A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
ló: „Csillagtörók"-je közé. A klasszikus balett elemeire épülő táncok szólista kiválóságai (Bangó Erzsébet, Gantner István, Horváth István) mély átéléssel fejezik ki a világűr meghódításával járó veszélyeket, s azt a határtalan optimizmust, hogy a szocialista országok űrpilótái végül is közösen győzedelmeskednek. Előbb még verbunkos, most meg már a világűr meghódítására vállalkozó ember, ez lett meghatározó jellege a műsor első részének, s a szünetben nem titkolták sokan, hogy a magyar folklórból merítő második résztől várnak többet. Mintha a maiság dalban, táncban kifejezhető valóságának az élvezését a későbbi századok élőire hagynák. Várakozásukban nem is csalatkoztak. Ismét bebizonyosodott, hogy a művészegyüttes útja akkor igazi, ha népének legjellemzőbb táncait jeleníti meg a színpadon, ha elsősorban saját népdalkincséből merít. A külföldi szereplésre hatványozottan érvényes ez. A néző elsősorban a sajátosra kíváncsi, nem az általánosra. Táncai, dalai révén a nagy mögöttest, a népet illetve a népéletet akarja megismerni. Ezzel magyarázható a műsor második részének osztatlan sikere. Már Sebő Ferenc—Tímár Sándor: Mezöségi páros tánca nagyszerű hangulatcsinálónak bizonyult. A szerelmesek érzelemvilágát gazdagon kifejező kompozícióban a régi magyar tánc elevenedett fel. Sipos Mihály—Tímár Sándor: Eleki párostáncában az egyik legkedveltebb délkelet-magyarországi párostáncot láthattuk. Vavrinecz Béla— Györgyfalvay Katalin: Üvegestánca szintén régi népi mulatságot jelenít meg. Amikor tetőfokára hág a hangulat, a falu lányai, asszonyai borral teli kancsóval a fejükön lejtik a táncot, olykor-olykor bravúros cifrázásokkal. Legátütőbb sikert Draskóczy László—Molnár Lajos: Pásztor botoló és Kovács Mátyás—Novák Ferenc: Tiszaháti csárdása aratott. Gyorsaság, ügyesség, temperamentum, ezek a tánckompozíció és a táncosok jellemzői. A pásztortáncban például a botozók virtuozitásról tettek tanúbizonyságot. Szándékosan hagytam utoljára a művészegyüttes énekkarát. Kodály-műveket szólaltatott meg, a nagy zeneszerző és zenepedagógus születésének közelgő 100. évfordulójára emlékeztetve. Előadását végig az a gondolat kísérte, hogy elért színvonalán túl már nincs tovább. Mintha minden szólamot egy ember énekelt volna árnyaltan, kristálytisztasággal. Itt kell leírnom Balogh Márton szólóénekes nevét, aki Daróci Bárdos Tamás pásztordalainak és dudanótáinak éneklésével vonta magára a figyelmet, hódította meg a nézők szivét. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese igazi művészi élményben részesítette közönségét, amely szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a felejthetetlen estét. Azon a napon, amikor a művészegyüttes nagyszerű műsorát bemutatta, két vezetője, Mészöly Gábor dramaturg és Kerényi Gábor Miklós rendező Lukáč Rudolf alezredesnek, a Csehszlovák Néphadsereg kulturális központja dolgozójának kíséretében a CSEMADOK Központi Bizottságára is ellátogatott. A vendégeket dr. Lukács Tibor vtezető titkár és Neszméry Sándor titkár tájékoztatta a szövetség munkájáról. A CSEMADOK KB immár Prágában és Budapesten is ismert Szőttes népművészeti csoportjának tevékenységével Guittner János művészeti vezető ismertette meg a vendégeket. MÄCS JÓZSEF Praná/ Sándor felvételei A Csemadok életéből TUDÓSÍTÁS A TÁBORBÓL Azzal kezdem, ami nem tetszett, s ami ellen a fiatalok jogosan berzenkedtek: a szklabonyai (sklabinái) Mikszáth-házat zárva találták, nem akadt a községben illetékes, aki kinyitotta volna. Ez már máskor is, másokkal is előfordult. úgy látszik, szülőfalum kedves vezetői nagy előszeretettel bosszantják Mikszáth rajongóit — de most, a turistaidény kellős-közepén teljesen érthetetlen ez a viselkedésmód. A pénteken (augusztus 13-án!) szervezett irodalmi kirándulás Alsósztregovára és Szklabonyára épp emiatt csak félig sikerült. Még szerencse, hogy a Madách-kastély nyitva volt. Jó ha az ember gyorsan túlesik a kellemetlenségeken. Tehát azzal folytatom, hogy az idei, immár hatodik nyári művelődési tábor jól sikerült. Ez így persze csak kinyilatkoztatás, jómagam azonban vallatóra fogtam egy sereg fiatalembert, sőt a szó szoros értelmében szavazást szerveztem. Itt van előttem a szavazás eredménye, melyből kiderül, hogy az idei tábor mind szervezési, mind „kultúrpolitikai" szempontból jobb volt az előzőknél. A megkérdezettek mindegyike Ág Tibor előadását „jutalmazta" a legmagasabb pontszámmal. Dél-Szlovákia tájegységeinek népzenéje — ez volt az előadás címe, s én szerencsémnek tartom, hogy épp erre az előadásra érkeztem meg az ipolysági (Šahy) táborba. Az okos, érdekes előadást Szvorák Katalin illusztrálta gyönyörű népdalok bűbájos előadásával. A kis véleménykutatásból megtudtam, hogy nagyon jó volt még Sidó Zoltán, Turczel Lajos. Szeberényi Zoltán, Méry Margit, Takács András, Budai Endre, Nagy Géza, Zalabai Zsigmond, Bödők Zsigmond előadása