határőrök köre, amely országos sportlövész versenyen szokott szerepelni. A sport terén büszkeségeink az asztaliteniszezők, a kulturális életben a gyermekszínjátszók. A Puskin emlékversenyen szlovákiai döntőig, sajnos a magyar szavalóversenyen csak kerületi döntőig jutottunk el. Ezen változtatni, javítani kell, hiszen a Jókainapokon is fel szokott lépni a mi diákunk. A természettudományi és a Poznaj slovenskú reč versenyen kerületi döntőbe jutni már szép eredmény. Hiányoznak az esztétikai szakkörök, ezen a téren akarunk javitani. A rozsnyói (Rožňava) Művészeti Népiskolának egyedül nálunk van kihelyezett, önálló osztálya. Azt is egyik volt tanítványunk, konzervatóriumi hallgató, vezeti. Azt hiszem ahhoz, hogy községünk és vele az iskola fejlődik nagyban hozzájárul az is. hogy a környék iparosodik.

Munkájukkal, környezetükkel elégedett, de nem öntelt emberrel manapság ritkán találkozni. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor ilyen emberrel éppen egy magyar általános iskola élén találkoztam, aki megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy tanítványai beilleszkedve a társadalomba. ott önmaguk s a közösség hasznára tevékenykedjenek.

FISTER MAGDA

4