A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-11 / 37. szám

v ľlERRE TART ň mQYflR NÉPOflZMSdQ ? A Csehszlovák Újságírók Szövetségének jóvoltából néhány napot Magyarországon töltöttem. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közreműködésével ipari és mezőgazdasági üzemeket látogattam meg. Tapasztalataimról az alábbiakban számolok be. Témám a magyar gazdaságpolitika helyzete, dilemmái. Folyik az útkeresés, esetenként a kiútkeresés. A mai helyzet új vonása, hogy az útkeresés a nagy nyilvánosság előtt, annak tudtával zajlik. Szerencsére a magyar gazda­ságpolitikai tájékoztatás már jó ideje meg­próbálja tartani magát ahhoz a felismerés­hez, kiindulóponthoz, hogy ha az emberek különbséget látnak az ígéretek és a saját tapasztalataik között, hajlamosak arra, hogy inkább a saját tapasztalataiknak higgyenek. A magyar gazdasági mechanizmus immár másfél évtizede állandóan a figyelem közép­pontjában áll. Voltak sikeres és kevésbé sikeres szakaszai, cselekvési holtpontjai, de mindig is úgy tekintettek rá, mint fontos kísérletre. Kevésbé sikeres időszak volt pél­dául a hetvenes évek közepe. Egy picit túlbecsülték akkor az alkalmazkodó képes­ségüket, mármint annak gyorsaságát és a pénzügyi helyzetüket. Nehéz volt jó irányú és helyes elhatározásokra jutni abban a kérdés­ben, hogyan s milyen ütemben hárítsák át a felelősséget a vállalatokra, a lakosságra. A fokozatosság az áthárítás tekintetében he­lyesvolt, főleg, ami a lakossági terheket illeti. Az elmúlt másfél évtized magyar gazda­ságpolitikáját sokan csodaszernek kiáltották ki, mások bírálták, nem értették azt, hogy képtelenség végig egyenletesen magas szín­vonalon tartani. Miközben folytatták az út­keresést, receptként senkinek sem ajánlot­ták. A magyar gazdaságpolitika sohasem hitte, hogy megtalálta a bölcsek kövét. A magyar modellt nem lehet egyszerűen más országokba átültetni. Mindenkinek a saját vi­szonyai szerint kell a kiutat megtalálni. Az új növekedési pálya is tele van és tele lesz ellentmondásokkal — állítják a magyar közgazdászok. Még mindig lassú az új ter­mékek, az új tevékenységek, az új szellemi erőfeszítéseknek a részaránya. Még mindig a kelleténél nagyobb az elavult termékek, a meghaladott módszerek, a veszteségesség vagy az alacsony jövedelmezőség területe. Nézzük, mi a helyzet egy nagyvállalatnál. A felvilágosítást Rippel Géza, a Remix Rádió­­technikai Vállalat főosztályvezetője adja. — Vállalatunk most ünnepeli alapításának ötvenedik évfordulóját. Az elmúlt ötven év alatt több mint ötmilliárd rádióalkatrészt bo­csátott a készülékgyártó ipar rendelkezésére. Ezek az ellenállások, kondenzátorok, poten­­ciométerek a kezdeti évtizedben elsősorban a Magyarországon gyártott rádiókészülékek­ben kerültek felhasználásra, de számos eu­rópai rádiógyár is hosszú éveken át előszere­tettel épített be rádióiba Remix alkatrésze­ket. Az ötvenes évektől rohamosan fejlődő műszeripar, majd az átviteltechnikai, számí­tástechnikai és orvosiműszer-ipar egyre na­gyobb választékban használta és használja ma is termékeinket. Az utolsó húsz eszten­dőben a Remix budapesti székhelye mellett jelentős vidéki telephelyeket hozott létre és hagyományos termékei mellett a passzív RC elemek integrált formájának tekinthető hib­rid áramköri területen is jelentős aktivitást fejt ki. Jelenleg évente a gyártott több mint kétszázötven millió darab Remix elektronikai alkatrészből a hazai piac mellett számottevő mennyiség jut nemzetközi árucserére. A Ma­gyarországon forgalomba