A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-03 / 27. szám
ta. Irány hát az országút, az adriai autópá lya! De előbb egy merész ötlet: hajóval leutazni Dubrovnikig és ott megkezdeni fölfelé a parton autóstoppal a csavargást. Ha sikerül, egészen föl északra, az olasz határig. Hétfő délelőtt. Egy útmenti raktárépület mellett állunk. A bent szorgoskodótói kérek egy kartondoboz fedelet, majd feleségem szájrúzsával ráírom: SPLIT. A távolság lehet vagy jó kétszázhúsz kilométer. Integetek. Három perc múlva megáll egy cserebogár-hátú Volswagen. Hat kilométert elvisz. Kezdetnek nem is rossz! Aztán egy teherautó, tizenkét kilométert. Majd jön egy Mercedes, az már közel húsz kilométert száguld velünk. De így is csak lassan haladunk. Most már jó lenne kifognunk valami nagy halat. Mondjuk egy jó kényelmes kocsit, ahol kellemes zene szól. Eltelt negyed óra, de semmi. Rengeteg autó húz el mellettünk, kilencven százalékban „D" jelzésű, tehát nyugatnémet, de csak némelyiknek a vezetője int: pár kilométer után letérek. Fél óra múlva szemeregni kezd az eső. És akkor visszatolat hozzánk egy vajszínű Renault. Fiatal férfi és nő ül benne. Olaszok. Azonnal elrámolják cókmókjaikat a hátsó ülésről és máris indulhatunk: Spliten túl mennek, Trogirba., A kedves és nagyon csinos lány kisvártatva megkérdezi: kik vagyunk, honnan jövünk? — Ó, magyarok ...?! Budapest? És most jön az, ami beletart néhány percbe, hogy megértessem vele: nem Budapest, nem Magyarország és mégis magyarok. Hányszor és hányszor elmagyaráztam már ezt: Skandináviában, a münchen—salzburgi autópályán, Varsó és Gdansk között, a Zágráb—belgrádi útvonalon ... — Nem Budapest, Bratislava. Ezzel aztán mindig tökéletes zűrzavart okoztam a kérdezősködő fejében. Ilyenkor szinte mindegyikük — látszott az arcukon — felülvizsgálja földrajzi ismereteit: „Bratislava — Csehszlovákia" — mondták. Erre bólintottam. Akkor aztán már végképp nem értették. Aztán következett a bővebb magyarázat, már ahogy tudtam az egyes, számomra nagyon is idegen nyelveken Csehszlovákia: csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, lengyelek; durván számolva hatszázezer magyar Csehszlovákiában. És most, ebben a Renault-ban sem maradt el az a már megszokott különös tekintet, ahogy mindig végigmértek. Még a kocsi vezetője is hátrafordult, megnézett bennünket magának. Majd azonnal nyújtotta a kezét ő is, meg a vele utazó nő (felesége, barátnője ?) is. És megkezdődött kézzel-lábbal, meg különböző nyelvek általam is ismert szavaival a beszélgetés. Mondják, a Milánótól keletre lévő Novara városából jönnek. A férfi sportoló, korábban jégkorongozott, a nő egy üzemben dolgozik mint ügyintéző. Kirándulnak, csavarognak ők is. Aztán megmutatjuk nekik a kis „bambínónk", Zsuzsanna lányunk fényképeit, majd ők is fotókat húznak elő, aztán cigarettával, süteménnyel kínáljuk egymást. Aztán a lány, a vadregényes, hegyes tájra azt mondja: olyan, mint Szardínia. Szardínia ? Nekem erre Gavino Ledda kitűnő regénye, az Apámuram jut eszembe. Azonnal mondom — Gavino Ledda; Padre padrone; Taviani, Cannes, díjnyertes film, láttam, tetszett... Most aztán igazán eláll a lélegzetük. Döbbenten néznek rám. Nem akarják elhinni, hogy itt ül egy fickó a kocsijukban, autóstoppal utazik, szocialista ország zöld útlevelének tulajdonosa. és ismeri a pásztorfiú-író hazájukban óriási port felkavart könyvét, illetve a Taviani-fivérek ebből készült filmjét, amely Cannes-ban 1977-ben nagydíjat nyert. Nem akarják elhinni, hogy az általuk még mindig „vasfüggönyön" túli világban ilyesmiről is tud valaki, és éppen egy autóstoppal utazó fiatalember. Ez számukra egyszerűen csoda. És amikor még olyanokat sorolok fel, hogy L'Europeo: Oriana Fallaci, Pasolini, Fellini, akkor aztán már végképpen nem tudnak