A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
A Gsemadok életéből hétköznapokon, de hétvégeken is csak 16 és 18 óra között tartózkodom otthon. Aztán megyek a néha éjfélig is elhúzódó gyűlésekre. Szerencsére a feleségem megértő, ő maga is aktív tag volt lánykorában a CSEMADOK bátorkeszi helyi szervezetének vezetőségében, tánc- és színjátszó csoportjában. Már nem is tudom, milyen régtől ismerem Fél Miklóst. Az ötvenes években találkoztam vele először, de nem Szerdahelyen, hanem Komáromban, akkor ugyanis ott titkárkodott egy évig. Utaztunk együtt valahová, a járás valamelyik községébe, szövetkezeti vagy szövetkezetét alakító gyűlésre. Mert a CSEMADOK járási titkára nem maradhatott közömbös a falu nagy átalakításának nehéz esztendejében. Akárcsak a frontkatonának, neki is az első vonalban kellett harcolnia. Soha nem is volt visszahúzódó. Estéről estére a falvakat járta a komáromi, majd a dunaszerdahelyi járásban, sőt még a szomszédos járásokban is. A CSEMADOK járási titkáraként az egész ország gondját fogadta magáénak. A szövetkezetesítést a kulturális program részének tekintette. S a közügyekben való jártasságot alapvető emberi tulajdonságának. A személyes részvételt a közügyek intézésében és irányításában. — Amelyik ló húz, annak a szekerére raknak. Ez alól az igazság alól én sem voltam kivétel. 1964-től tagja vagyok a járási pártbizottságnak. A Nemzeti Front járási elnökségének munkájában tizenöt éve veszek részt. 1970-ben a lakásszövetkezet elnökének választottak meg Dunaszerdahelyen. Később, 1979-ig a lakásszövetkezet járási elnöke lettem. Jelenleg is alelnöke vagyok. Kilenc évig a városi pártszervezet munkáját irányítottam. 1979-töl a járási bóketanács elnöki tisztét töltöm be. Célomban mindig az vezetett, hogy a párt- és állami szervek segítségével érjek el eredményeket. Kerestem és ma is keresem velük a kapcsolatot. Az illetékesek felfigyeltek munkámra, munkánkra. Sok-sok elismerő oklevél bizonyítja mindezt! Azzal toldanám meg a szerény vallomást, hogy nem csupán Szerdahelyen ismerik Fél Miklóst. 1980-ban, a május elsejei ünnepségek előestéjén levelet kapott, jelenjen meg a Duna-parti városban. A megnevezett napon felberregett hivatali szobájában a telefon. Magyarics Vince, a járási pártbizottság vezető titkára hívta. „Fél elvtárs, együtt megyünk!” Abban az esztendőben nekik kettőjüknek adományozott a köztársaság elnöke Kiváló munkáért érdemrendet. A pártban és a társadalomban végzett hosszúéves áldozatos munkáért. Korábban, 1974-ben a kulturális minisztertől kapott kitüntetést. A kultúra érdemes dolgozója lett. Járásában a CSEMADOK és ő elválaszthatatlanok egymástól. Egyesek el sem tudják képzelni, hogyan lesz, ha majd visszavonul. Ötvenhét éves. — Nincs olyan község a járásban, ahol ne ismerném a helyi szervezet elnökét személyesen, a neve szerint. A pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság elnökét is ismerem. A szövetkezeti elnököket szintén. Ők is ismernek engem. Sehol nem kell bemutatkoznom. Legtöbb helyen barátaim a község vezetői. Az ismeretkört a pártban és a tömegszervezetekben betöltött funkcióim szélesítették ki ennyire. Szervusz, Fél elvtárs! így köszöntenek mindenütt. És máris meghitten beszélgetünk mindenről. Gazdasági és kulturális kérdésekről. Rendezvényeink anyagi támogatására nem is lehet