A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-31 / 31. szám

BARANYI FERENC:

Aki a napba nézett

a karcsú háztetők sem intenek neki rőten, tündökletes szegény lett, aki a napba nézett.

és megveti az alkony barna csöndjét a parton, megveti a bogárhát fekete roppanását.

aki a napba nézett: tündökletes szegény lett, tarkító színe nincsen, csak fénylik, mint az isten,

Aki a napba nézett: nem látja már a rétet, s kontúrjai a kútnak arany folttá fakulnak,

Mértéke nem maradt más, csak összefolyt aranyság, megveti már a fűzőid homályát, ahol hűsölt,

és megveti a tücskök ezüst szavát a fű közt, szemébe nem világít a pitypangsárga pázsit,

aki a napba nézett: végzete fény-igézet, egyetlen nagy sugárban • ragyog aranysiváran.