A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
Csak egy percre-. Amikor az idei országos egyéni ökölvivó-bajnokság félnehézsúlyú döntőjének harmadik menete véget ért, aligha akadt volna valaki is a martini sportcsarnok nézőterén, aki kételkedett volna affelől, hogy a 81 kilós felsőhatári súlycsoport aranyérmét újra PUSZTAI ANDRÁS nyeri. Sőt, nem akármilyen sorozat újabb „állomásaként", hiszen 1976-tól meglehetősen „egyhangú" ennek a kategóriának az eredményhirdetése: azóta nyeri sorozatban Pusztai Bandi az aranyérmeket, és idei immár hetedik bajnoki győzelme egyben csúcs is: a hazai szorítóban ilyet még senki sem produkált! Öten nyertek ugyan hétnél több bajnoki címet, de egymásután — ráadásul egy súlycsoportban — még senki! Pedig nem akárkik vannak előtte az örökranglistán: B. Némeček, Torma Gyula, Majdloch, Stantien, Némec ... Még vadonatúj volt öröme újabb győzelme fölött, amikor beszélgettünk: • Mikor voltál biztos abban, hogy újra te állsz a dobogó tetejére? — Egy ilyen sportágban, mint az ökölvívás, előre nem lehet jósolni, de éreztem, hogy jó formában vagyok, és a rutin sem utolsó dolog.. . • Olyannyira nem, hogy amikor még a selejtezők során összekerültél Ligošsal, aki idén a VB-on is ott volt, a szemtanúk szinte egybehangzóan állítják, hogy pályafutásod talán legszebb mérkőzésén verted úgy, mint egy tanár a kezdőt... — Talán túlzás, de kétségtelenül ö volt a legnagyobb ellenfelem. • Sokak szerint olyan szépen bokszoltál, hogy hattyúdalnak is szép lenne... — Arra pedig ne számítson senki sem, mert eszem ágában sincs még abbahagyni. Tovább öklözöm, és remélem a siker sem marad el... • Csak éppen nem eddigi sikereid színhelyén, Ústíban, hanem a prágai „szeneseknél"... — Már azt reméltem, hogy ez nem jön szóba ... Egyébként így igaz, az Uholné sklady Praha csapatában folytatom. Talán még harmincegy éves koromban is tudok újítani. • A szorítók környékén rebesgetnek egyet s mást arról, hogy megromlott a viszony közted és az RH Ústi vezetősége között... — Több mint hét évet töltöttem el az Ústíban, és ennyi idő alatt még a legjobb házasságban is akadnak problémák, nem pedig a szorítók körül, ahol akadnak jócskán „nehézfiúk" is ... • ... te is közéjük tartozol?! — Nem éppen... Az egyik ok azonban az volt. hogy már nem sok fantáziát láttak bennem, így a csapatbajnokság során néha nem is szerepeltem. Prágában nincs annyi bokszoló, mint Ústíban, így rám mindenképpen szükség lesz. Bizonyítani akarom, hogy „öreg legény nem vén legény...!" • Egyszer véletlenül kiejtetted a szót: házasság. .. — Nehéz ügy... Sokat voltam edzőtáborokban, az asszonyok meg nem szívesen maradnak sokáig egyedül... De nem akarom, hogy a fiam, András, apa nélkül nőjön föl! • Kérhetnék egy önéletrajzot — dióhéjban ... ?! — Szinán születtem, öt fiúgyerek közül én vagyok a középső, Kassán kezdtem bokszolni, és voltam EB-harmadik is ... Ez precíz volt, akár egy-egy Pusztai-jobbegyenes... Kép és szöveg: MÉSZÁROS JÁNOS A tömeg reggel óta gyűlt, szaporodott a pult előtt alig észrevehetően, akárcsak csöpörgős időben az esőié. Az emberek csendben, szelíden egymás mögé álltak és vártak türelmesen, megértőén, minden zokszó nélkül. Volt aki újságot olvasott, mások a plakátokat nézték egykedvűen, vagy csak bámultak a semmibe, mint akik tudják, hogy rengeteg ideig várniuk kell míg ügyük elintézést nyer. Csak egy aláírás az egész, pár magyarázó mondat és mehetnek tovább ki-ki a maga dolgára. Azaz mehetnének, ha nem jött volna közbe valami objektív akadály, ahogy ezt manapság mondani szokás Ez az objektív „izé", most nem volt egyéb, mint a hivatali telefon, aminek a tárcsáját