A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
EJTŐERNYŐS VILÁGBAJNOKSÁG PALÓCFÖLDÖN ... Alig néhány perccel múlhatott el hajnali fél öt, amikor megérkeztünk Losoncra (Lučenec). És mert a kora reggeli órák kiváltképpen alkalmasak a sétálgatással egybekötött elmélkedésre, hát e csöndesen ébredező nógrádi városka utcáit járva, elsősorban a történelmi múlt jut az ember eszébe. Például az, hogy 1541-ben a közeli Apátfalva dombjain Jan Jiskra és Hunyady János seregei csatáztak egymással, hogy a következő században Losonc két pusztító tűzvész folytán újra meg újra porig égett, 1719-ben pedig pestis tizedelte meg a város lakosságát; hogy itt született s rövid életének befejeztével itt halt meg a „Fanni hagyományai" és „A nemzet csinosodása" című tanulmány írója, a jogászként és színigazgatóként is ismert Kármán József; hogy gyakran fordult meg e város falai között Alsósztregova (Dolná Strehová) nagy fia: Madách Imre és a szklabonyai (Sklabiňa) születésű Mikszáth Kálmán. Jókorát ugorva az időben viszont az jut eszébe az embernek, hogy a húszas-harmincas években a kommunista párt helybeli szervezetének elnöke: dr. Herz Sándor a prágai parlamentben szenátorként foglalt helyet, de a haladó fiatalok körében nőtt föl a későbbi partizánparancsnok, Nógrádi Sándor is... De a főteret, az egykori promenádot vagy a szűkebb utcácskákat járva aligha lehet ' befejezni a felsorolást, mert nemcsak a Losonc városnév zsákja kimeríthetetlen történelmi alakokban és eseményekben, hanem azért sem, mert — hűen Mikszáth novelláihoz és regényeihez — a palócvilágot manapság is kedélyes, ám főképpen dolgos nép lakja. így hát nem csoda, ha a múltban kószáló emlékezet akarva-akaratlanul a jelenbe fordul, amikor már jóval hat óra előtt, mintegy varázsütésre, hirtelen megbolydul a város: ki vonaton vagy autóbuszon, ki kerékpáron, ki pedig gyalogszerrel siet a dolga után, de hamarosan benépesednek a korábban nyitó élelmiszerboltok, nomeg a harsány piac is. E sürgés-forgás láttán talán már az sem meglepő, hogy a piactértől egy jó kőhajításnyira, a városi nemzeti bizottság épületének bejáratában, másfél-két órával a hivatalos félfogadási órák kezdete előtt ott áll Ladislav Jánošík, a losonci Vnb elnöke. Fürkésző tekintettel néz a közelben magasodó vadonatúj épület, a leendő Pelikán szálló felé. Azért mondom, hogy leendő, mert jelenleg az augusztus nyolcadikén kezdődő XVI. Ejtőernyős Világbajnokság napjaiban még „csupán" turistaszálló lesz ez a több szintes épület; az éttermet, a kávéházat és a szállodai kényelem szolgáltatásait biztosító többi helyiséget csupán a világbajnokság után építik majd meg. Hogy miért van ez Így, annak külön magyarázata van. — Éppen két éve, hogy 1980 nyarán tudomásunkra jutott: Losonc lesz a harminc ország ejtőernyőseinek otthont adó világverseny házigazdája — mondja Jánošík mérnök. — A nagyszabású városberendezési tervek előkészítése és azzal kapcsolatos felújítási munkálatok csaknem egy esztendeig tartottak, úgyhogy a poros, hepehupás utak nagyjavítására, a szűkös üzlethálózat bővítésére, a főbb utcákat és tereket szegélyező házak csinosítására, a városszépítö parkosításra, a járásszékhely és Ipolybolyk között fekvő repülőtér teljes korszerűsítésére alig maradt több időnk tizenöt hónapnál. Gondolom, mindennek figyelembe vételével talán az is jobban megérthető, miért kellett két szakaszra osztanunk az új hotel építését. A fiatalos lendületű polgármesternek igaza van: az utóbbi hónapokban tényleg rengeteg dolog változott meg ebben a hosszú évekig kissé elfelejtettnek tűnő városkában ... Tavalyelőtt ilyenkor bizony sok minden hiányzott még a valójában városi feltételekből. Losonc ugyanis a szocialista országépítés kezdeteiben, sajnos eléggé súlyos elmaradottságot örökölt; de az eredmények és a sokirányú fejlesztési törekvések