A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-11 / 37. szám

Csak egy percre KIKAPOS ASSZONYOK Numizmatika HORVÁTH LAJOST, egyelőre, elsősorban színészként tartja szá­mon a hazai magyar közvélemény; neve azonban 1979 őszén lekerült a MATESZ kassai (Košice) Thália Színpadának színlapja­iról. No, nem azért, mintha hűtlenné vált volna a színházhoz, ha­nem akkor, csaknem 30 éves korában valósult meg régi vágya: fölvették a prágai Színművésze1 ti Akadémiára, ahol a rendezői tanszakon kezd­hette meg tanulmányait. — Szerencsésnek tartod magad, hogy meglett fiatalemberként — diák lehetsz? — Feltétlenül. A prágai színiakadémia növen­dékének lenni nem akármilyen dolog! Sőt, egy csöppet hasznát is veszem koromnak, mert lényegesen higgadtabb, megfontoltabb, tapasz­taltabb és talán céltudatosabb is vagyok tíz-ti­zenegy évvel fiatalabb évfolyamtársaimnál. Én sem élek zárdái életet, de azért a hagyományos diákcsínyek helyett inkább olvasni, tanulni igyekszem. Nagyon sok kemény munka fekszik abban, hogy a harmadik évfolyamot három egyes és egy kettes osztályzattal sikerült lezár­nom. — Hasznát veszed annak, hogy kereken tíz évig gyakorló színész voltál? — Természetesen, elvégre körülbelül harminc kisebb-nagyobb szerepet játszottam el a Tháliá­­ban. A főiskolán részben épp a saját tapasztala­taimból kiindulva értettem meg, hogy a színé­szet belső átélést igénylő művészi játék, a rende­zés viszont feladat. Feladat a színmű mondani­valójának, a mai nézőt érdeklő üzenetének ki­bontására. Ehhez kell megfelelő összhangot te­remteni az írói szándék, a rendezői elképzelés és a színészi munka között. — Mind a MATESZ-hez, mind a színiakadémi­ára csak szigorú tehetségvizsga révén lehet bejut­ni. Emlékszel még arra: milyen különbség volt a két felvételi között? — A színházi tehetségvizsga, érthetően, első­sorban gyakorlatias jellegű volt. Szavaltam, pró­zát mondtam és jópár rögtönzést kellett bemu­tatnom. A bizottság például eljátszatott velem egy olyan kitalált helyzetet, hogy épp akkor s ott szabadulok a börtönből, de hogy örömöm ne legyen teljes, hát egy kőhajításnyira a börtönka­putól pont azokban a percekben temetik leg­kedvesebb hozzátartozómat... Ez bizony mind a fantáziámat, mind a mimikámat, mind pedig a belső és külső átélőkészségemet alaposan meg­mozgató feladat volt. Főiskolai felvételim viszont egy eredeti drámai szituációvá sikeredett: a sors úgy hozta, hogy csupán egyetlen hét állt rendel­kezésemre a Macbeth általam elképzelt rende­zői elemzésének kidolgozásához. — Nem érzed magad magányosnak — magyar diákként Prágában? — Ellenkezőleg, nagyon élvezem azt a szelle­mi, társadalmi és művészi légkört, amely a fővárosban körülvesz. Talán csak a kollégiumi életet szoktam meg valamivel nehezebben, mint fiatalabb diáktársaim. — Legközelebbi terveid, kötelességeid? — A terveim és kötelességeim szorosan ösz­­szefüggnek, hiszen az új iskolaévben már a vizsgarendezésemre is sor kerül. Decemberben Ibsen híres drámáját, a Nórát állítom színpadra a kassai Tháliában. (mik-) A házastársi hűséggel kézen fogva jár a hűtlenség is, amely éppolyan régi. mint maga az emberiség. Egy lengyel faluban feltárt kőkorszaki emlék tanúsága sze­rint ősanyáink sem vetették meg a tiltott szerelem élvezetét. A sziklára vésett neolit kori domborműn egy ölelkező szerelmespár látható. A szeretők any­­nyira el vannak foglalva egymással, hogy észre sem veszik a közeledő féltékeny férjet, a­­ki máris fejük fölé emeli kőbaltáját Az első történelmi házasságtörés a szépséges Teje nevéhez fűződik, aki felszarvazta II. Ramszesz fáraót. Ráadásul a mostohafiával csalta meg. Az ügy vérontás nélkül végződött, pedig