mit kezdeni velem. Én meg rákontrázok: Verona — Piazza déllé Erbe, Róma — Fontana di Trevi, Termini, EUR, Piazza Colonna; láttam, voltam ott. Mindezt persze nem műveltségem fitogtatása miatt meséltem el, sem ott nekik, sem itt most. Hiszen ez a mi számunkra természetes. Természetes, hogy egy közeli európai országról, kultúrájáról legalább ennyit tudjon az ember. Úgy gondolom, ezzel a tájékozottságommal én csupán az itthoni jó átlagot tükröztem — olasz vonatkozásban. Elsősorban azért rukkoltam elő ismereteimmel ott a kocsiban, hogy a két olasz szemében is dőljön meg már végre a rólunk alkotott téves elképzelés, és talán egy picit restelljék is magukat. Hogy hogy értem ezt? Amíg én mindezt felsoroltam, addig ők sem csehszlovák, sem magyar viszonylatban nem tudtak említeni egyetlen nevet, egyetlen könyv- vagy filmcímet, egyetlen várost, utcát, teret, nevezetességet. Épp ők, a nyugat-európaiak, akik büszkék arra, hogy utaznak, utazhatnak, akár naponta is külföldre, más országokba. Hiszen rengeteg hasonló élményem volt Európa-szerte, amikor személykocsik és kamionok vezetői azt találgatták, hogy Csehszlovákia tőlük északra vagy délre fekszik-e ... Nem tudtak jóformán semmit, s amit tudtak is, nevetségesen naiv elképzelés volt. Szánalmasan naiv. Azt is kétségbe vonták, hogy japán gyártmányú Yashica fényképezőgépemet otthon, a Priorban vettem, hogy nálunk kapni farmert, hogy újságíró vagyok ... És ilyen előzmények után igazán elhiheti az olvasó a két fiatal novarai csodálkozását Gavino Ledda nevének hallatán. Szóval, megérkeztünk Trogirba: farkaséhesen. Ez volt a szerencsénk. Mert azonnal elindultunk keresni egy éttermet, s az első ötven méter megtétele után máris tudtuk: innen ma nem megyünk tovább. Aztán elindultunk, hogy megnézzük a várost. Először leballagtunk a tengerpartra, de egy jó negyedóra múlva ugyanoda értünk vissza. Egymásra néztünk: szigeten vagyunk. Elő az útikönyvet. Trogir (Trau) picinyke sziget. Épp csak akkora, hogy egy-két-három emeletes kőházainak négyezer lakója megférjen rajta. A várost a Vis-szigetén lakó görögök alapították még időszámításunk előtt a III. században. És: Trogir 1180-tól 1322-ig a magyar királyok uralma alá tartozott. IV. Béla király Klis várából ide menekült családjával az őket üldöző tatárok elől. Bár csak rövid ideig tartózkodott itt, ennek mégis több személyes relikvia őrzi emlékét. Trogir álomszép város. Picinyke turistaparadicsom a hatalmas, közel kétszázezer lakosú Split vonzásában, tőle húszegynéhány kilométerre. Különös hangulatáról egyszerűen nem tudok mit és hogyan írni: talán a fényképek elárulnak erről valamit. Mert, mint minden szépséget, csodát — Split óvárosát és Trogirt is látni kell! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok S. P. somorjai olvasónk a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos eljárás iránt érdeklődik. Két kisgyermek anyja, 33 éves, jelenlegi munkahelye távol van lakhelyétől, ezért szeretne valahol közelebb vállalni munkát, úgyhogy több ideje maradjon gyermekeivel foglalkozni. A Munka Törvénykönyve 51. szakaszának (1) bekezdése c) pontja szerint — egyebek között — törvényes felmondási okot képez, ha a nö másállapotban van vagy ha az anya gyermekéről gondoskodik. De nemcsak akkor lehet felmondani, ha az anya csecsemő- vagy kisiskolás korú gyermekéről gondoskodik, hanem akkor is, ha már idősebb gyermekével vannak nevelési, tanulmányi vagy egyéb problémái, amelyek megoldása a gyermek érdekében indokolja az anya fokozottabb részvételét a nevelésben. Ezek az okok lehetnek tanulmányi (rossz iskolai előmenetel) vagy egészségi állapotával stb. kapcsolatos problémák. Mindezekben az esetekben az anya az idézett rendelkezés alapján felmondhatja munkaviszonyát, s ennek nem feltétele, hogy otthon