A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-16 / 42. szám
Tóth Arpád Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei. Itt volt hát? jaj, nem is hiszem. Már oly kusza a tünde rajz. Mint visszafénylő kedves arc Szétrezgő képe vad vizen. Mint lázálomkép, lenge árny, Cikázó galambsziluett, Lánggal égő város felett: Füst közt vonag/ó gyenge szárny. Egy holt csillagról árva fény, Mely milljom éve úntalan Száll ájultan és hontalan A végtelen tér jég űrén. Édeni pajtás, égi kéz. Feldobná szívünk a poros Vak légbe, mint vidám, piros Labdát, de jaj, a szív nehéz. Az Öröm illan Itt volt hát? — oh Öröm, Öröm, Egy szóra még, egy percre még: Oh mondd, az ég fenn ügye kék S az élet méze nem üröm ? Az Öröm illan, ints neki, Még visszabúsul szép szeme, Lágy hangja elfúló zene, S ezüstfehérek tincsei. ..