a férjek akkoriban is gyakran büntették halállal a hűtlen asszonyt vagy a csábítót Ubaner főmágust például egy aranyifjúval csalta meg a felesége. A szerencsétlent az e célra idomí­tott emberevő krokodilok elé vetették. A házasságtörés jogi megtorlásra vonatkozó első adatok az III. évezred végéről származ­nak. Jellemző, hogy szinte minden törvény­­könyv sokkal kegyetlenebbül büntette a nők hűtlenségét mint a férfiakét A sumérok törvé­nyei szerint a férj meg is ölhette a feleségét, ha hűtlenségen érte. Nyomát sem találjuk viszont a korabeli törvénygyűjteményben, hogy a férj hűtlenségének fogalmát egyáltalán ismerték volna. Drakón és a férfiszolidaritás Az új-babiloni házassági szerződések is csak a feleség megölését írják elő hűtlenség esetére. Egyébként az ítéletet nem mindig hajtották végre. A hűtlen asszony sorsáról többnyire az ura döntött. Hammurabi törvénykönyve szerint a házas­ságtörő nőt ha a férje nem bocsátott meg neki, vízbe fojtották a szeretőjével együtt A férfiak egyébként teljesen büntetlenül éhez­hették a szerelmi kalandokat de csak férjezet­­len nőkkel. Némelyik törvényköny csak két kivételes esetben tartotta megengedhetőnek a házas­ságtörést: ha valamilyen okból maga a férj adott rá engedélyt vagy ha a férj életének megmentése volt a célja. Hyen törvénycikkel találkozunk többek között Hammurabi tör­vénykönyvében és a zsidóknál. Ábrahám két­szer is odaadta feleségét Sárát idegen kirá­lyok háremébe, azt állítva róla, hogy a húga. Később Mózes törvénye nagyon szigorúan ítélte meg a hűtlenséget A házasságtörő asszonyokat rendszerint megkövezték. Egye­dülálló pontja a mózesi törvénynek, hogy a jegyesek hűtlenségét is bünteti. De a férfival szemben sokkal elnézőbb. A régi Görögországban jellegzetes kettős erkölcs érvényesült A feleség hűtlensége nemcsak válóok volt, de azzal a következ­ménnyel is járt hogy a nő elvesztette asszonyi becsületét Azonkívül a férj megölhette az asszony szeretőjét Ezt Drakón törvénye is megengedte arra az esetre, ha a férj infíagran­­ti éri a szeretőket Drakón törvényhozó — mindmáig a kérlelhetetlen szigor jelképe — mindamellett adott egy esélyt a csábítónak tó, férfiszolidaritás!): megúszhatta az ügyet ha kijelentette, hogy hajlandó megfelelő összegű bírságot fizetni a károsult férjnek. Szeleukosz törvényei szigorúan büntették a házasságtörőket mégpedig nemcsak azokat akiket tetten értek. A monda szerint Szele­ukosz tulajdon fiát rajtakapták, amint más feleségével enyeleg. Az apa hű maradt törvé­nyéhez, fiával sem tett kivételt: a fiút megva­kították. Furcsa büntetést találtak ki a házasságtö­rőknek Athénban: retket dugtak a hátsó fertá­lyukba. Az ókori Görögországban — mint valamikor a zsidóknál — a férj hűtlenségét olykor indo­koltnak, sőt szükségesnek ítélték, például a feleség meddősége esetén, amint azt a trójai Heléna története tanúsítja. Lánya, Hermioné után nem született több gyermeke, így bele­egyezett, hogy férje, Menelaosz az egyik rab­szolganőt ejtse teherbe. Az így született fiú az Odüsszeia negyedik énekében szereplő Mega­­pentész. Szolón törvényei szerint a hűtlen asszonyt halállal büntették, de csak akkor, ha férje panaszt emelt a bíróságnál. A feleségüket szerető férjek nem mindig éltek ezzel a joguk­kal. Közéjük tartozott maga a törvényhozó is... Szolónt megcsalta a második felesége, de ő bölcsen belenyugodott a dologba, nem kívánta az asszony halálát Július Caesar egyszer együtt találta felesé­gét Poppeiát Clodiusszal, aki az enyelgő séta kedvéért női ruhát öltött Caesar rájött a turpisságra, de beérte azzal, hogy elvált a feleségétől. Kevésbé megértő volt Nagy Konstantin. Amikor megtudta, hogy