A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
Csak egy percre-. NÁGEL ERZSÉBET nevére tulajdonképpen egy esztendővel ezelőtt figyelt föl komolyabban a hazai magyar közvélemény: a tavalyi Jókai napokon — akkoriban még a nánai Jelenlét kisszínpad tagjaként — ő nyerte a legjobb női alakítás díját. Azóta sok minden megváltozott, az egykori hivatalnoknő kellékesként a MATESZ kassai (Košice) Thália Színpadához szerződött, de színésznőként is bemutatkozott már. — Erzsi, hogyan /esz egy ifjú titkárnőből színházi kellékes? — Úgy, hogy az illető nagyon szereti a színházat. Egy szép napon apróhirdetést pillant meg az újságban, miszerint kellékest keresnek a Tháliában. Érdeklődik a szóban forgó állás iránt, ügyének kedvező fordulata után pedig fölmond eredeti munkahelyén, a párkányi cellulóz- és papírgyárban. — És egy kellékesből színésznő? — Csakis úgy, hogy a színház igazgatója egyszer talán átminősíti színésznővé! Engem egyelőre még nem ért ez a boldog szerencse; de néhány alkalmi beugrás után, áprilisban már önálló szerepet kaptam Gyüre Lajos: A becsületes molnárlegény című mesejátékéban. Én játszom a Lacipecsenyésné vidám figuráját, amit biztató jelnek tartok, mert valóban minden vágyam színésznővé lenni. Persze, egyelőre elsősorban kellékesként kell megállnom a helyemet. — Ki tanítja meg kellékezni a kellékest? — Nincs kellékestanfolyam. Ha valaki szereti a színházat és a precíz munkát, akkor máris esélye van. — Hyen egyszerű lenne az egész? — Látszólag igen, gyakorlatilag viszont jóval bonyolultabb minden. Állandóan tájoló társulat vagyunk, ezért a napról napra változó játékkörülményekre való tekintettel alaposan oda kell figyelni minden apróságra, hogy minden a helyén legyen, és hogy sehol se felejtsünk ott semmit. Estéről estére arra is külön kell ügyelni, hogy a színpad a helyi adottságoknak megfelelően, de mindenképpen ízlésesen legyen berendezve. Természetesen, előadás alatt is oda kell figyelni, hiszen olykor egy-egy zsebkendő, kulcs vagy akár egy papírdarabka is fontos „szerepet játszik" a színen. Ezért hát eléggé fárasztó munka, bármilyen hihetetlenül is hangzik. — A kellékes is „bakizhat", belesülhet a játékba? — Előadáson még nem fordult elő velem ilyesmi. Próbán azonban többször is. Belefeledkeztem a játékba, magyarán elbambulfam. Mert nemcsak szolgálatilag érdekel ami a színpadon történik, de a színészekkel együtt én is újra meg újra átélem a cselekményt. A próbákon is, az előadásokon is rengeteget tanultam már a színészi játék műhelytitkaiból. A becsületes molnárlegény próbáit pedig a szó legszorosabb értelmében élveztem. • — Értsem úgy: tudatosan készülsz a színésznői pályára ? — Tudatosan, de hogy tényleg azzá válhatok-e, az még rengeteg körülménytől függ. Sokat olvasok, szeretnék minél tájékozottabb lenni a színház világában. Ami viszont hiányzik, az a rendszeresebb stúdiómunka. — Gondolsz-e még néha a tavalyi Jókai napokon kapott díjra? — Nagyon sokszor. És a Jelenlétre is, hiszen a tagság biztatásának is nagy része van abban, hogy jelentkezni mertem a Tháliába. (mik-) Sokszor elhangzott már, számtalanszor leírták, hogy a legszebb, a legédesebb mindenki számára az anyanyelv. A magyar nyelvről pedig a legilletékesebbek, a fordítók állapították meg, hogy kifejezőkészsége, árnyalatai oly gazdagok, hogy azok hű lefordítása szinte alig lehetséges. Sok költői, prózai alkotásunk ezért jut el nehezen, vagy sehogy sem a világirodalom kincsestárába, noha világszínvonalon állnak. Nyelvünk azonban ezeken kívül még más szépségeket, érdekességeket is tartogat, olyanokat, amelyek játékosságukkal elszórakoztatnak. Rengeteg olyan szavunk van, amelyeket kimondva különös mellékhatásokat, eszmetársítást keltenek. Még érdekesebbekké, játékosabbá válnak, ha e szavakat tagolgatjuk. elemezzük. Nyelvünk szépségétől így eljutunk nyelvünk szavaival