A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-28 / 35. szám
REJTÉLYEK NYOMÁBAN Egy nappal az amerikai szárazföld megpillantása előtt Kolumbusz hajójának legénysége látta, hogy két órával naplemente után a tenger vizét alulról világítják meg. A jelenség léte — bár sokan, főleg a tudósok nem hittek benne — 477 évvel később, igen eredeti módon bizonyosodott be. Az Apollo-12 űrhajó legénysége, a földtől távolodva, a start után a Bermuda-háromszög rejtélyes tenger alatti fényeit látta utoljára; még akkor is látták, amikor a földi nagyvárosok fényeit már szem elől vesztették ... A szokatlan jelenségeket sok szavahihető tanú látta a legújabb időkben is. Említést tesz róluk Thor Heyerdalh, említik azok az ír hajósok is, akik 1969-ben egy régi hajó másolatán szelték át az óceánt, bebizonyítandó; az ír Brendan szerzetes fedezte fel Amerikát, a VI. században. Az utóbbi évtizedekben több ízben előfordult egy másfajta jelenség is, amelyre az illetékesek nem figyeltek eléggé. Nevezetesen arról van szó, hogy a Bermuda-háromszögben szokatlan és furcsa dolgok történnek ... az idővel. Nézzük például az önmagukban is rejtélyes repülőgép-katasztrófák némely kísérő jelenségeit. 1945. december 5-én, amikor egyszerre öt amerikai hadirepülőgép tűnt el, majd a keresésükre küldött nagy hidroplánnak szintén nyoma veszett — este 19 óra 04 perckor a haditengerészeti repülőtámaszpont rádióállomása olyan jelzéseket vett, amelyeket kétségkívül az egyik eltűnt gépről adhattak le (csak általuk ismert hullámhosszon, titkos kóddal). Igen ám, de ez már olyankor történt, amikor a fizika törvényei szerint a szerencsétlenül járt gépek semmilyen körülmények között nem tartózkodhattak a levegőben, hisz üzemanyaguk két órával előbb elfogyott... A rádiójelek viszont „mintha valahonnan nagyon messziről érkeztek volna". Talán legyinthetnénk a dologra, ha csupán egyetlen ilyen esetről tudnánk. De például 1948. január 29-én egy angol utasszállító repülőgép London és Havanna között nyomtalanul eltűnt, s a rádióamatőrök és a hatósági rádiófigyelő szolgálat ez esetben is fogták a gép jelzéseit — sok órával azután, hogy a gépnek már régen a tengerbe kellett vesznie. Az időproblémának van egy másik érdekes megjelenési formája. Erre is egy példa: 1971-ben egy másik angol repülőgép személyzete és utasai, New Yorkból a Bermuda-szigetekre tartva különös kalandot éltek át. Útközben elromlottak műszereik és rádiójuk, a pilótának csak nagy nehézségek árán sikerült végre megtalálnia a repülőteret, ahol szerencsésen földet értek. Mindebben talán nem lett volna semmi különös, ha ki nem derül: a gép több mint harminc perccel korábban érkezett meg, mint ahogy fizikailag lehetséges volt. Ilyen gyorsan az a géptípus egyszerűen nem képes repülni; és az üzemanyagtartályokban is harmincpercnyi repülésre elég kerozinnal több maradt, mint kellett volna. És nem ez az egyetlen hasonló eset. Eddig a földön sehol másutt nem fordult elő ilyesmi, a Bermuda-háromszögben viszont sokszor. A gépek órái — és az utasok karórái — pontosan annyit késnek érkezéskor a repülőtér óráihoz képest... Itt megint egy másik időjelenséggel kerülünk szembe. Ez a késés sohasem kevesebb tíz, és nem több negyven percnél. A fogadó repülőtér személyzete pedig ilyen esetekben rendszerint azt állítja, hogy pontosan ennyi időre tűnnek el ezek a gépek érkezésük előtt a radarok képernyőiről, ennyi