az ügyintéző szorgalmasan tekergette, s mindig újabb beszélgetésbe bonyolódott — ... Jó. köszönöm, igen. Szóval meglesz a hely. Értem, igen, kispárnát paplant fogkefét pizsamát Tudom, mindent megmondok a feleségemnek. Hogy hogy hívják? Úgy mint engem. Jaj nem, nem Tivadar, ö kislány, Szandrika, Alexandra. Igen. Nagyon köszönöm. — katt! Újabb tárcsázás. —... Igen, szeretném beíratni rajzra, hegedűre és furulyára, német angol és spanyol nyeNre, matematikai és fizikai gyakorlatokra, kézilabdára és... Nem, egy sportág elég, nem szeretnénk túlterhelni szegényt Énekkarra? Fölösleges. Nagyon köszönöm, kezét csókolom, igen, jó, köszönöm, kezét csókolom. — katt és újabb tárcsázás. — ... Ugye megteszed nekem, szólsz az igazgatónak? Te nagyon jóI tudod, nálam Csicsay Alajos A HIVATALI TELEFON semmiféle külön pontok nem jöhetnek számításba és csak egyedül rád támaszkodhatom. Attól ne félj! Garantálom, hogy kitűnően érettségizik. Hogy szorgalmas-e, majd meglátod! Ne aggódj, nem csalódsz benne és bennem sem. Ugye érted komám ? Ugorjatok be akár a jövő héten és csapunk egy isteni bulit Naná! Szervusz! — katt és újabb tárcsázás. — ... Nem, nem, nem a történelmi tanszéket Papucsek dékán helyettes urat kérem. Nagyszerű, igen, jó napot, pardon, viszont hallásra. Elnézést kérek! Jó napot dékán helyettes elvtárs. Nem tudom emlékszik-e még rám? Igen, én vagyok Tivadar. Köszönöm szépen, apuka is jól van, üdvözli önt és kéri, hogy látogasson meg bennünket Igen, éppen most érik, gyönyörű sárga és hamvaskék. igen. Szeretném önnek bemutatni a kislányomat Alexandrát Igen, mi is úgy éreztük. Egészen jól hangzik Szépvölgyi Alexandra. Igen, egymás közt Szandrának szólítjuk. Nagyon köszönöm. A piros noteszba? El sem merem hinni. Szóval be tetszett jegyezni? A piros noteszba ? Köszönöm, igazán köszönöm. Ezt soha nem felejtem el önnek. Viszontlátásra, viszonthallásra kérem... — Reste/lkedve Érdekes és egyedülálló szokás volt Mohiban (Mohovce) a bogáncsszedés. Ma már csak szájhagyományként él. Aratás utáni szombaton reggel a kisbíró dobszóval végigjárta a falut és hangos szóval adta tudtára mindenkinek, hogy aznap tartják meg a bogáncsszedést Gyülekezés délután egykor az iskola előtt a topolya fánál. Az emberek a dobolásra kijöttek az utcára, hogy meghallgassák a közleményt. A legények a kaszát, sáriét kezdték élesíteni, amivel majd a bogáncsot levágják. A lányok szaladtak a boltba szalagot venni, hogy legyen mivel feldíszíteni a bogáncsot Aztán mindannyian mentek feldíszíteni, rendbehozni a „sohát", azt a pajtát, ahol majd a bogáncsszedés után a mulatságot megtartják. Amikor már összegyűlt a fiatalság a topolyafánál, megindult a menet nagy éneks zeneszóval. Közben meg-megálltak, hogy az úton levő bogáncsot levágják. Ilyenkor egy rövidet táncoltak is. így vonultak végig a falun muzsikaszóval, énekelve, táncoNa. A közeli erdőbe, a Döbricére mentek. Ott kikeresték azt a tisztást ahol a legtöbb bogáncs volt. A legények levágták, a lányok meg kiválogatták a legszebbeket Ezeket feldíszítették a maguk-A külvárosi, vagy inkább perem városi játszótér homokozójában tucatnyi gyerek játszik. Kergetőznek, várat építenek, alagutat ásnak, játék-teherautóba lapátolják a fakóbarna homokot Kedvesek, pajkosak s minden semmiségen kacarásznak. A kék égből arany permetet szór rájuk a nap, fényesen ragyognak a csenevész fácskák levelei. Körül, a padokon fiatal- és öreg asszonyok, anyák és nagymamák diskurálnak, egy távolabbi pádon magányos öregember mélázik. A szemközti magas házból jött le pihenni, savószínű szemével a gyerekeket nézi s meg- megrebben gyulladt szemhéja. Két kisfiú