való játékhoz, amely végleg lefordíthatatlanná válik, de remekül elszórakozhatunk vele. Manapság a tévé-vetélkedők korszakát éljük s a nyelvi vetélkedő szórakoztató, meg egyben hasznos is lenne. Miként tehet játszani ezzel a drága játékszerrel, az édes anyanyelvvel? Az idők folyamán összegyűlt készletből íme egy csokorra, való: Mindenek előtt néhány olyan szó, amelyek hangzásukkal, zengésükkel egy-egy idegen nyelv fonetikáját utánozzák. Kínai: valami kicsi, (valamikicsi), kint sincs senki (kintsincssenki), szökjünk (szök-jünk). Olasz: naplemente; spanyol: alváz: Finn: polipölő: török: bürü, perem, fülemüle; francia: hordó, szűr, szőr, Bözsi: angol: sallang, fitying, máj. Most egy kemény magyar szó: zöld. Ha nem vigyázunk a „Z" betűvel, bizony kegyetlen felszólítás lesz belőle. Unalmas szó viszont a fásítás, mert benne van az ásítás. Vidám szó a tilalom. Mintha ... sej-haj hillárom, tilalom .. . Illatos szó a vakáció, szinte kiérezni belőle az akácillatot De a legviccesebb szó, egyben mulatságos ásvány a malachit. (Malachit ha ugyan van Hyen?!) A legfurcsább program a járműsor. Nem valamiféle műsor, hanem járművek sora. Számokkal kezdődnek ugyan e szavak. A parapszichológus mindent tud Többnyire nem hiszünk a természetfeletti tulajdonságokban, megesik azonban, hogy engedünk a tömegpszichózis hatásának. Pataszonskinál, ahová vacsorára voltunk meghíva, találkoztunk egy bizonyos Zihlawiakkal; róla azt mondták, hogy parapszichológus. Ezt valamennyien nagyon érdekesnek tartottuk. Mindenki vele foglalkozott Kérdezgettük, hot végezte a tanulmányait milyen tapasztalatokat szerzett, és eközben sokatmondó pillantásokat váltottunk. — Tehát a parapszichológusoknak tulajdonképpen igen nehéz a munkája — állapította meg végül Bezpalczyk. — Minden kezdet nehéz — felelte Zihlawiak —, de én már olyan szintre fejlesztettem a tudásomat, hogy elég már egy pillanatnyi koncentrálás — és máris mindent tudok! — Valóban? — tamáskodott Bobina aszszony. — Akkor hát mondja meg, mi van a jobb zsebemben? — kérdezte hirtelen Koszon, a költő. — Semmi — válaszolta fürgén Zihlawiak. A költő belenyúlt a zsebébe. — Valóban nincs benne semmi — mondta csalódottan. — No és a bal zsebemben ? — A bal zsebében egy cigarettás doboz van, benne nyolc cigaretta, három eléggé JÁTÉKOS ANYANYELVŰNK mégsem mennyiséget fejeznek ki: kétely (két-ety), ötlet, hatalom. Duplán 6 a hat-hatós, de mégsem 36, sem tizenkettő. A most következő szavak nemcsak hogy többesszám-ragot viselnek és mégis egyesszámúak, hanem ha egyikére-másikára megfelelő helyre ékezetet teszünk értelmük is megváltozik és többesszámba kerülnek. íme: homok, homlok, konok, tulok, burok, hurok. Ez utóbbi két szó ékezettel: búrok, húrok. Kicsinyítőképző van a végükön, de mégsem becézést fejeznek ki a: csirke, csipke, tüske, béke, büszke, birka, bárka, rocska, róka, sapka, kocka stb. Kétértelmű szavak, amelyek mást fejeznek ki mint ige és mást mint főnév: bugyogó, ér, vár, szűr, csűr, stb. Különös szóösszetétel a borzalom. Hogyan jött egymás mellé a borz és az alom? Derűsebb a korhely és a buborék, (kor-hely, bubo-rék.) Különös ikerszó a teng-leng, mivel a leng önállóan egészen mást jelent A tengleng, viszont egybeírva és kiejtve a kínai hasonló szavaknál is megállná a helyét. Van valami humoros abban, hogy noha a cafrang nem hivatali cím, vagy rang, végső soron a fonákjáról nézve mégis az. Ugyanígy a fetreng nem mozog zajosan (-reng), a virgács nem valamilyen különleges iparos (virg-ács), a viganó nem vidámságot fejez ki és a cukor nem kor. A legrövidebb magyar szó az eb, a leghoszkemény, négy meg puhább, egyből pedig már majdnem teljesen kiszóródott a dohány. Koszon, a költő, elővette zsebéből a cigarettáit, és meggyőződött róla, hogy színtiszta igaz az, amit Zihlawiak mondott Megadóan bólintott Ekkor újra Bezpalczyk vette át a