ideig nem válaszolnak a rádióhívásra — hogy aztán egyszer csak a „semmiből" kibukkanva leszálljanak, mintha mi sem történt volna. Mert a gép személyzete és utasai számára csakugyan nem történt semmi; általában ők csodálkoznak a legjobban, amikor leszállás után tudomást szereznek az eseményekről, és rájönnek, hogy karóráik elmaradtak a világ ideje mögött... Történnek a háromszögben más rejtélyek is. Ismét egy konkrét példa: 1964. június 7-én a Bahama-szigetek egyike. Grand Turk felé repült egy könnyű kis sportgép. A pilótán kívül egyetlen utasa volt csupán. Amikor a gép a sziget fölé ért, a pilóta furcsamód nem tudott leszállni, mert nem látta a szigetet. A földi irányítók hallották, amint rádióján közölte: „Odalenn semmi sincs!" majd később: „Hát van valamilyen kiút ebből a csapdából?" A legfurcsább az egészben az volt, hogy Grand Turk lakói látták a gépet: ott körözött a sziget fölött, néhány száz méter magasan, gyönyörű veröfényes időben, a tiszta égbolt alatt — legalább harminc percig —, aztán elrepült és soha többé nem került elő. A térségben nem ritkán megforduló magányos hajósok is beszámoltak furcsa fizikai és optikai jelenségekről. Az is előfordult, hogy ilyen hajósok nyomtalanul eltűntek ugyan a háromszögben, de később fellelték jachtjukat a hajónaplókkal együtt. Nemegyszer e naplók utolsó lapjain a hajósok eltűnése előtti órákban látott fura dolgokról volt szó: ismeretlen repülő tárgyakról, tenger mélyéről előbukkanó hatalmas „kéményekről", amelyekből színes füst tört az égre; vagy a vízbe merülő és onnan kiemelkedő hatalmas repülő járművekről. Ezekről írnak a hajósok, aztán eltűnnek. Nem valószínű, hogy e hajósok mind hirtelen megőrültek és öngyilkosok lettek — ahogy sokan állítják, mikor napvilágra kerülnek az efféle hajónaplók. Már csak azért sem, mert több olyan hajós is látta a fentebb leírt dolgokat, akik később megmenekültek vagy éppenséggel nem is kerültek veszélyhelyzetbe. Sokak szerint a Bermuda-háromszög problémaköréhez tartoznak a híres Kék Barlangok. Ezek a Bahama-szigeteken — tehát a háromszög területén — találhatók. A tenger alatti barlangok egymással összeköttetésben állnak; a vízen át beszűrődő kékes fény miatt kapták a nevüket... Az egykori bennszülöttek legendái szerint ott élnek a hajókat mélybe húzó szörnyek ... Eleuthera szigetén egy ilyen barlangba merült Bob Wallace búvártársaival. Amint a kék rétegből a mélyebb, fekete rétegbe értek, a mélységből szabályos időközökben rejtélyes fényvillanásokat tapasztaltak. Másutt, más barlangokban más búvárok is látták e jelenségeket; leírásuk szerint a fény vöröses vagy fehér volt, és néha olyan erősen villant, hogy „nappali" világosságot keltett a legmélyebb sötétségben. Több kutató megpróbálja a háromszöget kapcsolatba hozni bizonyos történelmi okokkal. Nem csupán a háromszög területén, hanem Kuba, Haiti és Puerto Rico partjai előtt is réges-régen tengerbe süllyedt városok romjaira leltek. A kormegállapítás szerint e falakat 22 ezer évvel ezelőtt építették. Különösen figyelemre méltó, amit 1967-ben amerikai régészek az Aluminaut nevű tengeralattjáró segítségével fedeztek fel: köböl épült lépcsősort és utakat, amelyek körülbelül ezerméteres mélységbe vezetnek le a tengerbe. