A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-31 / 31. szám
A szökőkutak gejzirszerüen magasba szökő, majd egyre súlyosabb cseppekben aláhulló vizének csobogása nemcsak a szemnek jelent kellemes látványt, nemcsak a fülnek muzsikál sajátosan zúgó dallamot; de a tikkasztó nyári hőségben, az ilyen ezüstös kristály-pikkelyekként csillogó vízfüggönyök, a bágyasztó forróságot lehelő városi utcák és terek levegőjét is felüdítik. Júliusi veröfényben vagy csillagos augusztusi estén az ember odaáll egyegy szökőkút medencéjének pereméhez, esetleg leül a közelben elhelyezett padok valamelyikére és pihen, hallgatja a szüntelenül alázúduló vízcseppek zenéjét. Közben talán az is eszébe jut, hogy a szökökutaknak Bratislavában különösen nagy múltjuk, gazdag hagyományuk van. Gondolom, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az akkori Pozsonyt már a századforduló éveiben is sokan a szökőkutak városaként emlegették. Érdemes hát körbepillantani e régi városban, vajon miként is állunk ma e köböl, fémből, újabban betonból készült, s természetesen vízsugarakkal ékesített szobrászati műalkotások dolgában. A műemlékvédelmi hivatal tájékoztatása szerint Szlovákia fővárosában jelenleg huszonöt, többnyire műemlékké vagy korszerű képzőművészeti alkotássá nyilvánított szökőkutat tartanak számon; kora tavasztól késő őszig ebből tizennyolc-húsz kút működőképes. Egy köhajitásnyira a város egyik legrégibb épületével büszkélkedő Káptalan utcától, a történelmi belváros központjában, pontosabban az egykori Fö téren (ma Április 4. tér) áll az 1 572-böl származó Roland kút — szemben a Zöldszobának keresztelt sarokházzal, ahol 1848-ban, pozsonyi tartózkodása idején Kossuth Lajos lakott. A városjogot védő és a pártatlan igazságszolgáltatás fölött őrködő lovag szobrának, illetve a köréje épült szökökútrendszernek megalkotója — király megrendelésre — egy jónevü szobrász: Luttringer András volt. Az ö ötlete volt az is, hogy a nem messze hömpölygő Duna vizével táplálják ezt a reneszánsz stílusban épült kutat, amelynek azonban nem csupán képzőművészeti értéke, de jelentős tűzvédelmi szerepe is volt, mert néhány esztendővel a Roland szobor leleplezése és a kútrendszer megépítése előtt, a Főtér nagy része a magasra csapó, égő lángok martalékává lett. Csak két-három lépésnyire innen, a Zöldszoba utca egyes számú házának falában egy kétszáz éves barokk kút csodálható meg, a Primáspalota főkapuját átlépve pedig a tizenhetedik századból származó György kút tekinthető meg; sőt! — egyelőre itt talált ideiglenes otthonra a Nemzeti Galéria udvaráról áttelepített, a mitológiából ismert Neptún szobrával ékesített szökőkút is. „Természetesen", az Óvárosháza jellegzetes hangulatú udvarát is díszíti egy, ugyancsak még a tizenhetedik század második feléből származó kutac? ka, amely stílusában a mai Szlovák Nemzeti Felkelés téren, az egykori Vásárcsarnok előtt álló, ám méreteiben lényegesen nagyobb szökökúttal rokon. Azt, hogy Bratislavát már csaknem száz évvel ezelőtt is joggal „becézték” a szökőkutak városának, azt a nagyszínház előtti sétány bizonyítja nagyszerűen. Magasba szökő vízsugarak élénkítik Pavol Órszágh Hviezdoslav impozáns szobrát, pár lépéssel arrébb egy őzgidát tartó leányt vesz körül a fényesen csillogó vizsugarak gyűrűje; e térség igazi ékessége azonban a pozsonyi születésű Tillgner Győző 1888-ban elkészült neoreneszánsz alkotása: a Ganymedes kútja. Tillgner egy ismert görög mondái alakot, Trósz király fiát mintázta meg, akinek szépsége az isteneket is elbűvölte. Zeusz ezért Ganymédészt sas képében magával ragadta az Olümposzra, ahol az istenek pohárnokává tette. Az összefüggő, kör alakú vízfüggönyt képező, emeletes kútrendszert gazdag képzőművészeti díszítés ékesíti; a talpazaton ülő, kezükben halakat tartó gyerekek pedig külön jelképet jelentenek. Egyrészt azt, hogy a halászat a legnagyobb becsben álló mesterségek egyike volt a városban, másrészt pedig azt, hogy a Duna bratislavai szakaszán a csuka, a ponty, a fogas és a harcsa volt a négy leggyakrabban előforduló halfajta ... Szlovákia fővárosa azonban nemcsak a régebbi korok mestereinek szökőkútvarázsával büszkélkedik, hanem ez a régi hagyomány manapság is folyamatosan gyarapszik. Például Pavol Mikšík tervei alapján új szökőkutak létesültek a Kertész utcán, a Medikus kertben, érdekes vízfüggönyben gyönyörködhetnek a járókelők a Šmidke utcán, Bártfay Tibor nemzeti művész alkotása a központi pionírház kertjében található Három grácia, s ugyancsak Bártfay Tibor állt annak az alkotóközösségnek élén, amely a Gottwald téri, méreteiben hazánkban szinte egyedülálló Barátság szökőkutat építette. A hűsítő vízsugarakat lövellő szökőkutak varázsa éppen úgy hozzátartozik Bratislava mindennapi képéhez, akár a város fölött magasodó vár, a szemközti dombon álló Slavín, a békés Duna part, a Mihály-torony vagy akár az árkádos folyosóiról ismert Óvárosháza ... Valamiben azonban mégis van egyedi jellegzetességük a bratislavai szökökutaknak! Abban, hogy évről évre április negyedikén, a város fölszabadulása évfordulójának napján lövellnek föl először vízsugaraik — az ünnepet és a tavaszt hirdetve. Hogy aztán késő őszig ország-világ csodájára járhasson a patinás Ganymedes vagy a Roland kútnak; a Béke téri, a kútikyi vagy akár a Gottwald téri új szökökutaknak. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György