is. És Jókai Máriáé, hogy el ne felejtsem. A gyöngébb előadásokról inkább ne beszéljünk. De az ismeretterjesztő előadásokon kívül volt még egy csomó érdekes műsorszám. Ez — klubmozgalom? A hatvanas évek közepe táján néhány lelkes ifjú értelmiségi „merészet" gondolt, s elhatározta, hogy művelődési klubot alakit Dunaszerdahelyen. A példa adva volt: a főiskolai, egyetemi ifjúság József Attila és Ady Endre klubja. A Szerdahelyen alakítandó klub szervezője Botló Mihály volt, a Járási Építőipari Vállalat dolgozója, aki fáradságot nem kímélve agitált, szervezett, mozgósított, hogy ez a társulás a vállalat mellett létrejöhessen. Létre is jött igen szép számú, érdeklődő tagsággal. Az alakuló ülésen nevet is választottak. Közös elhatározás alapján a klub két vezető tagja Stószra utazott Fábry Zoltánhoz, hogy megkérjék: engedje meg, hogy a dunaszerdahelyi klub az ő nevét viselhesse. Az író igen barátságosan fogadta a küldötteket, szívesen beleegyezését adta azzal a kikötéssel, hogy csak a halála után használják írásban is a nevét. Addig pedig minden téren a legteljesebb mértékben segít és figyelemmel kíséri a társaság működését. Az indulás tehát biztató volt, lelkesedésben sem volt hiány. Minden héten találkoztak a vállalat művelődési központjában. Kitűnő könyvtárat létesítettek igen rövid idő alatt, ezenkívül folyóiratok, napi- és hetila-Jómagam nem láttam ugyan, de a fiatalok lelkesen beszéltek Vas Ottó önálló költészeti estjéről. A tábor résztvevői esténként lobogó tűz körül énekelgettek. Szerdán este közöttük üí pok — nemcsak honi, hanem a szomszédos országok magyar nyelvű sajtójának termékei is — segítették kialakítani a klubéletnek azt a formáját, amelynek érdekében létrejött. A heti találkozások, az ismeretterjesztő előadások, a közös olvasások, megbeszélések, író-olvasó találkozók mind azt bizonyították, hogy van értelme, eredménye a mozgalomnak. Hetenként harminc-negyven tag is öszszejött egy-egy ilyen találkozóra, ahol a meghallatott előadás után termékeny, eleven beszélgetés, vita alakult ki az elhangzottakkal kapcsolatban. Igen nagy érdeklődéssel foglalkoztak a magyar történelemmel. A honfoglalástól napjainkig tervezték a magyarság történetének megtárgyalását, de csak Kálmán király uralkodásáig jutottak el. Utána a klub hamarosan beszüntette működését. Körülbelül egy- másfél évig működött zavartalanul, igen intenziven a társaság. Mindjárt az indulás után, 1966-ban kiállítást rendeztek a Csallóközi Múzeummal és a CSEMADOK helyi szervezetével közösen Feszty Árpád műveiből. A kiállítást a festő unokaöccse, az ógyallai Feszty István magyarázta nagy szakértelemmel. A képeket is ö kölcsönözte. Legalább kétszáz ember jelent meg ezen a rendezvényen, amely az egész városban és környékén is nagy visszhangot keltett. tem. Szvorák Kati tanított bennünket népdalokat énekelni. A táncház. Általában ezzel ért véget egyegy nap, a fiatalok szerint elég korán, már 22 óra harminc perckor. Csütörtökön este Bodonyi András kis népi zenekara muzsikált, olyan hangulatot teremtve, hogy senkinek sem volt kedve visszavonulni sátorába. Mi volt még? Például Bige József tartott előadást a népi fúvóshangszerek történetéről. E- közben természetesen be is mutatott néhány népi hangszert pl. az avarsípot, amit olyan káprázatos tudással szólaltatott meg, hogy elállt az ember lélegzete. Mindent egybevetve: nagyszerű táborozás volt ez a csillagfényes és napfényes ipolysági autókempingben. Köszönet illeti a szervezőket és támogatókat, a CSEMADOK központi, járási, városi szerveit, az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottságot és Egységes Földművesszövetkezetet. Még az időjárást is, amely épp ekkor volt a legragyogóbb. Zs. NAGY LAJOS KOLÁR F*ÉTER felvételei A történelmi előadásokon kívül foglalkoztak csillagászattal, nyelvészettel, természettudományokkal is. Már az induláskor két önálló csoport alakult, egy humánus és egy technikai érdekeltségű. Időnként közös öszszejövetelt tartottak, ahol mindkét irányzat beszámolt az addig megtett út eredményeiről. A biztató indulás után — ahogy ez már általában a legtöbbször történni szokott — hamarosan akadályok merültek föl a klubélettel kapcsolatban.. A sok szép terv, az előadások, kiállítások, családias összejövetelek rendezése egyre nehezebbé vált. Majd egy évig úgy látszott, érdemes volt a sok-sok fáradozás, de hamarosan a meg nem értés, a bizalmatlanság hangulata kezdett eluralkodni a klub körül. Hiába volt a töretlen lelkese-, dés, a nagy akarás, a klubnak el kellett hagynia a vállalat művelődési központját, amely pedig klubcélokra a legalkalmasabb volt a városban. Ezután a Duna Szállóban tartottak még néhány előadást, beszélgetést, találkozót, majd — nem a szervezők és a tagság hibájából — a patronáló építőipari vállalat megvont minden támogatást, s a klub lassan megszűnt. Később történtek kísérletek újjászervezésére, sajnos nem sok sikerrel. MARCZELL BÉLA 7
