A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-14 / 33. szám
tes pincérnöt: télen majd hideg lesz! A kassai Slovan szállodában mindig ér meglepetés. Most kellemes. Úgy kezdődött, hogy a tíz óráig nyitvatartó étterembe fél tíz után ültem be. Jött is azonnal a csinos és kedves pincérnö, köszönt, s elnézést kérve közölte, már csak készételek kaphatók. Kérek egy adagot. Két perc múlva visszajött, sajnálkozó tekintettel közölte: ne haragudjak, a kért étel elfogyott, de a szakács hajlandó bármely frissensültet — gyorsan! — elkészíteni. Választottam: vegyestálat. Gyorsan elkészült — és remek volt. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Vannak még csodák! Kassán (Košice) is felbontották egynéhány utca burkolatát. így aztán a szokott útvonalon nem tudok kijutni a városból. Megpróbálkozom más útvonallal. Bár itt éltem négy évet, mégis kétszer eltévedek: nincsenek megbízható irányjelző táblák. De nemcsak itt, másutt is sok gondot okoz a tájékozódás, a helyes irány megtalálása. Gálszécsen két mesébe illő jelenet tanúja vagyok. Az első a prózaibb: az áruházban kapható ATA súrolópor és nem tülekednek érte az emberek. A fővárosban közelharcot vívnak érte a háziasszonyok. (A másik a lírai: beülök a presszóba, amelynek utcára néző ajtaja tárva-nyitva. Hirtelen azt veszem észre, hogy egy öreg, alacsony, vékonyka nénike lép oda, ahol ülök, és lehajol az asztal alá. Lenézek én is. Hát, egy épp pelyhedzö tollú kisveréb ugrándozik ott. A nénike ügyesebb nálam, megfogja, féltve, óvatosan két tenyere közé zárja, arcához emeli és megcsókolja, beszél hozzá: A kurinci strand díjtalan — Ne félj, no, te butus, nem bántalak. — És magyaráz a csodálkozó embereknek, akik úgy néznek rá, mint valami csodabogárra: — Kiesett a fészkéből, visszateszem, mert még összetaposnák! Öreg és bölcs ez a nénike: ismeri az embereket. Nagykaposon, mint általában, most is sok új hírrel fogadnak. S mint rendszerint, most is sok a rémhír, a „fele sem igaz", a kósza, meg az igaz hír. Tőlem, a messziről, a tűzhöz közelebb esőtől — ők fogalmaztak így — várják, hogy „tisztába rakjam" híreiket. De most is csalódniuk kell: a tűz engem se melegít jobban, mint őket. Három nap csavargás Nagykapos, Királyhelmec, Ágcsemyö környékén. Sokfelé bekukkantok presszókba, italboltokba, éttermekbe, kocsmákba. Mindenütt panaszkodik eladó és vendég: kevés az üdítőital. És kevés a strand is. Sok errefelé a víz, strand mégsincs. Igaz, lehet fürödni a Tiszában, a Latorcában, de hát a folyók vize piszkos és sekély, a környezet nem épp a legkellemesebb. Visszafelé jövet újra megállók Kassán. S ha Kassa, akkor Carpano. Ha Carpano, akkor remek kávé. Sőt kettőt sem árt felhörpinteni, hiszen ki tudja, ezen a meleg szombati napon mi vár még rám a hosszú úton. Koradélután az elviselhetetlen hőség megállásra kényszerít a Rimaszombat (Rimavská Sobota) melletti Kurinc-fürdönél. Ide mindig szívesen jövök, általában jó tapasztalatokkal távozom. Most az első meglepetés, hogy a fürdőbe — a hatalmas tópartra — a belépés díjtalan. Pedig a part szépen kikövezett, korlátok is vannak. És ember ember hátán. Emberek, akik időnként megszomjaznak. Bár vizközelben rengeteg a különféle felirattal ellátott bódé — Üdítőitalok, Frissítők, Gyümölcs-Zöldség, Ételek — de egyetlenegy sem tart nyitva. Följebb, az étterem mellett csapolnak csak sört, mérnek üdítőitalt. Nyitnék be az étterembe, ám egy termetes szakácsnő utamat állja. Kérdezem: nem lehet bemenni? — Nem, rendelet van rá. Micsoda?! Ezt nem értem, s mondom is. A konyhából kiszól valaki: „Lakodalom lesz, azért van zárva". A rendelet és lakodalom között van némi különbség, igaz, se egyikkel, se másikkal nem lehet jóllakni. Vagy tizenvalahány kilométerrel odébb megállók a Cél autócsárda előtt. Még ki sem szállók a kocsiból, az ablakból mát két pincérnő is integet: — Zárva vagyunk, lakodalom lesz. Az abarai kocsmaépület dísze az évről évre visszatérő gólya Indulok tovább s azon gondolkozom, vajon erre nincs rendelet, vajon szabad-e egy útmenti éttermet csak úgy bezárni: szombaton, turistaszezonban? Nagykürtös (Veľký Krtíš) előtt, Závada mellett megállunk a csodák csodájára nyitvatartó autócsárda mellett. Van étel, ital, a környezet kellemes, a kiszolgálás gyors. Sőt — tessék nyugodtan elhinni, kétszer is megnéztem! — az illemhely tiszta, a csapból folyik a víz, van szappan és törülköző. Szóval, nemcsak a baj, de a csoda is esőstől jön, ha jön. A vendéglátó egység a helyi efsz tulajdona. Máris minden érthető. Február végén álltam meg utoljára Sklabonyán a Mikszáth-kúria előtt. Akkor is nyitva voltak az utcára néző ablakok, akkor is rendetlenség volt a múzeumi szobákban, akkor sem lehetett szétnézni a látogatóknak, s akkor sem volt, ahogy most sincs, egyetlen kétnyelvű felirat sem. így a sok-sok külföldi látogató — ha bejut! — csak sejtheti, mi van a panelekre írva, és sokadikként beírhatja a vendégkönyvbe: Jó lenne már magyar nyelvű felirat is. Késő este van, mire hazaérek. A látottak, tapasztaltak miatt dühöngök egy kicsit, de tudom, ha kell, akár már holnap is indulok új, felfedező útra. Mert utazni mindenféleképpen jó — kellemesebb körülmények között még )0bt> ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 13