hozott termékeink pedig készülékekbe építve jelentős volumen­ben kerülnek a világ legkülönbözőbb tájaira. Remix elektronikai alkatrészek keringenek egyes műholdakon évek óta jól működve. Az Elektronikai Központi Fejlesztési Program keretében a Siemens vállalattól licencvásár­lás során gyártásba kerülő termékeink ré­gebbi fejlesztésű alkatrészeink közül néhá­nyat részben kiváltanak, részben helyettesí­tenek. Ekés Károly kereskedelmi főosztályvezető mindezeket még így egészíti ki: — Az ezerkilencszázhatvannyolcig tartó tervutasításos gazdasági rendszerben a köz­ponti irányítás által megszabott terveknek, ha olykor nehézségek árán is, de mindenkor igyekezett a vállalat megfelelő minőségű és mennyiségű alkatrészekkel eleget tenni. Az új gazdasági mechanizmus gyökeres válto­zást hozott a vállalat egész, de főként keres­kedelmi életében. A kereslet-kínálat törvé­nye szerint a piacra történő termelés teljesen új követelményeket állított a vállalat elé. Az új mechanizmusban magunk határozzuk meg a vállalat kereskedelmi politikáját. El­sődleges célul tűztük ki a minél jobb belföldi alkatrészellátást, a felesleges kapacitás or­szághatáron kívüli értékesítését. — A hagyományos alkatrészgyártásban is éppen most, a hatodik ötéves terv ideje alatt termékváltáshoz fogunk — folytatja Rippel Géza. — Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Ipari Minisztérium bevonásá­­•val négy különböző termékcsoportban gyár­tó berendezéssel együtt járó licencet vásá­roltunk a Siemens cégtől. Az egyik így készü­lő ellenállás iránt a Kovo csehszlovák külke­reskedelmi vállalat részéről is nagy az érdek­lődés. A hibrid áramkörökből egyet éppen csehszlovák megrendelésre készítünk. — A hidegindító áramkört a 12 voltos hálózatú, negatív tesztelésű négyütemű gép­kocsik gyújtásához fejlesztettük ki. A Škoda Művek is hasznát venné, mert nagyon ko­moly vizsgálati eredményeket értünk el vele — mondja Ekés Károly. — Erősen — nyolc voltra — lemerült akkumulátor esetében is biztosítja a gyújtáshoz szükséges tizenkét volt feszültséget. Az indítási idő csökkenté­sével biztos gyújtást ad, így az akkumulátor élettartama nő. E hidegindító elektronika mechanikusan mozgó alkatrészt nem tartal­maz, ezért szakszerű alkalmazása esetén élettartama korlátlan. Magyarországon már kapható, gyorscsatlakozókkal, csavarokkal együtt adják piacra, az NDK-ba is szállítunk belőle. — Termékeiknek hány százaléka saját fej­lesztésű, és mennyi a licenc alapján gyár­tott? A választ Rippel Gézától kapom — Termékválasztékunk skálája rettenete sen széles. Ha típusok szerint nézem, csak négyet gyártunk licenc alapján, ha a mennyi­séget figyelem, akkor ez az egésznek húsz százaléka. Mondok példákat is. Nyolcfajta rétegellenállást gyártunk, ebből egy szárma­zik licencből, de ennek az egynek a volume­ne mindet le fogja körözni. Kondenzátorból hét típusunk van, egy Siemens-eredetű, és természetesen úgy tervezzük a profilt, hogy ez az egy fusson fel. Licencvásárláskor be­tesszük a „mű tyúkszemet" a cipőnkbe. Ki kell mutatnom, hogy importmegtakarítást és exportnövelést tudok elérni, akkor a beruhá­zás során nagyobb a hitelképességem. Ter­mészetesen előre el kell készíteni a mérle­get, hogy ha például egymilliót kapok a banktól, akkor két éven belül kétmillió im­portmegtakarítást tudok elérni. A rétegkon­­cienzátor esetében például kimutattuk, hogy ót év alatt több pénzért hoztunk be alap­anyagot a Siemenstől, mint amennyibe li­cencvásárlás esetén a saját gyártás kerülne. A