A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
ember, szép pénz összejön, igaz, adót is jócskán fizetünk, — de még így is megéri. Nem panaszkodok, mert hazudnék, ha más szó hagyná el a számat. Hogy hogyan készül a tekenő? Először is a kivágandó fát kell alaposan megvizsgálni. Úgy, hogy ezzel a huszonöt centis baltával a fát be kell vágni vagy húsz centi mélyen. Akkor aztán megmutatkozik, hogy beteg-é vagy sem. Ha beteg, akkor olyan vörös-piros a belseje és sárgás lé folyik belőle. Az ilyenből aztán sohasem lesz tekenő. Ellenben ha a fának tiszta, szép sárga a színe, neki lehet ereszteni a motoros fűrészt: kivágjuk. Atekenőkészítéshez a legjobb a fehér és a kanadai nyár- meg a veres fűzfa. De a három közül is ezen utóbbi, csak hát ebből alig akad egyegy mutatóba. Az idén még nem is volt veres fűzfa a kezemben. Pedig de szeretik az ebből készült tekenöket a népek: tudják, az ilyen időtálló, szép a színe, nem hasad el korán, meg nekem is jobb vele dolgozni. Hát ott hagytam abba, hogy kivágjuk a fát. Utána feldaraboljuk, majd kettéhasogatjuk. Ha szépen hasad, nem reped jobbra, balra, akkor már örülünk; szép tekenö lesz. Azután lehántom a fa héját és a motoros fűrésszel belevágom a tekenő-alakzatot. Valamikor ezt is csak baltával csináltuk, órák hosszat tartott, de arrtióta megismertük a motoros fűrészt, könnyebben megy a munka, két perc alatt kész. Aztán következik a nagybalta. Ezzel kivájom a tekenőt durvára : az is megvan percek alatt. A szép meg a hosszú munka ezután következik. A kétnyelű késsel elsimítom a tetejét, elegyenlítem, majd jó élesre megfenem ezt ni, amit úgy hívnak, hogy kapocska; ölembe veszem a tekenőt, mint a gyermeket, és rendezgetem a fát. Előbb egy darabkán megcsinálom a kívánt méretet, majd ahhoz igazítom a többit. Nem használok én semmiféle mérőszerszámot, a fülemmel, a hangok után mérem, hol, mennyit kell még vágni. Megkopogtatom a fát, és már hallom is: itt még vastagabb, innen még két-három millimétert le kell venni. Hogy nem félek-e, hogy átszakajtom a tekenő falát? Ajaj, azt soha! Rossz mester lennék, ha csak egyszer is megtörtént volna velem ilyesmi. A fülem nem csap be, hallom én azt pontosan. Szóval, tévedni nem szabad. Csinálunk mi mindenféle tekenőt. Ha a Tátra környékére készülünk árusító körútra, akkor olyan két méter, két méter húszasakat viszünk, mert ott még forrázzák a sertést, olyan nagy kell. Ha Dél-Szlovákiába megyünk, akkor méterest, méter negyvenest. Errefelé nagyobbakat már nemigen vesznek. És bár már egyre nehezebb eladni a portékát, azért csak ritkán jövünk vissza tekenőkkel. Veszik az emberek; ha az egyik faluban nem, hát a másikban biztosan. Pedig kétszázötventől ezernégyszáz koronáig terjednek az árak. De hát, tudja, ami szép, ami kell, arra nem sajnálja senki a pénzt. Elégedett lehet a vevő is, meg a tekenős is. Azt kérdezi, miféle nemzetség, népség vagyunk mi? Hát igen, jogos a kérdés, mert nem igaz az elterjedt hiedelem, hogy mi cigányok lennénk. Nem is beszélünk cigányul, még a legöregebb ember se bírja közülünk a cigány nyelvet. Mert, mi kérem tisztelettel, máramarosi származásúak vagyunk. Erdélyi magyarok voltak az őseink, vagyis olyan magyar—román keverék, de hisz ezt talán láthatja is az arcunkon. Mi, az idősebbek még románul is úgy beszélünk, mint magyarul. Én az asszonykámmal meg az öregebbekkel csak románul beszélek. A gyerekek is értik egy kicsit a nyelvet, de ők egymás között már csak magyarul beszélnek. Nos az úgy volt, hogy valamikor a múlt század végén néhány család, ma már nem tudni, miért, vándorbotot vett a kezébe és elhagyta máramarosi otthonát. Sokáig vándoroltak, míg aztán végül is itt, a mai tőketerebesi járás területén, a Büki-erdőben telepedtek meg, ütöttek tanyát. Persze, mindent otthonról sem hozhattak el, így neki