közvetlen előtte fut tovább s az egyik hirtelen elvágódik. Alaposan megüthette magát mert éktelen üvöltésbe kezd. Az édesanyja hozzárohan, felcibálja. poro/gatja, majd az ölébe veszi és oda ül vele a padra. BOGÁNCSSZEDÉS ÖREG EMBER A PÁDON — Ne sírj, fiam, nem halsz bele! — mondja a gyereknek az öregember. De a fiú tovább zokog. Az öreg mosolyog és elismételi az agyoncsépelt szöveget hogy ebcsont beforr, meg katonadolog. A gyerek abbahagyja a sírást kicsit fészkelődik az anyja ölében és megszólal. — A bácsi egy morgó kutya. Az anyja dühösen rákiált gondolt rá, mi lett volna, ha a dékánhelyettesnek is kezét csókolommal köszön, mint valami telefonos lánynak, pedig majdnem kicsúszott a száján. Hirtelen letette a kagylót Most egy kis csend következett A sor végén állók, valahol az ajtón túl, a járda szélén is hallgatták az apa mély sóhaját Olyan volt ez a sóhaj, mint mikor felnyög a föld, e vajúdó természet amit senki sem zavarhat, és mindenki megért. Az összeverődött emberek együttérzéssel vártak. Újabb tárcsázás következett — ... Azt mondod barátom, hogy a számítóközpontban mindig akad hely? Nagyszerű, te egy igazi jó haver vagy. ígérd meg, hogy törődni fogsz a lányommal. Szóval megesküszöl? Derék. Egy pillanat. Mondd csak, mikor mész te nyugdíjba ? Kettőezer tízben ? Tehát jó! számítottam. Akkor már Szandrika huszonnyolc éves lesz. Hogy-hogy felvegyék? Minden el van intézve. Most már csak csupán rajtad múlik. Te viszont tudod, hogy rám mindenkor számíthatsz. Nem igaz? No, ne haragudj, rengeteg munkám van. Az emberek már az utca túloldalán sorakoznak, s nekem délután egyre a szülészetre keU mennem a feleségemért és Szandrikáért Köszönöm. Dehogy! A jókívánság sosincs későn. Szervusz. — A telefon most nem kattant. Szépvölgyi Tivadar úgy tette le a kagylót, mint egy hímes tojást Jóságos arccal az ügyfelekre nézett, azok is hasonló jóságos arccal tekintettek őreá és megindult a hosszú kígyózó sor, lassan, csoszogva, tekerödzve, míg végül elfogyott, mint kánikulában fedetlen hordóból az esővíz. kai hozott szalagokkal. Közben énekeltek is. Amikor a lányok készen voltak a bogáncsbokrok feldíszítésével, elkezdtek játszani. Legkedvesebb játékuk volt a seggreverősdi. Egy fiúnak bekötik a szemét derékban erősen előrehajlik s akkor az egyik legény egy nagyot húz a fenekére. A bekötött szemű fiúnak ki kell találnia, hogy ki volt az. Ha kitalálta, akkor annak a fiúnak kötik be a szemét aki ütött Ha nem találja el, akkor még egyszer rásóztak egy jó nagyot amíg ki nem találta... Amikor megelégelték a játékot, megint csoportba verődtek és daloNa végigvonultak a falun a „sohához". Közben meg-megálltak, s táncoltak egyet-kettőt A „sohát” a lányok belülről feldíszítették a felszalagozott csomókkal. Ezután kezdődött a mulatság, kivilágos kivirradtig tartott Lassú és gyorscsárdást jártak, sok forgással. De Landlert is szívesen táncoltak. Mikor vége volt a mulatságnak, minden legény odaadta a bogáncsot a szeretőjének, és azzal mentek haza. Hemerka Olga Németh István felvétele — Hallgass, mert rádcsapok! Hogy mondhatsz ilyet a bácsinak. A gyerek még hangosabban üvölti. — A bácsi egy csúnya kutya. — Hagyd békén a bácsit, a bácsi a szomszédunk. a bácsi egy nagyon jó ember. — Egy jó kutya — üvölti a gyerek. Az öregasszonyok összenevetnek. — Nahát! Miket tud ez a fiúcska. A gyerek most már azért is produkálja magát. — A bácsi nem szép. A bácsi ördög. — Az bizony — ismétlik az öregasszonyok. — Csak a szarva hiányzik. Teregetik karjukat és bólogatnak. Jó mulatságnak tartják a gyerek kiszólásait. Mindenki nevet csak az öregember ül magába roskadtan, mosolytatanul.-Des-22
