A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
Aki csak egy keveset is ismeri a jelenlegi helyzetet a bútorpiacon — és ki ne ismerné —, az nyilván azt is tudja, hogy a kínálat még rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Annak okait, hogy miért olyan a választék, amilyen, jobbára csak a beavatott szakemberek ismerik. Aki mégis betekintést nyerhet a fafeldolgozó és bútoripar berkeibe, jobban megérti, miért hiánycikk idehaza a sokféleképp variálható, vagyis a mai igényeket kielégítő bútor. De az iparág nehézségeit ismerve sem lehetünk részrehajlóak. S csak azért, mert egyes területein hiányosságok vannak — gyakran még évekkel ezelőtt elhibázott döntések eredményeként — ez semmiképpen sem ok arra, hogy a fogyasztó beérje a csekélyebb választékkal és a roszszabb minőséggel. A bútoripar elismerve saját hibáit, fogyatékosságait, mégis leggyakrabban a fafeldolgozó ipar szegényes termékstruktúrájára hivatkoznak. amitől saját ágazatuk lehetőségei is függnek. Mindez, persze, tűnhet az uralkodó helyzet egyoldalú leegyszerűsítésének is, de ha a fa mint alapanyag megtett útját követjük, meghatározó lehet a feldolgozás első szakasza. „Nemcsak lehet, de így van!" — erősítették meg a feltevést egy összejövetelen a fafeldolgozó ipar szakemberei is. A kifogások tehát jogosak. Az említett találkozón, amelyet a zsarnócai (Žarnovica) furnérlemezgyárban rendeztek meg, egyben felmérték, mennyire halad előre a gyárban a rekonstrukciós munka, ami egyébként pillanatnyilag a szlovákiai Fa- és Bútoripari Tröszt keretén belül a legnagyobb beruházás. A gyár felújítását még a XV. pártkongresszus egyik fontos határozata nyomán kezdték meg, miszerint a könnyűiparnak elsődlegesen azokat az ágazatait kell fejleszteni, amelyek hazai nyersanyagot dolgoznak fel. Az itteni felújítás nagyrészt nem más, mint egy hatalmas új termelőcsarnok építése, ahová a tervek szerint tőkés exportból származó — korszerűbb nagy teljesítményű gépsorok kerülnek. A költségelőirányzat több mint 603 millió korona. Itt érdekesnek bizonyulhat a kérdés, hogy ekkora összegért mit várhatunk viszonzásul. Mint az a tervekből világosan kitűnik, négyféle terméket. Elsőként — a legnagyobb mennyiségben itt hagyományos furnérlemezeket gyártanak majd, évi 16 ezer köbmétert. A régi gyáregység 10 ezer köbmétert gyárt évente. A növekedés tehát 160 százalékos. Másodiknak különleges hajlított furnérlemezek gyártását tervezik, ebből évente 6 ezer köbméter hagyja majd el a gyár kapuit. Ennek jelenleg csupán a felét képesek megtermelni. Harmadik termékként vízálló furnérlemezek készülnek, itt, 3 ezer köbméternyi mennyiségben évente, ami ugyancsak jóval meghaladja az eddigi produkciót. Teljesen új, nálunk eddig ismeretlen termék, az ún. arofurnérlemez. Ebből 4700 köbméter gyártását tervezik évente. Az új gyáregységben évente csaknem 200 millió korona értékű bútoripari félkészárut kell termelni. Ebből csaknem 45 millió a tervezett haszon. Ha az átadás után képesek lesznek majd a valóságban is ilyen szintre felfuttatni a termelést, akkor a beruházás alig több mint nyolc év alatt térül meg. Az itt legyártandó mennyiségekről már esett szó, de vizsgáljuk meg azt is, hogy társadalmi szempontból mi újat hoz ez a beruházás. Elsősorban is végre beállhat az áhított egyensúly a furnérlemez iránti kereslet és kínálat között. A szakemberek elegendő jó minőségű sík és hajlított furnérlemezt ígérnek megfelelő választékban. Így a bútoriparunk eddigi viszonylag magas behozatali igényei is csökkennek. Kiugróan megnő az első és második minőségi osztályba sorolt termékek részaránya. További előnyöket biztosít majd a gyengébb minőségű faanyag feldolgozásának lehetősége. Ma már külkereskedelmünk is ugyancsak számon tartja ezt a beruházást, hiszen a gyáregység üzembe helyezésére megnőnek exportesélyeink. Egyesek már ma biztosra veszik, hogy az innen kikerülő félkészáruból gyártott bútorok előtt tágra nyílnak a kapuk Kelet és Nyugat felé. Ami viszont a legnagyobb örömöt jelenti, az minden bizonnyal az, hogy ezek után még jobban kihasználhatjuk értékes hazai nyersanyagunkat, aminek köszönhetően csökkenteni tudjuk majd a feldolgozatlan fa kivitelét. Nagyjából ilyennek ígérkezik a beruházás napos oldala. De mert a fénnyel árnyék is jár, ez esetben sincs másképp. Ami kevesebb örömre ad okot, az az építkezés üteme. Sajnálatos módon úgy alakult, hogy már a kezdet kezdetén a tervezésnél is lemaradás mutatkozott. Az átlagos háromhónapos késést, ami a főtervező vállalat, a bratislavai Lignoprojekt jó nevét rontja, további 3—4 hónappal hosszabbította meg a főkivítelező vállalat, a prievidzai Priemstav azzal, hogy nem igyekezett a tervek jóváhagyásával. Nem kevés gonddal járt például a gépi berendezések külföldi szállítóitól megszerezni a szükséges dokumentációt, ami nélkül lehetetlen volt elkezdeni a tervezést. E késésben jócskán ludasok voltak az illetékes külkereskedelmi vállalatok. Gyakran előfordult az is, hogy az eredeti terveket menetközben módosítani kellett. Amikor nemrég a beruházás kezdetéig visszamenőleg ellenőrizték a kivitelező válla lat előkészítő munkáját, kiderült, hogy mindennek ellenére megfelelő mennyiségű kivitelezési tervvel rendelkezett, tehát a rossz tervellátásra való hivatkozás a későbbiek során teljesen alaptalan volt. A felmérés rávilágított a késés valódi okaira is. Ezek a nem kielégítő munkaerő-létszámban, a gépesítés alacsony fokában s a gépek gyakori meghibásodásában, valamint az építőanyag-ellátás hiányosságaiban keresendő. Az építők a munkaszervezés terén sem remekeltek, minek következtében a termelékenység is állandóan csökkent. Az idén a beruházási keretből több mint 104 millió koronát kell kimeríteni, s ha azt nézzük, hogy itt már ez év decemberében próbaüzemelni szeretnének, úgy látszik, ezt a feladatot csak komoly erőfeszítések árán tudják a kivitelezők teljesíteni. Arról, hogy ez mennyire igaz, az eddigi évi termelékenység árulkodik legjobban, ami átlagosan a 35—40 millió korona értékű munkát jelent. Ennek a kelleténél lassúbb ütemnek továbbá következménye, hogy több esetben a gépi és technológiai berendezéseket szerelő vállalatok nem kezdhették meg az ütemterv szerint meghatározott időben a munkát. Azt, hogy a plzeni Škoda Művek a nehézségek ellenére is teljesítette tavalyi tervét csupán e vállalat hagyományosan magas színvonalú szakembergárdájának köszönhető. RESZELI BÉLA A szerző felvétele 4