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a háromszögben 1981 -ig 120 hajó és 15 repülőgép, valamint 1200 ember tűnt el 1945 óta, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez a terület a Föld egyik veszélyes pontja, amely sok titkot rejt még magában. Ezért a legnagyobb elismeréssel szólhatunk azokról a tudósokról, akik szorgalmasan kutatják a háromszög területét, és minden bizonnyal még szenzációsabb felfedezésekről adnak hírt. HOL TALÁLTÁK FEL A FÜRDŐSZOBÁT? A régészeti leletek tanúsága szerint 4500 évvel ezelőtt, az indus kultúra nagyvárosában, Mohendzsa- Daróban is, az egyiptomi palotákban is volt külön fürdőszoba, persze nem a rabszolgák használatára. De a szauna sem finn találmány: a gőzfürdő céljaira szolgáló külön kis épületeket sok ezer éve használják Szibéria őslakói, valamint az eszkimók és az észak-amerikai indiánok. Amit Európában törők fürdőnek neveznek, az Bizáncból számlázott az utókorra. a törökök csak mintegy „beültek" a gőzfürdőbe, a szó mindenféle értelmében. SZELÍD-E AZ ŐZ? A közhiedelem szerint szelíd és kedves. Valójában azonban kötekedő és goromba állat. A ház közelében tartva az őzbak még az emberre is veszélyessé válhat. A szakirodalom hangsúlyozza is, hogy eddig majd minden őznevelési kísérlet rosszul végződött. Sokak szerint egy oroszlánt, de még egy királytigrist is könnyebb megszelídíteni az őzikénél. Persze azért nem kell meggyűlölnünk az őzet, de jó tudnunk, mire kell vigyáznunk, ha özjárta helyre kirándulunk. Az erdőkben sétálva a városi ember olykor rábukkan egyegy, az anyja által a a sűrűben elrejtett, szopós korú őzgidára, s ha már észrevették, becézgetik, simogatják, amivel is halálra ítélik. Finom szimatú anyja ugyanis megérzi kölykén az emberszagot, s kutyaugatás-szerű, rémült hangot hallatva örökre elmenekül előle. Soha többé nem hajlandó megszoptatni. Táplálék híján aztán a kis gida hamarosan elpusztul. ÁRTALMAS-E A SÖR? Egészséges embernek és kis mennyiségben semmiképpen. A nyolcvanöt százalékban vízből álló sört ugyanis nem hiába becézik folyékony kenyérnek. Valóban sok benne a hasznos és tápláló anyag. Tartalmaz fehérjéket, cukrokat, sőt a csontképződésre kedvezően ható vitaminokat is. Szénsavas pezsgése felfrissít, keserű anyagai elősegítik az emésztést. De amilyen üdítő lehet egy-egy pohár sör, annyira ellenkező hatást vált ki a mértéktelen sörfogyasztás. Már néhány korsótól elálmosodik, eltunyul az ember. És vigyázat; a sör hizlal! Ettől persze még lehet ősidők óta kedvelt ital. Az első sör, amit készítettek, valószínűleg mézből erjesztett méhsör volt. Árpasört az ókori Egyiptomban főztek először. A komlót mint fűszert viszont a finnek fedezték fel vagy ezer évvel ezelőtt. Európában a kolostorokban gyártottak először nagyobb mennyiségű sört, aztán a XIV. században, a céhek hatáskörébe került a sörfőzés. Hazánk területén már jóval a magyarok bejövetele előtt főztek sört, olyannyira, hogy ez erre az italukra később oly büszke germánok is Pannónia öslakórtól tanulták el a habzó ital készítésé nek titkát. S nagy sörivók voltak a hunnok is, a fejedelmükkel, Attilával együtt. Igaz, a magyarok bejövetele után a sörfőzés kissé háttérbe szorult a Kárpát-medencében, de a XIII. században az árpasör készítésével már nálunk is sokan foglalkoztak. Azóta is jórészt árpából főzzük a sört, bár más gabonaféléből is előállítható. Az oroszok söre például jórészt árpából és rozsból készül, az amerikaiaké rizsből és kukoricadarából, a németeké búzából, a dán sör pedig rizsből és rozsból. 23