licencvásárlásról szóló szerződést a Sie­mensszel 1981 februárjában irtuk alá, nyolcvanhárom januárjától nem importálha­tunk egy darabot sem. — Mennyi időbe telik a saját fejlesztésből történő termékszerkezet-váltás? — A hazai fejlesztés során iparkodunk a licenc útján megszerzett technológiát to­vább alkalmazni valamely hazai gyártmá­nyoknál. A cél: licencvásárlással behozni a lemaradást és azután a hazai fejlesztéssel tartani az így elért szintet. Erő- és eszköz­koncentráció a zászlónkra tűzött jelszó. Önöknél a Tesla központi irányítással műkö­dik, nálunk eddig minden rádióalkatrészt gyártó vállalat külön dolgozott. Mi eddig a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézettel dol­goztunk együtt, de ez január elsejétől meg­szűnt, átment a Mikroelektronikai Vállalatba. A kutató-fejlesztő bázis pedig ide kerül a Remixbe. A fejlesztő brigád létszáma 150 fő, kiegészítve kísérleti kisüzemmel, szerszám­műhellyel, célgépmühellyel, ugyanezeknek tervező gárdájuk is van. Új gyártmányok előkészítésével és gyártásába vitelével is foglalkozik. Természetesen a célgépeket is tervezi. Ritka szervezési séma ez a miénk — mondja Rippel Géza —, nincs főkonstruktőr és főtechnológus, hanem vertikálisan van tagolva a vezetés, egy személy mindkettő. Aki kifejleszti, az viszi a gyártásba. Horizon­tális szervezés esetén mindig ütköztek az érdekek, hatvannyolctól változott, és így a jobb. Amikor alkalmas a sorozatgyártásra, akkor adom át a gyáregységnek. A Remix három közgazdaságilag független gyáregy­ségre tagolódik. A függetlenség abból áll, hogy a főigazgatóság állapítja meg a terme­lési, bevételi bruttó eredmény tervét. A gyár­egység ezt lebontva választhat, mit fog ter­melni, melyik az a gazdaságilag jobb ered­ményt hozó termék, melynek a fejlesztésére van szükségünk. Hol szorul vissza az export, miből nő az import. A kapcsolat a főigazga­tósággal, a gyártmányfejlesztéssel gazdasági jellegű. Együtt sírunk és együtt nevetünk. A gyártmányfejlesztésért, a gyors termékszer­kezet-váltásért, a licencvásárlásokért nem kapunk anyagi juttatást. Az innováció addig izgalmas, amíg a népgazdaságnak megtaka­­ritást hoz. Az újításokért külön jutalmat nem kapunk. A bérünkért dolgozunk. A nyereség csekély hányadából képez a vállalat prémi­umalapot, ebből évente egyszer kapnak azok, akik befolyásolták a fejlesztési terv teljesítését. A pénzemet csak akkor kapom meg, ha a vállalat tényleg növelte a nyeresé­get. Természetesen az egyszerű dolgozók premizálása nem így történik. Ott a minőség és a teljesítmény a lényeg. Csak nekünk, vezetőknek van a jövedelme így, az értelmes kockázatvállaláshoz kötve. Mint a meglátogatott Remix Rádiótechni­kai Vállalat példája is bizonyítja, helyes volt önállóságot adni a nagyüzemeknek s enged­ni őket versenyezni a piacon. A gazdaságban a valóságos viszonyok hatnak és munkálnak. A sok tilalom, megkötöttség feloldásával felszabadult az emberek alkotó ereje, mun­kakedve, tenni akarása, tehetsége. S ezek az emberek most kiélik magukat abban a tevé­kenységben, amit csinálnak, ezért jó az a gazdaságpolitika, ami erre épít. Egy ipar, egy gazdaság szerkezete 20-30-50 év alatt ala­kul ki. Megváltoztatása is csak igen hosszú, fáradságos munkával lehetséges. Magyaror­szág ma igyekszik olyanná tenni gazdaságát, hogy az bármely külgazdasági változással szemben képes legyen rugalmasan alkal­mazkodni és megtalálni azt a megoldást, amely a szocialista építés érdekének a leg­jobban megfelel. F1STER MAGDA O.

Next

/
Thumbnails
Contents