szót: — A pénztárcámban van egy cédula, rajta meg egy telefonszám. Meg tudná mondani, milyen szám ez? — 28-04-29 — felelte gondolkodás nélkül Zihlawiak. — Ez egy hölgy száma, a neve Felicia. Ezenkívül még azt is ráírta arra a cédulára, hogy el kell vinni a szennyes ruhát a tisztítóba. Valamennyien azt reméltük, hogy Zihlawiak téved: Koszon, a költő azonban ellenőrizte a Bezpalczyknál levő cédulát, és megállapította, hogy Zihlawiak igazat mondott Valósággal elképedtünk, de még mindig nem akartunk kapitulálni. Most Koszon, a költő tett fel újabb kérdést. — És azt meg tudná mondani, mi volt a lánykori neve annak a nőnek a nagymamájának, aki a tisztítóban dolgozik? — Gregorova — vágta rá Zihlawiak. — És hány éves volt a nő nagypapája azon a napon, amikor az esküvőjét tartotta ? — Nem tudom — vallotta be Zihlawiak. Mindannyian megkönnyebbültünk. Már nem éreztük magunkat kényelmetlenül. Hiszen kiderült, hogy közönséges szélhámossal van dolgunk... A POTEMKOWSKI F.: G. Gy. szabbak egyike: legmegvesztegethetetlenebbeknek, vagy a megkáposztásítalanítottátok. Mindkettő hibátlan kiejtése nyelvi akrobata teljesítménynek számít Vannak félremagyarázható értelmű szavaink. Szavak, melyek mögött, ha akarjuk egészen más értelmet találunk, noha a szó egészben marad. Páris: pár is, amely tudvalévőén kettő. Béke: „b" becézve, vagyis kicsike bé. Párbaj: a baj nem jár egyedül. Fényűzés: reménytelen hajsza. Igazolására: igazolá Sára. Árpád: neked meg a búzád. Majolika: ma -Jolika, de holnap? Vereség: amikor lemegy a nap és szél lesz. Torma: tor-ma, avagy amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra. Százalék: száz lék; süllyed a hajó! Telefon: mi mindent fon tele ? Kóborló: elcsatangolt állat. Kertelek: dehogy kertelek, hanem Kert-Elek. Szófia: a szó fiacskája. Kóristalány: kór-is-talán ?- és mit mond az orvos?Önkényes: Ön kényes, ez rossz tulajdonság! Kendözik-e? Nem, ö ember! (Kend-őzike?). Rémlik: valamikor az volt (rém-lik) a tordai büdös barlang. Szalonka: kicsike szalon. Vasaló: hát akad abból is (vas-a-ló), de jobbára bronzból. Sintér: sin-tér, vasúti építmény. Bakator : katonák mulatsága. Társaság: társaskörről, társasutazásról, de társas-ág-ról még nem hallottunk. Ez olyasvalami, amin többen csüngenek?Tengerész: én nyerem, te-nyered. Török követ: de egészen apróra kérjük. Villanyerő: villa-nyerő, talán a lottón ?! Kancsuka: hát ennek a halnak biztos nincs ikrája. Ágyúnaszád: de miért csókolgatja az ágyún a szád? Benősül: nemcsak Benőnek, hanem a többieknek is óvakodni kell a hőtől. (Benő-sül). Papír: mit ír a pap? Jóska: kis jövendőmondó. Áramlik: hát ezt mindenki tudja: ez a villanykonnektor. Földigérő: demagóg. Álló: ál-ló az öszvér. íme, így játszhatunk anyanyelvűnkkel és győződhetünk meg annak sokrétűségéről. A szavak könnyű sportja és szórakoztató játék, amelynek lehetőségei végtelenek. Semmi esetre sem unalmas. Tessék folytatni! KELENVÁRY JÁNOS MIÓTA VAN MENETREND? A menetrend szerinti közlekedés apostolának III. Henrik francia királyt tartják, aki már a XVI. században egész országra érvényes postakocsi-menetrendet és díjszabást vezetett be. Magyarországra 1752. szeptemben 18-án indult Bécsből az első menetrend szerinti delizsánszjárat. Utasai egy hétfői reggelen keltek útra, és szerdán délelőtt érkeztek Budára. A viteldíj nagyjából egy borjú árának felelt meg. Az 1850-es években a postakocsik menetrendjét már Magyarországon is a vonatokéhoz igazították. Például, ha valaki Pestről Debrecenbe akart utazni, reggel hétkor vonatra szállt, tizenegyre Szolnokra ért, ahol már várta a vonatot a postakocsi. Újabb, ám ezúttal csaknem húszórás utazás után az illető el is jutott Debrecenbe. Amíg nem volt külön nyomtatott menetrend, a gőzhajók, a vonatok és a postakocsik indulási, illetve érkezési adatait a kalendáriumok közölték az utazóközönséggel. 22