kellett látniuk edények, tálak, evőeszközök, egyéb használati tárgyak készítéséhez. Erdőn lakva, erre legalkalmasabbnak a fa bizonyult. Elébb csak úgy maguknak faragcsáltak, majd ahogy a sors rá kényszerít ette őket, hogy kitanulják a mesterséget, hát már kereskedni is kezdtek a tekenökkel, kanalakkal... Pedig odahaza soha ilyesfajta munkával nem foglalkoztak. Máramarosban meg se fordult a fejükben, hogy egyszer tekenősök lesznek. De tudja, hogy van az, a kényszer nagy úr, nekik is hallgatni kellett a sors szavára. Hát így lett belőlünk tekenős népség: apáról fiúra szállt a mesterség, csak mostanság, az utóbbi években hagytak cserben bennünket a fiaink. Hát így valahogy mesélte nekünk apánk, aki még attól az ősünktől hallotta, aki azt a kis csapatot vezette ide, és aki ha ma élne, vagy százhúsz esztendős lenne. Hogy hogyan éltünk itt? Csak úgy szerényen, csendesen, nyugodtan. Nincs itt se bőt, se kocsma, se iskola, se semmi. A fiatalság eljár a városba, Nagymihályiba, Kapósra, Vajánba, meg szanaszét dolgozni, de ha itthon vannak mind a tanyasiak, a Budki-erdő fiai, akkor nagy itt a vígság. Nyáron halászgatunk, tábortüzet rakunk, hozunk ide néhány hordó sört, nyársra húzzuk a halat, a szalonnát: üldögélünk a tűz körül, énekelünk, táncolunk; vigadunk, szórakozunk. És koratavasztól, amikor már kiülhetünk a ház végébe, a fák alá, dolgozunk. Dolgozunk türelemmel, mert a tekenőkészítéshez legfontosabb a türelem. Sietni nem szabad! Pontosan, szépen kell dolgozni, mert meglátszik ám az a tekenőn, ha hajszolja az ember az időt. Elmondta: Oláh János szeretvai (Stretávka) illetőségű, a Budki-erdő nevű tanyán élő lakos. Lejegyezte és a felvételeket készítette: ZOLCZER JÁNOS Jogi tanácsok KÉRDÉS: F. J. 18 évvel ezelőtt mint takarítónő lépett munkába, majd az előírt képesítés megszerzése után 12 évvel ezelőtt darukezelő lett, s ezt a munkát mostanáig végzi. Egy balesettel kapcsolatban az üzemrészleg vezetője fegyelmi intézkedéssel sújtotta és a Munka Törvénykönyv 77. szakaszának (d) bekezdésében foglaltak alapján „kisebb felelősséggel járó munkára " akarja beosztani: a darukezelői munkakörből, ismét takarítónői munkakörbe. Jogos-e ez az eljárás? — kérdezi. VÁLASZ: A dolgozók alapvető kötelességeiről. a munkafegyelem betartásáról, a fegyelmi v intézkedésekről a Munka Törvénykönyv 72—82. szakaszai rendelkeznek. Ezek szerint minden dolgozónak lelkiismeretesen kell a munkáját végeznie s a munkaszerződésből folyó kötelességeit legjobb képességei és tudása szerint kell teljesítenie. Feletteseinek utasításaihoz, a munkatársaival való viszonyban pedig az elvtársi együttműködés szabályaihoz kell alkalmazkodnia. Be keli tartania és gazdaságosan ki kell használnia a munkaidőt, a rábízott munkaeszközökkel, értékekkel és vagyontárgyakkal pedig úgy kell bánnia, hogy a társadalmi tulajdont károsodás ne érje. A munkaadó szervezet vezetőinek a kötelessége, hogy olyan munkafeltételeket teremtsenek, amelyek a dolgozók munkájának eredményes elvégzését lehetővé teszik és megkönnyítik. Gondoskodnak a munkajogi és -biztonsági előírások betartásáról, ellenőrzik a munkafegyelmet és ennek megszegése esetén megfelelő intézkedéseket foganatosítanak. A vezető beosztású dolgozók kötelessége, hogy azokat a dolgozókat, akik megsértik a munkafegyelmet, elsősorban figyelmeztessék eljárásuk helytelenségére s esetleg a társadalmi szervezetekkel (szakszervezet, ifjúsági szervezet stb.) karöltve nevelői ráhatással legyenek rájuk, hogy megváltoztassák helytelen magatartásukat és ennek káros következményeit helyrehozzák. A Munka Törvénykönyv 77. szakaszában felsorolt fegyelmi intézkedéseknek csak a munkafegyelem súlyosabb vagy ismételt megsértése esetén van helyük. Ide tartozik a) megrovás, b) a nyilvános megrovás, c) a prémium vagy egyéb jutalom