A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-11 / 37. szám
Egységes, rendezett, hagyományait őrző a kroméhzi belváros. Árnyas boltívek alatt, fölújított s barokk múltját-eredetét őrző házsorok előtt haladunk. És hogy semmit sem hagytak itt a véletlenre, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az újjávarázsolt műemlékek festését színdinamikai vizsgálat előzte meg. Tudományos alapon. — Ez a tér, amelyen állunk, ilyen volt kétszázötven-háromszáz évvel ezelőtt is, az egykori Malom-kapu pedig a tizenharmadik századból származik, és fontos láncszeme volt a várost védő erődítményrendszernek — mondja a polgármesterhelyettes. Ez tehát az egykori piactér, a mai Nagy tér. Az ember ilyenkor megáll, hogy körülnézzen. Középkor. A századok elillannak, megváltoznak, a kövek nem. Tekintetem kapualjról kapualjra jár, már-már szinte azt várnám, hogy a régi házak kettős ablakainak egyike felpattanjon és a daliás házurak vagy a délceg úrnők közül valaki rámszóljon; avagy akár azt is, hogy a mély kapuboltozatok egyikében-másikában egykori kereskedőkkel, mesteremberekkel találkozzam ... Mert voltaképpen mire is tanít egy-egy ilyen séta, az efféle nézelődés; mire figyelmeztetnek a régi kövek, a régi falak ? — A múlt becsülésére és a megtartás művészetére — felel Ladislav Frgal, majd még határozottabban hozzáfűzi: — Érdemes megőrizni a múltat hiszen üzenete a mának szól, elvégre a régi kövek, a gondosan karbantartott középkori házfalak nemcsak idegenforgalmi látványosságként értékesek, de egy nép, ország múltjáról is beszélnek. A polgármesterhelyettesnek igaza van, mert a boltíves kúriák, a kisebb palotáknak is beillő polgári házak vagy akár az olmützi (Olomouc) érsek csodaszép nyaralópalotája sem hirdeti manapság már az egykori tulajdonosok dicsőségét, hanem az egykori kőművesek, valaha volt kőfaragók, hajdani kovácsok és más egyszerű emberek ügyességét, akik létrehozták ezeket a műremekeket, de nevüket — alig néhány kivétellel — szerteszórta a vak idő. A múltat idézik a csipkés szélű erkélyek, a boltíves kapubejárók és Kroméfíž legérdekesebb látnivalója a nagymorva erődítmény alapfalaira épült, középkori eredetű, várszerű kastély, ahol nemcsak a város, nemcsak a közelebbi környék, hanem az egész ország történelmének több jelentős mozzanata játszódott le. Jónéhányszor járt termeiben Mária Terézia, 1848—49 telén itt ülésezett az osztrák országgyűlés, hogy a forradalom ellensúlyozása céljából kidolgozza a polgári liberális „kremsieri alkotmánytervezetet". amely azonban nem léphetett életbe, mert négy nappal a honatyák tanácskozásának befejezte előtt Ferenc József császár kiadta az úgynevezett olmützi oktrojált alkotmányt; az osztrák—magyar uralkodó 1885.,augusztus 25-én pedig ugyancsak itt találkozott III. Sándor orosz cárral... Aki a történelem mellett a művészetek iránt is érdeklődik, az a kastély termeit járva csodás freskókban gyönyörködhet, a képtárban pedig Tizian, van Dyck, az ifjabb Brueghel, Dürer és más művészek mesteri alkotásait tekintheti meg — eredetiben! Külön ékessége a palotának az 1500-as évek derekán létesített kastélykert, ahol ma is még minden a helyén s eredeti formájában látható. Tulajdonképpen nem is csoda, hogy Kroméŕížben ma is szívesen laknak az emberek. Annál is inkább, mert a műemlékek megmentése nem járt a lakások számának csökkenésével. A városatyák megfontolt előrelátását bizonyítja, hogy az évekre programot adó terv nem csupán a városra, hanem az azt körülvevő kisebb településekre is elkészült. Összetartozásuknak amúgy is történelmi hagyományai vanak, hiszen az olmützi érsekség évszázadok óta egységbe foglalta a várost a falvakkal. Más kérdés, hogy a régmúlt időktől eltérően, manapság a helybelieknek alapos beleszólásuk van a nagy ívű városfejlesztési tervekbe. A vnb alelnöke fölemlít lakógyűléseket, ötletládát, ami a legutóbbi választásokat megelőző jelölőgyűlések előtt rendre megtelt javaslatokkal. Megemlít például egy boltot az új városrészben, amit megbuktatott a „népharag", óvodát és sportpályát, amit ugyanott közös összefogással létesítettek; városvédőket, akik önként vállalták, hogy őrködni fognak a belváros tisztasága felett; fiatalokat, akik nemcsak a szombati diszkó, hanem a kastélykert kamarakoncertjei fölött is védnökséget vállaltak. Ladislav Frgal körbepillant a Nagy tér takaros házain, sokszínű virágágyain. — Az a fontos, hogy megnyerjük az emberek bizalmát hogy ne csapjuk be őket — mondja. — Amit ígérünk, annak megvalósításába a lakosságot is bevonjuk. így könnyebben, gyorsabban teljesítjük vállalt feladatainkat. Kroméŕíž az arra vetődő idegennek a múlt pillanatképeit és kevés gondú, tanulságos jelent kínál. A helybelieknek egyben biztató jövőt is, hiszen e város sorsa lakosai kezében van. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 13
