A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-05 / 23. szám

A Zsitva középső folyásánál elterülő néhány község összefüggő viseleti csoportot képez. Ide tartozik Bábindal. Kalász, Nagyhind, Felsőaha, Verebély. Dicske. Ezekben á falvakban amenyasszonyi viselet kellékei — például a párta, a gyöngykoszorú, vagy az aranykoszorú — azonosak.

Az említett falvakban a menyaszszony haját a párta alá úgy fésülték, hogy a fejtetőn középütt kettéválasztották, majd ugyanúgy keresztben fültől-fülig. Az elválasztott hajat mindkét oldalon a szem irányában a homlokon kezdték el fonni, öt vagy hét tincsből, s folytatták a fülig, majd itt hozzávéve a többi hajat, egészen a tarkóig. Az utóbbi fonatot úgy formálták a fejhez, hogy egy-egy félkörív alakuljon ki a fül előtt és a fülön. Ezek az ún. „kokulkák" vagy „fülek". Mikor ezeket mindkét oldalon megfonták és a tarkóhoz értek, akkor a többi megmaradt hajat három tincsbe választva szorosan egy ágba, vrekocsba fonták. Hogy a vrekocs minél vastagabb, keményebb legyen, hajfonót — piros színű pántlikát — fontak bele. Az így elkészült frizurára került a párta. A hajat a homlokon nagyon gondosan lesimították, ha kellett le is szappanozták. A tarkónál, a hajfonat tövénél három ujjnyi széles piros szalagból csokrot kötöttek, úgyhogy ez eltakarta a hajfonatot.

A koszorút jó előre megvették a lánynak. Viselte is jeles napokon. A régebben viasz-, később papírvirágokból összeállított gyöngyvirágkoszorút mint valami koronát illesztette a fejre. Menyasszonyi jellegűvé akkor lett, amikor rozmaringgal egészítették ki, s a dús rozmaringágat gazdagon bevonták leheletvékony aranyfóliával, az ún. aranyfüsttel (ma már nem kapható). Az aranyfüst fóliát 2X2 centiméteres négyzetekre nyírták szét, a rozmaringágat cukrosvízbe mártották, majd meghempergették a szétnyírt aranyfüst-lemezkékbe. A könnyedén odatapadt aranyfüst szinte lebegett a koszorún. Aranyfüstös rozmaringág a koszorú alján (a homlokon) és a koszorú tetején keretezte a fejet.

Esküvő előtti este készítették el a menyasszonyi koszorút és a bokrétákat. Ez a lányos háznál történt. Ilyenkor jöttek össze a lánypajtások, és néhány asszony, aki „értette" ezt csinálni.

A fejtetőre, a koszorú közepébe került az ún. „szűzkoszorú". Ez kicsi (tenyérnyi nagyságú) rozmaringkoszorú volt, amelyre néhány apró rózsaszín vagy piros muskátlivirágot tettek. A szűzkoszorú persze nem minden menyasszonyt illetett meg, s nem is tették fel mindenkinek. A negyvenes években mint menyasszonyi fejdísz ezen a vidéken is teljesen kiment a divatból a párta, illetve a koszorú.

(A felvételek Felsőahán készültek.)

JÓKAI MÁRIA