A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-16 / 42. szám

Az idén immár tizedik alkalommal rendezték meg — a Csallóköz gyümölcse néven — a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban termett legszebb gyümölcs- és zöldségfélék, valamint virágok kiállítását.

— A Szlovákiai Kiskertészek Szövetségének járási bizottsága annak idején értékelte a tíz év előtti első kiállítást és arra a meggyőződésre jutott — mondotta Belucz János, a szövetség járási bizottságának elnöke —, hogy azontúl minden évben be kell mutatni a falvak népének kertészkedő tudását. Azóta évente megrendezzük a Csallóköz gyümölcse kiállítást. Mindig jó és segítőkész társrendezőnek bizonyult a Járási Művelődési Központ. Több éven át sokat segített a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság, a Parasztszövetség járási szervezete, egy-egy alkalommal a Mezőgazdasági Szakközépiskola, a Szakszervezetek Járási Tanácsa és most legújabban egyik társrendezőnk és segítőnk a Nőszövetség. A kiállítások mögött természetesen emberek állnak: Iván Imre volt titkár, továbbá Szakáll József pénztáros, Gröo Géza, Gáspár Antal, Rehák László, Héger Károly, Molnár József, Molnár János, Csiba Sándor, Tánczos Dénes, Bajner Imre, Kürthy Béla, Varga István, valamint Mandák József titkár, akinek utolsó munkája éppen a mostani bősi kiállítás megszervezése volt, de a megnyitó beszédet már nem mondhatja el. A kiállítás igyekszik képet adni nemcsak a kiskertészek, hanem a nagyüzemek munkájáról is. Velünk együtt kiállít a Slovlik, a Semex, valamint a bősi és a tőkési állami gazdaság, az Agrokomplex nagymegyeri üzeme, a Csilizköz, a vásárúti, az ekecsi és a dunaszerdahelyi földművesszövetkezet.

— Ha párhuzamot kellene vonni az elmúlt és a mostani kiállítások között, hova sorolná az ideit?

— A mai kiállítás erénye, hogy nem zsúfolt. Ez a legnagyobb alapterületű helyiség, ahol eddig kiállítottunk. Ez már önmagában jó. Szebb, tetszetősebb az elhelyezés. Máskülönben alig látok különbséget a korábbi kiállítások és a mostani között. Mindig iparkodunk a lehető legjobban megszervezni, és ez meg is látszik.

A kezdetekről Milan Zmajkovíčcsal, a Járási Termelési Igazgatóság dolgozójával beszélgettem.

— Az első évben csak a kiskertészek termékeinek bemutatására törekedtünk. Akkor még nem voltak érdekeltek a szocialista nagyüzemek. Visszatekintve látjuk igazán, milyen szép eredményeket értek el a kertbarátok. A hatvanas évekig járásunkba a gyümölcsöt más járásokból kellett behozni. Valamikor régen terményt adtak a gyümölcsért. A helyzet olyan nagyot változott, hogy ma már nemhogy nem kell a járásba gyümölcsöt behozni, de szlovákiai méretben a mi járásunk áll az első helyen a felvásárlásra átadott, illetve kereskedelmi forgalomba hozott gyümölcs mennyiségének tekintetében. A nagyüzemek is megtanultak gyümölcsöt termelni. A gyümölcs minőségét nemcsak ezen a járási seregszemlén elért jó eredmények igazolják, hanem a szlovákiai Agrokomplex és a csehországi Éltető föld kiállításokon elért jó helyezések is. Az itteni kiállítást s a más kiállításon való részvételt a termelési igazgatóság azért támogatja, mert a minőség javításának egyik módszerét látja benne.

A kiskertészkedők gondjairól, a mozgalom feladatairól, mai helyzetéről Csiba Sándorral

beszélgettem. Ő nagyon jól tudja, „hol szorít a cipő", mert állandó kapcsolatban áll a szövetség egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító helyi szervezetével.

— Bizony a problémák szinte évről évre ismétlődnek. Annyi javulást látok, hogy a párt- és állami szervek határozatai és intézkedései nyomán a témát állandóan napirenden tartja a sajtó. S ez jó. Ez segít, de több konkrét intézkedésre lenne szükség. Itt van például a kertészeti kisgépek iránti igény, évek óta várjuk a kistraktorokat, egyéb gépeket, de hiába. A vetőmagellátás úgyszintén hiányos és hibás. A PCR márkajelű tasakban találni tompa orrú és fehér paprika vetőmagot. Van, hogy négy öt félét is, s a termelő nem tudja, hogy melyik a legjobb, az „igazi". Az idén történt, hogy vöröskáposztát akartunk termelni. A szervezet segített beszerezni a vetőmagot. Mindenkinek ugyanabból a forrásból, jól zárt, eredeti csomagolású tasakokban. Nekem már keléskor gyanús volt, hogy nem piros, gyanús volt a kiskertészek számára is, sokan szóvá tették, de én csak biztattam őket, hogy majd megpirosodik. Ahogy cseperedett a palánta, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy karalábémag volt a tasakokban. így aztán nehéz előre szerződni az árura. Akkor van aztán baj, ha sokan termelik ugyanazt, szinte dömpingszerű a kínálat, s egy-egy faluban vagy egy-egy családnál majd minden áru elszátlítatlan marad. Ilyenkor a család egész évi munkája kárba vész. Nem hiszem, hogy ilyen dömping idején Csehszlovákia minden zöldségboltjában ugyanaz a termék kapható lenne. Az a kistermelő, aki az előző évben csalódott valamely zöldségfélében, többé nem akar vele foglalkozni. A családi kassza nagyon érzékeny, agitálni valami mellett vagy ellen, egyaránt csak azon keresztül lehet.

A huzavona az egyéni termelők vagy a szocialista nagyüzem, valamint a .gyümölcsöt, zöldséget felvásárló és forgalmazó Zelenina vállalat között évről évre nem szűnik. Lehet, hogy az egyik évben paradicsomból, a másikban majoránnából, fokhagymából, elrakni való uborkából sok, míg a következő évben kevés van, de ez mindig bizonytalan. Olyan, mint a lutri. A szervezeti fegyelemmel is baj van néhol. A faluban hárman szerződéses alapon, húszán csak úgy kedvtelésből termelik ugyanazt. A termény érni kezd, mindenki viszi a felvásárlóhoz. Ez pedig mindenkitől átveszi. Egyszerre csak kiderül, hogy már leszállították a szövetség helyi szervezete által megkötött — de csak három termelőre alapozott — szerződésben meghatározott mennyiséget, a felvásárló nem vesz át több árut. És ez pontosan olyan terméknél fordul elő, amelynek termelésére két-három évvel ezelőtt még csak kérve-könyörögve tudták rávenni az embereket: az elrakni való uborkánál.

A hiányosságok kiküszöbölésén egyre több ember dolgozik. Ha visszatekintünk, s ezt a kiállítás kapcsán éppen időszerű megtenni, eredményeket is látunk. Ahol négy-öt évvel ezelőtt csak döcögve indult a termelés és a felvásárlás, ma ez jól működik, aminek érdekében sokat tesz a szervezet. A kiállítás gyönyörű darabjait szemlélve pedig bízhatunk abban, hogy még többen kapnak kedvet a termeléshez.

FISTER MAGDA