A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-02 / 40. szám

A Gsemadok életéből VAN MIT TENNI Néhány hónap telt el a CSEMADOK XIII. országos közgyűlése óta, s szövetségünk akkor megválasztott legmagasabb tisztségviselői máris felelősséggel végezték munkájukat. Köztük dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának vezető titkára, aki négy hónapja tölti be ezt a hivatását Nem volt számára teljesen ismeretlen a munkahely, hiszen az ötvenes évek magyar tanítási nyelvű pedagógiai gimnáziumának és a Pedagógiai Főiskolának az elvégzése után mint tanító eleven kapcsolatot tartott fenn első működési helyén, Sajógömörön (Gemer), a CSEMADOK helyi szervezetével, később tanfelügyelőként a CSEMADOK rimaszombati (Rim. Sobota) járá­si bizottságával, s 1967-től központi tanfelü­gyelőként állt kapcsolatban azokkal a pedagó­gusokkal, akik szívügyüknek tekintik a szoci­alista magyar kultúra terjesztését és a gondos­kodást a csehszlovákiai magyar dolgozók mű­velődésének folyamatos biztosításáról. Vezető titkárrá választása előtt a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága nyelvi bizottságának az elnö­keként fejtett ki értékes tevékenységet Mégis, a XIII. országos közgyűlésig, kívülről segítette szövetségünket törekvéseiben, néhány hónap óta pedig már belülről hivatásos tisztségviselő­ként látja el a vezető titkár teendőit Nemré­gen hivatalában kerestem fel dr. Lukács Ti­bort, és az első kérdésem az volt hozzá: — Mik az eddigi tapasztalataid ? — Nehéz lesz felelősséggel szólnom új munkahelyemen szerzett tapasztalataimról, hiszen csupán négy hónapja vagyok szövetsé­günk vezető titkára. Fontos poszton állok, gzt minden nap érzem. Ismerkedem az emberek­kel, munkatársaimmal, a feladatokkal, s nem utolsósorban azokkal a társ- és felettes intéz­ményekkel, amelyeknek a segítségére, taná­csaira szükség van munkámban. Ha már szereztem tapasztalatot vezető titkári beosztá­somban, akkor azt hogy még mindig van mit tenni a munkaidő jobb kihasználásáért tehát az eredményesebb munkáért — A négy hónap tapasztalatait meg­szűrve hogyan foglalod össze elképzelé­seidet a továbbiakra vonatkozóan ? — A kérdésre röviden is, terjedelmesen is válaszolhatunk. Röviden azért mert számom­ra, a legmagasabb választott szerv vezető tisztségviselője számára az elképzelések a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésének a határozatával adottak. Az az a bizonyos irány­tű, amely kell hogy meghatározza lépéseim irányát Ha mégis terjedelmesebben válaszo­lok a kérdésre, akkor ezt azért teszem, hogy elmondhassak néhány gondolatot a közgyűlési határozat megvalósításának a módjáról. Ebből a szempontból igen lényeges dolognak tartom a CSEMADOK helyi szervezeteivel és járási bizottságaival a közvetlen, eleven kapcsolatot s ennek erősítésére törekedem. Vallom és hiszem, hogy lehetnek bármilyen szépen meg­fogalmazott feladataink és terveink, ha teljesí­tésükre közvetlen emberi, elvtársi kapcsolatok megteremtésével nem sikerül megnyernünk nyolcvanezres tagságunk döntő többségét ak­kor ezek a szépen megfogalmazott tervek értéktelen papírokká válnak. Belső igényből következő elhatározásom közvetlenül is meg-ÚJ SZERVEZET Ez év áprilisában az országos közgyűlésre készülődött a CSEMADOK tagsága. A távo­labbi járások küldöttei már megérkeztek, ami­kor április 16-án este a bratislava-vidéki járás két falujából (Dunaújfaluból és Dunasápból) Nová Dedinka közös néven alakult községben első gyűlését tartotta a legújabb és mindmáig tán a legfiatalabb CSEMADOK-szervezet Alakuló gyűlést írtam, pedig ha pontos akarok lenni, újraalakuló gyűlésről kell beszél­nem. A községben már működött ugyanis CSEMADOK helyi szervezet s nem is a leg­rosszabbul. A gyűlésen harmincán jelentek meg, és 20 tagsági igazolványt osztottak ki. A jelenlevők azután Kovács László Erdélyi barangolások című vetített képes előadását hallgatták meg. Ezt éjszakába nyúló beszélgetés követte. Ho­gyan tovább? Mi legyen a legközelebbi teen­dő? Munkatervet dolgoztak ki. s hozzáláttak a legfontosabbhoz, a tagtoborzáshoz Az alakuló gyűlés előtti hetekben, napok­ban és a nyár folyamán is többször beszélget­tem Hervay János hnb-elnökkel. Tőle tudom, hogy a községnek összesen 1662 lakosa van, és ötszáznegyvenketten vallják magukat ma­gyar nemzetiségűnek, de magyar oktatási nyelvű óvoda és iskola nem működik itt A helyi