panasz. Mindig megyek, de ha háromfelé szakadnék, akkor sem tudnék mindenütt ott lenni. Például az évzáró taggyűléseken. Viszont évente két-AMI A SZÍVÉN, AZ A SZÁJÁN Féi Miklós zeti Felkelés 38. évfordulójának az ünnepségére ment. Csupán este találkozhattam vele a hivatalában, s mondtam is neki: — Nálad nyáron sem szünetel a munka? — Látod — hangzik rövid mosoly kíséretében a válasz. — Vasárnap, augusztus 29-én, a nagyabonyi Bihari ünnepélyen leszek jelen, s onnan este Nagymagyarra ruccanok át, ahol az egy hétig tartó kulturális napokat nyitjuk meg. S már az úgynevezett uborkaszezonnak is vége. Megkezdődnek a helyi szervezeti vezetőségi gyűlések. Készülünk az őszi és a téli kulturális munkára. Kevés az olyan tisztségviselő szövetségünkben, akinek annyira összefonódott volna az élete a CSEMADOK-kal, mint az övé. Alapító tag, 1949-től húzza a szekeret fáradhatatlanul. Falujában kezdte, Csicsón, kéthsmerö oklevelet nyújt at Oláh Ödönnek, a CSEMADOK vámosfalusi helyi szervezete egyik lelkes vezetőjének sőbb hivatásos dolgozóként a CSEMADOK apparátusában folytatta. A szövetség bratislavai kerületi bizottságának is instruktora volt sokáig. Innen került titkárnak Szerdahelyre. — Harminc esztendő úgy telt el az életemből, hogy észre se vettem. Egyszerűen nem volt időm az elröppenő éveken gondolkodni. De ha a tükör elé állok, látnom kell, hogy őszül a hajam, ráncosabb a homlokom, gondterheltebb az arcom. Olyan posztot töltök be, hogy szinte soha nincs megállásom. Későn nősültem, majd negyvenéves fejjel. Annyi volt a munkám, hogy a házasodás nem jutott eszembe. De talán a legjobban az tartott vissza, hogy az ilyen mozgalmas életű ember mellett, mint amilyen én is vagyok, nem lehet rózsás a feleség élete. Én ugyanis Azt hinné az ember, hogy augusztus a semmittevés hónapja a kulturális munka tekintetében. Ha máskor nem is, most biztosan utolérheti hivatalában a CSEMADOK járási titkárát. Én is ilyen elgondolás alapján szemeltem ki magamnak Fél Miklóst, aki valóságosan egészen közel, alig negyvenhat kilométerre él a Duna-parti várostól, az utolérhetőség szempontjából mégis nagyon-nagyon távol, hiszen azon titkáraink közül való, aki nem szívleli az íróasztalt, a négy fal közé szorult levegőt, az utcán, a falvakban, a járásban, tehát az emberek között érzi jól magát. Telefonon kerestem augusztus 24-én reggel, s azt a választ kaptam, hogy Szlovákgyarmaton (Slovenské Ďarmoty) találom, ott tartózkodik két napig, negyven CSEMADOK helyi szervezeti vezetőségi tagnak és aktivistának tartanak kétnapos értekezletet, s a pásztor, amikor csak teheti, a nyájával tart. Tudomásul vettem, hogy mint annyiszor másszor, most sincs szerencsém Fél Miklóssal. Két nap múlva újra próbálkoztam. Akkor sem jártam jobban. Azt mondták, a Nemzeti Front járási elnökségének ülésén lesz egész délelőtt, délután pedig a járási pártbizottság ideológiai bizottságának ülésére hivatalos. Harmadszor már nem kísérleteztem a telefonnal. Személyesen mentem a Csallóköz fővárosába, s nem szégyellem bevallani, hogy a nap várakozással telt el. Délelőtt a városi nemzeti bizottság ülésén vett részt mint képviselő immár a harmadik választási időszakban. Délután pedig a Szlovák Nem-A járási üttöröszervezet és a járási béketanács évenként közösen megrendezett gyermekrajz-kiállrtásán gratulál a győzteseknek 6