felesége hűtlen volt hozzá, megparancsolta, hogy fojtsák meg forró gőzzel a fürdőben. Szigorúan büntették a hűtlen asszonyokat a germánok is. Tacitus, a nagy római történetíró elmondja, hogy a germánoknál a házasságtö­rés ritka volt, mert a hűtlen asszonyt szörnyű halál várta. Lenyírták a haját végigkorbácsol­ták a falun, végül követ kötöttek a nyakába és mocsárba fojtották. Némelyik germán törzs olyan szigorúan vette a hűséget, hogy az özvegyasszonyok sem mehettek újból férjhez. A régi Indiában is sokféle büntetést találtak ki a házasságtörésre. Manu törvénye szerint a nőt kutyákkal tépették szét ha saját jószántá­ból odaadta magát egy alacsonyabb kasztbeli férfinak. Manu törvénykönyve a hűtlen férfit sem kímélte: megcsonkították és száműzték az országból. A régi Kínában a férj megölhette feleségét ha félreérthetetlen helyzetben találta egy má­sik férfival. A férfiak hűtlenségét viszont egyáltalán nem tekintették vétségnek. Kíméletlenül büntették a hűtlen asszonyt az aztékok és az inkák. Csak egyfajta büntetést ismertek számára: a halált. A férfi viszont csak akkor számított törvényszegőnek, ha fér­jes asszonnyal lépett kapcsolatra. Az ószláv törzsi jog sem könnyítette meg a kikapós asszonyok helyzetét Ukrajnában pél­dául a hűtlen asszonyt lefejezték, a cseheknél annak idején a hűtlen asszonynak kutyaköly­­köt kellett szoptatnia. Ezt a hajmeresztő bün­tetést Lengyelországban is alkalmazták az első Piast királyok idején. Litvániában viszont szabados szokások ural­kodtak. Erről tanúskodik az 1529-es első statútum, amely egyáltalán nem tesz említést a házasságtörésről. A lengyel nőknek évszázadokon át nem volt joguk panaszt tenni hűtlen férjük ellen. Csak a férjek panaszolhatták be hitvesüket Ám a lengyel törvények a csábítót sem kímélték. Főleg a parasztok esetében, akiket házasság­­törésért még a XVIII. században is hóhérkézre adtak. BIZÁNCI PENZEK Theodosius császár halála után (395) két fia között véglegesen megoszlott a Római Biro­dalom. A nyugati részen Honorius, a keletin pedig Arcadius uralkodott. A keleti rész fővárosa révén a bizánci birodalom néven ment a köztudatba. A Balkán-félszigetet, Kis-Ázsiát, Szíriát és Egyiptomot foglalta magába. Szinte minden téren — így a pénz­verés területén is — sajátságos művészeti stílust honosított meg. A pénzeken levő alakok — különösen az V. század közepétől — ünnepélyes, merev külsőt vesznek fel. Előtérbe kerülnek a keresztény jelképek, sőt néha egészen leszorítják a császárt a pénz­ről, csak a rövidített nevét és címét tudjuk kibetűzni. A felirat a latinról később görögre vált át. A vésés és az ábrázolás technikájá­nak színvonala egészen elsatnyult és a bronzpénzek anyaga is egyre silányabbá vá­lik. Viszont jó minőségű aranysolidusokat nagy számban vernek. Ezüstpénzt annál rit­kábban. Ezek a gyűjtők körében nagyon keresettek. Anastasius (491 — 518) új bronzpénzeket veretett, melyeket nummiának vagy folisnak neveztek. A különböző értékeket a hátlapon kiemelkedő nagybetűkkel jelezték: 40 num­­mis (M), 20 num. (K), 10 num. (I) stb. Az ezredforduló táján megjelennek a jellegzetes bizánci típusú úgynevezett tál alakú arany- és bronzpénzek. Csehszlovákia és általában Közép-Európa területén sokkal kevesebb ké­sőkön bizánci pénz található, mint római. Ezért a gyűjtése sokkal nehezebb és nagy türelmet igényel. A bizánci stílus hatott a magyar pénzve­résre is. Béla idejében vertek nagy alakú vékony rézpénzeket bizánci mintára, ponc­­technikával. A bizánci birodalom 1453-ban szűnt meg. Ekkor foglalták el a törökök Konstantinápolyi „ ... , . Ozsvald Arpád V. Leo és Constantin aranypénze 90

Next

/
Thumbnails
Contents