maradjon. Felmondhat akkor is, ha olyan más munkahelyen akar állást vállalni, hol számára kedvezőbbek a munkafeltételek, illetve közelebb van a lakóhelyéhez, vagy az iskolához, bölcsödéhez, óvodához, ahová gyermeke jár. A felmondást mindig írásban kell benyújtani a munkaadóhoz. A felmondási határidő a felmondás kézbesítését követő naptári hónap első napjával kezdődik. A felmondási idő hossza a dolgozó életkorától függ, éspedig aszerint, hogy a naptári év végéig, amelyben a felmondását beadta, milyen idős. Harminc évnél fiatalabb dolgozónál a felmondási idő egy naptári hónap, 30 és 40 év között két naptári hónap, negyven évnél idősebb dolgozónál három naptári hónap. Olvasónknak tehát az idézett törvény 51. szakasza (1) bekezdése c) pontja alapján felmondhat a gyermekeiről való gondoskodás címén, s minthogy harmincéves elmúlt, a felmondási idő két hónap. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ha a munkaadó bármely okból nem ismerné el a felmondás jogosságát (például arra hivatkozva, hogy az anya nem maga gondoskodik a gyermekeiről, hanem mások, például a nagyszülők), akkor a munkaadónak a felmondás kézbesítésétől számított 15 napon belül a bírósághoz kell fordulnia, kérve a vitás kérdés eldöntését. Az említett felmondás egyoldalú nyilatkozat, amelynek érvényességéhez nem szükséges, hogy a másik fél elfogadja. Visszavonni azonban csak a másik fél beleegyezésével lehet. A vonatkozó rendelkezések szerint a munkaviszonyt kölcsönös megegyezéssel is fel lehet bontani. Ez esetben a munkaviszony a megegyezésben megállapított nappal szűnik meg. Ezt a megegyezést rendszerint írásban kell megkötni, s egy példányát a dolgozónak meg kell kapnia. A dolgozó kérelmére fel kell benne tüntetni a munkaviszony felbontásának okát is. A munkaviszony megszüntetésének még egy, szintén megegyezésen alapuló módját ismeri a törvény. Ha ugyanis a dolgozó írásban kéri munkaadójától, hogy a munkaviszonya egy bizonyos nappal szűnjön meg s a munkaadó e kérelem kézbesítésétől számított 15 nap alatt nem ad elutasító választ, a munkaviszony a megjelölt nappal megszűnik. Ha a vállalat 15 napon belül elutasítja a dolgozó kérelmét, akkor a munkaviszony továbbra is fennáll. A munkaviszony megegyezésen alapuló felbontása nincs semmiféle törvényes határidőhöz kötve, ezt bármikor meg lehet tenni. A törvény 51. szakaszának 2. bekezdése értelmében a dolgozó bármilyen okból, vagy minden különösebb felmondási ok megjelölése nélkül is felmondhatja munkaviszonyát, ebben az esetben azonban a törvény egy, két és három hónapos felmondási ideje további hat hónappal meghosszabbodik. Ilyen esetben tehát a 30 évnél fiatalabb dolgozó esetében 7 hónapos, a 30 és 40 év közöttinél 8 hónapos s a 40 évnél idősebb dolgozónál 9 hónapos a felmondási idő. A munkaviszony megszűnésénél, akár felmondással akár megegyezéssel történt, a munkaadó vállalatnak külön igazolást kell kiállítania a dolgozó számára, amelyben fel kell tüntetnie a munkaviszony tartalmát, a dolgozó által elért képzettséget (szakminösítéSt), valamint a szabadságigényére és a betegbiztosítási járulékokra vonatkozó adatokat, valamint azt is, hogy a béréből (fizetéséből) történtek-e levonások, kinek a javára, milyen összegben és milyen sorrendben. Amennyiben a munkaadó valamilyen más vállalatnak vagy állami szervnek küld értékelést a dolgozó munkatevékenységéről, akkor ennek tartalmát közölnie kell a dolgozóval, s ha ez kéri, a másolatát ki kell neki adnia. Ha a dolgozó nem ért egyet a fenti igazolások vagy értékelések tartalmával, akkor a munkahelye szakszervezeti döntőbizottságánál kérheti ezek megfelelő kiigazítását. Ezt az indítványt attól a naptól számított három hónapon belül teheti, amikor az igazolás vagy értékelés tartalmáról tudomást szerzett. Dr. B. G. 17