nemzeti bizottság támogatta a CSEMA­DOK-szervezet megalakulását A helybéli szö­vetkezet vezetősége az anyagi támogatástól sem zárkózott el. Az alakuló gyűlésen megválasztott öttagú vezetőség — Vitálos Gizella, Brezina Erzsébet 6 Sághy Erzsébet Batoska Mária és Takács Géza — jó munkát végzett a nyár folyamán, eredményes tagtoborzást folytattak. Jelenleg több mint száz tagja van a szervezetnek. Es amint elmondták, még mindig van lehetőség új tagok beszervezésére. Ezért elsősorban a vezetőséget szeretnék két taggal bővíteni, ha lehet a község sápi részéből. Ifjabb tagok toborzását is innen remélik. Júliusban sikeres Anna-bátt rendeztek, amely némi anyagi haszonnal is járt ami a szövetkezettől kapott támogatással együtt alapja lehet az őszi-téli működésnek. Az ősz folyamán közös kirándulást terveznek a Tatra­­tourral Budapestre. Színház- és múzeumláto­gatás, közös szórakozás szerepel a programon. Ettől az akciótól a tagság összekovácsolódását várják. Az őszi tervek között szerepel még egy népművészeti kiállítás megrendezése és elő­adással egybekapcsolt tagsági gyűlés szerve­zése. A tagtoborzást természetesen állandó feladatként kezelik. A fiatal CSEMADOK-szervezet célja, hogy komolyan jelen legyen, részt vállaljon a község kulturális életéből. Vezetőinek eddigi munká­ja, hozzáállása, azt hiszem, elég biztosíték arra, hogy ez a jelenlét nem lesz tiszavirág­­életű. (görföl) EZ - KLUBMOZGALOM? Nemrég jelent meg a Hétben Hodossy Gyula írása a klubokról, klubmozgalomról. Ebben megkérdőjelez bizonyos tényeket, pedig alig öt évvel ezelőtt, amikor a mozgalom hivata­losan is beindult, már tíznél több rendszere­sen működő, némely esetben tekintélyes múltra visszatekintő klubot tarthat számon. Az idén ünnepelte fennállásának huszonötö­dik évfordulóját a prágai Ady Endre Diákkör, s nem véletlen, hogy jelenlegi klubjaink irá­nyítói között milyen sokan vannak a Prágá­ban rendszeres összejövetelekhez szokott diákok közül. Ezeket az „alulról" kezdemé­nyezett klubokat az anyanyelvi művelődés folytonosságának igénye hivta életre, de ez az igény csak ott bontakozott ki, ahol megfe­lelő irányító és szervező emberek magukra vállalták a működés életrevalóságát feltéte­lező nem kevés munkát. És ha nem is tettek többet, csak az öt-hatéves főiskolai tanul­mányaik alatt tapasztalt formákat valósítot­ták meg az otthoni kisvárosi vagy nagyközsé­gi környezetben, már jelentős távlatot adtak klubjainknak. Ebben rejlik az „értelmiség népszolgálata". Igaz, hogy ezek az emberek elsősorban saját környezetük üres kulturális terét akarták hasznos tartalommal megtölte­ni, egy kisvárosban feltételezhető értelmiség számára lehetővé téve, hogy műveltségi szintjükön beszélgessenek, vitatkozzanak. A klub nyitottsága azonban azokat is vonzási körébe hozta, akik önművelés útján iskola nélkül is előbbre jutottak vagy csak ekkor találtak lehetőséget a további művelődésre. Ilyen népi akadémiává nőtt a vágsellyei (Šaľa) és a rimaszombati (Rim. Sobota) klub is. Legyen bármi is a neve, — klub, szakkör, stb. — a lényeg a munkaformán van, hogy az itt rendszeresen összejövő emberek új em­beri közösségekben találkozhassanak érdek­lődésük, kulturális szükségleteik és igényeik szerint. Hiszen lehetne klubnak nevezni akár azt a tánccsoportot is, amely a próbákon és a fellépéseken túl egyéb közös akciók során is találkozik. És ugyanígy hiába nevezzük klubnak azt a jóformán csak papíron szerep­lő valamit, amely nagy ritkán, csak alkalom­szerűen, mindig más-más összetételben, egy előadás vagy más műsor „konzumálásának" erejéig jön össze. Itt sem a statisztikai jelen­tés jelenlegi számadatai, sem a járás bizott­ságokat premizáló intézkedése nem változ­tatnak a lényegen. S talán itt, ha nem is tételesen és kizárólagosan, de hasznosítható javaslatként meg is lehetne fogalmazni a CSEMADOK művelődési klubok céljait, mű­ködési feltételeit, formáit, módszereit és tar­talmát. Elsősorban céltudatos programot kell összehozni. A hely és a helyzet adottsá­gainak figyelembe vételével rendszeres nép­művelési munkát végezni: sokoldalúan, a tudományos igényű előadásoktól a szóra­koztató rendezvényekig. A rendszeres össze­jövetelek máris kialakítanak egy belső at­moszférát, egy bizonyos állandó törzsgárdát, amelyre lehet számítani, amelynek tagjain kívül persze idejük, érdeklődésük és képzett-

Next

/
Thumbnails
Contents