csökkentése vagy megvonása legfeljebb három hónapig terjedő időre, d) alacsonyabban fizetett munkára való beosztás legfeljebb három hónapig terjedő időre, esetleg az alapfizetésnek 10 százalékáig terjedhető csökkentése három hónapig terjedhető időre. Más fegyelmi intézkedést a törvény nem ismer. Fegyelmi intézkedést csak a szervezet (a munkaadó vállalat) vezetője (igazgatója) vagy az általa külön írásban meghatalmazott veze tő dolgozója foganatosíthat. A fegyelmi intézkedés előtt mindig meg kell állapítani a tényállást és a vétkes dolgozónak alkalmat kell adni a védekezésre. A fegyelmi intézkedést csak attól a naptól számított egy hónapon belül lehet foganatosítani, amikor a munkaadó szervezet a munkafegyelem megsértéséről tudomást szerzett, de legfeljebb egy évig. A fegyelmi intézkedést írásban kell közölni, s fel kell benne tüntetni a munkafegyelem megsértésének tényét, idejét, valamint a törvényes fegyelmi intézkedést. Az erről szóló írásnak ugyancsak tartalmaznia kell a dolgozó kioktatását arról, hogy a kézbesítéstől számított 15 nap alatt az üzemi bizottság keretében működő döntőbizottsághoz fordulhat és kérheti az intézkedés felülvizsgálását. A szakszervezeti döntőbizottságnak 30 napon belül kell döntenie: vagy helyben hagyja, vagy hatálytalanítja a fegyelmi intézkedést. — Döntése ellen, amelyet írásban kell kiadnia és az érintett feleknek (tehát a munkaadó szervezetnek és a dolgozónak) kézbesíteni kell, kifogással lehet élni a kézbesítéstől számított 15 napon belül. Ebben az esetben, valamint akkor is, ha a döntőbizottság 30 napon belül nem dönt és az érintett felek bármelyike ezt kéri, az ügyet átteszik a járásbírósághoz, amely rendes bírósági eljárás lefolytatásával nyilvános tárgyaláson végérvényesen dönt a fegyelmi intézkedésről, vagy helybenhagyja vagy hatálytalanítja. A járásbíróság döntése ellen már további jogorvoslatnak nincs helye. Olvasónk esetében a hozott fegyelmi intézkedés nem felel meg a törvényes követelményeknek, mert a törvény 77. szakaszában felsorolt fegyelmi intézkedéseken kívül mást nem lehet alkalmazni. A törvény ugyanis „kisebb felelősséggel járó munkára" való beosztást, mint fegyelmi intézkedést nem ismer, azonkívül a hozott fegyelmi intézkedés nem tartalmazza azt az időt, amelyre ezt az alacsonyabb beosztásba sorolást megszabja. A 77. szakasz (c) és (d) bekezdésében meghatározott fegyelmi intézkedéseket is csak legfeljebb három hónapra lehet alkalmazni, de nem véglegesen vagy időbeli korlátozás nélkül. Olvasónk a kiadott fegyelmi intézkedést, mint törvénytelent, sikerrel megtámadhatja és ha a döntőbizottság eddig még nem döntött volna, vagy ha nem hatálytalanította volna a fegyelmi intézkedést, akkor forduljon a járásbírósághoz és kérje a Járási Szakszervezeti Tanács munkajogi bizottságának (pracovnoprávna komisia Okresnej odborovej rady) segítségét A munkaviszony szerződéses viszony, amelynek tartalmát a felek megegyezése és egybehangzó akarata határozza meg. A munkaszerződés feltételeit csak közös megegyezéssel lehet megváltoztatni. A munkaszerződésben meghatározott munkától eltérő, más munkát csak a törvény 37. szakaszában meghatározott —- kivételes esetekben — köteles a dolgozó végezni, vagy jogerős bírósági vagy egyéb hatósági döntés alapján, vagy ha ezt az üzem fontos érdeke megkívánja, de ekkor is csak korlátozott időre, egy naptári évben legfeljebb 30 munkanapra. Minthogy olvasónk már 12 éve mint darukezelő dolgozik, amihez annak idején a képesítést megszerezte, ebből a munkakörből nem lehet akarata ellenére más beosztásba áthelyezni. Az eredeti — 18 év előtt megállapított takarítónői munkakört, 12 évvel ezelőtt kölcsönös megegyezéssel megváltoztatták, úgyhogy ma már a jelenlegi munkakör — a daru kezelői képezi a munkaszerződés tárgyát. Dr. B. G. 17