ellenére, a felszabadulást követő esztendők fejlődése sem volt teljesen töretlen. Még a közelmúltban sem voltak megfelelőek a közművek, a házak többségéről málladozott a vakolat, vásárolni jobbára csak elavúlt boltokban lehetett és a forgalom sem volt mindig zavartalan. Jelenleg viszont kialakulóban van az egységes városkép, csaknem nyolcmilliót költöttek a házak homlokzatainak nagyjavítására, gondozottabb lett a parkterület, bővült és korszerűbbé vált a pihenést, üdülést, szórakozást nyújtó létesítmények száma, sikerült javítani az egészségügyi ellátáson, elkészült az új áruház, hatvan millió korona beruházással korszerű közúti felüljáró épült Apátfalva irányába — úgyhogy sok tekintetben valóban jellegzetes járásszékhellyé sikerült alakítani ezt az elmúlt századok viharaiban sokat próbált várost. Úgy is mondhatnám, hogy mind a központi, mind a járási szervek támogatásával, illetve társadalmi összefogással amolyan történelmi elégtételt kapott Losonc. Amire pedig ezfekben a napokban különösen büszkék ebben a városban, az nem más, mint hogy Szlovákiában nincs még egy olyan repülőtér, amely jobb feltételeket tudna biztosítani egy világverseny lebonyolításához, mint a losonci VB színhelye. — A sportszerű ejtőernyőzés sem veszélyesebb, mint bármely más sport, de igen gondos felkészülést igényel és nem tűri a vagánykodást! Ezt már az újjá varázsolt reptéren Adolf Eisenhamer sportmester, csehszlovák női ejtőernyős válogatott edzője mondja, majd hozzáfűzi, hogy a félelem csak az első gyakorló ugrásoknál jelentkezik. Később ennek helyét a megoldandó feladat felfokozott izgalma veszi át. Mosolyogtató a szokványos kérdés, amelyet ebben a sportágban járatlanok szoktak feltenni az ejtőernyősnek, miszerint: nem felejti-e el meghúzni az ernyő zsinórját? Már csak azért is mosolyra késztető kérdés ez, mert a nyitás maga is végrehajtandó feladatnak számít. Az ejtőernyőzés — békében — sport. A nemzeti és világversenyek feladatai között célba ugrás, stílusugrás és a kettő változatai szeretjeinek. Az ejtőernyősök egyre boszorkányosabb teljesítményeinek titkát az ernyők egyre bonyolultabb technikai fejlettsége biztosítja. A legrégebbi alaptípusban az ugró egy hevederrendszerben ül, amelynek négy szárához 24 szál zsinór csatlakozik s körbefut az ernyő kupoláján. A kupola felső részén kieresztő nyílás, „kémény" van. Egy ilyen ötven-hatvan négyzetméter felületű ernyővel másodpercenként öt métert süllyed a ugró, ami könnyű és biztonságos talajérést szavatol. Ha a légáramlás elsodorná, akkor kormányozni igyekszik az ernyőt, azaz „csúsztat": meghúz egy vagy két zsinórt, amivel megváltoztatja a levegő áramlását. A hatvanas években a jobban kormányozható, réseit ernyőtípusok jelentek meg. Ezek csúsztatás . nélkül is biztosították a lengésmentes, ferde süllyedést: sőt azt is lehetővé tették, hogy az ugró valósággal körüljárja a célt, mielőtt leereszkednék... A korszerű ejtőernyőzés fejlődésének egyik csúcspontja az úgynevezett „repülő paplan”, amelynek nem kupolája van, hanem négyzet alaprajz szerint egymáshoz vart, kürtőszerüen keskenyedő hurkákból áll. Ezekben a műanyag szövetű hurkákban áramlik végig a keskenyedés miatt egyre nagyobb fékező hatással a levegő. A paplan ezért nem süllyed, hanem siklik előre, s e levegőben történő mozgás irányát az ugró felkészültségének megfelelően lehet kormányozni. Mert az ejtőernyős sportban — a gyakorlott szakember véleménye szerint — a fegyelem, az akarat, az edzettség és szinte tudományos felkészülés számít a legfontosabb alapkövetelménynek, elvégre nem a vakmerőség. hanem a céltudatos bátorság teszi igazi ejtőernyőssé a sportolót. Erről bárki meggyőződhet, aki augusztus húszadikáig Losoncra, a XVI. Ejtőernyős Világbajnokságra látogat. MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY felvételei 4
