A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
Újat hozd Szőttes bemutató rése a néző öröme inkább, mint a koreográfusé. Mintha hallanám Ouittnert: „Mindig elszomorodom, amikor látom, hogy a táncosom profi teljesítményt nyújt. Mert ez táncos pályájának a végét jelentheti." Az első rész Ág Tibor zenéjére hatásosan indul a Katonakisérövel, amely ügyesen kapcsolódik a párválasztó Tavaszhoz, a férfiak tavaszát hirdető Magyar verbunkhoz, a fájdalmas szerelemről valló karikázóhoz (Szerelem, szerelem) stb.; s végül minden korábbi táncot kiegészítőn a Szombaton az Ipolyvidéken című, lakodalmi képekből álló tánccal zárul az első rész. Ipolyvarbói lakodalmi szokás elevenedik meg a szemünk előtt. A Menyaszszonybúcsúzás keservesen fájdalmas da-A szövőmester, a forgatókönyv-író, a rendező és a koreográfus Quittner János. Alig múlt negyvenéves, de már gazdag táncos múlt áll mögötte. Délután a Mese, mese, mátka című műsorával szerzett örömet, este pedig a Tíz év dallal, tánccal, muzsikával válogatásban és a Tavasztrilógiában gyönyörködhetett a néző. S minden egyes táncban benne Quittnernek a szíve-lelke, eddigi gyűjtése, tapasztalata, szakirodalom-olvasmány élménye, vagy ahogy ö mondaná: „járásom, látásom, megérzésem." Tegyük még hozzá, hogy a népe iránt érzett mélységes tisztelete és szeretete is. A most látott műsorban csak a Györgyfalvi legényes nem az övé. Gulyásé és azé a Rábay Miklósé, akinél annyiszor megfordult, tanult, vendégeskedett, s még ma is úgy érzi, hogy fogja a kezét, óvja a csábító tévelygésektől, a tiszta forrástól való eltávolodástól. Nem hiába tanult rendezést a Zeneművészeti Főiskola Táncalkotó Tanszékén, a színpadra vitt táncoklát hallottuk már a Tavaszi szél országos népdalverseny döntőjében, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezt az egész magyar nyelvterületen páratlanul szép menyaszszonybűcsúzást Quittner nagyszerűen foglalta egységbe, s a táncosok mély átéléssel tolmácsolják. Ipolyvarbói természetességet varázsol a színpadra koreográfus és táncos, s ez minden várakozást fölülmúl. „A gyűjtés nélkülözhetetlen, mondaná Quittner. Az a közeg, amelyben a szokásanyag élt vagy él, mindig nagyon sokat ad. Kilencvenvalahány dél-szlovákiai faluban jártam, de még nem találkoztam minden adatközlővel.. A második rész a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen először bemutatott, történelmünk X.—XI. századába vezető, a tánccselekményt Csángóország elképzelt sámánbirodalmába helyező Tavasztrilógia, amelyben zene és mozdulat elnyomást kifejezően és ellenzőén darabos. Az elnyomottak küzdelme ez a tánc, ügyet éltetnének a táncos lábukkal. Mint ahogy éltetik is. A most bemutatott mülélekfelfénytésűvé a Quittner János vezette Szőttes bemutatóit. tánc megalkotása. Szívemhez-lelkemhez legközelebb álló munkám a Tavasztrilógia, de szeretem a Mezőkapubant és a Szerelmek és nászokat is. S hogy egészen őszinte legyek, a Tavasztrilógia az a megkezdett út, amelyen járni szeretnék!" Minden Szőttes bemutató újat hoz, mégha új táncok nem is szerepelnek a műsorban. Elrendezésben, tánceszközös elgondolásban. S a táncok életképességét bizonyítja, hogy a néző azt is élvezi, amit már látott. Quittner nemcsak kitűnő koreográfus, de ízig-vérig táncpedagógus is. Maximális teljesítményt képes kihozni táncosaiból. Megérteti velük népsorsszolgálat szándékát, s a fiúk, lányok úgy járják, mintha jó értelemben felfogott szőttük (1974), Szerelmek és nászok (1976), Újra itt vagyunk (1977), Szerelmek és nászok (felújítás, 1978), Tíz év dallal, tánccal, muzsikával és Tavasztrilógia (1981), s ugyanebben az esztendőben ismét új műsor, de már Mese, mese, mátka ... címmel a gyermekeknek. Dalaink és táncaink továbbéltetóinek. Nagy a megtett út, sok az elvégzett munka. Ötvenöt előadás vidéken, 423 óra próba évenként. Szőttes, kellékes raktár, családi otthon. Ezek Quittner mozgási pontjai. No meg a vidék, a dél-szlovákiai táj, az ihletfakasztó mézelőterület, ahová ki-kiröpül. Ez a falvakból begyűjtött, művészien megmunkált méz (anyag) villanyozza fel a nézőt. Ez teszi forró hangulatúvá. ban helye van mindennek, és ami össze- s az alapmotívum itt is a szerelem, amely sorban Ág, Vavrinecz és Gulyás a zene- Már az 1976-ban először bemutatott fogja ezeket a táncokat, az a soha el nem múló, mindig megújúló szerelem, amely Quittner megannyi koreográfiájának életrehívója. A műsor első része drámaian pereg, s a mély gondolatokat és érzéseket kifejező táncok feszesek, kimértek, lüktető ritmusúak, könnyen szelídülnek a kiváló szólótáncosok lábához. Katonáné Stranyovsky Ágota, Fulajtár Éva, Horváth Mária, Mogyorósi Erzsébet, Katona Ferenc, Brandl Ferenc, Bábi János és Keszegh István olyan meggyőző teljességigénnyel táncolnak, hogy hivatásos együttesek szólótáncosai is lehetnének. Persze ennek felisme-4 élni akar, éppen ezért legyőzhetetlen, majdani egyenlőséget, szabadságot ígérő. A kitünően megszerkesztett s színpadra vitt Tavasztrilógiában valósággal remekelnek a táncosok, Fekete Ilona és Bábi János, a tömeguralmat megtestesítő, a sámánhatalmasságot a tánc nyelvén tartalmasán kifejező Urbán Zsolt és a többiek (ifj. Quittner János, Majer Júlia, Mogyorósi Erzsébet, Horváth Mária, Fulajtár Éva, Pőthe Éva). Szinte hallom Quittnert: „Egy-egy táncom témáját évekig hordom magamban. Beszélgetek róla. Hangosan gondolkozom. A téma kihordása az időigényes, nem a szerző. A zene végig jól illeszkedik Quittner sajátos jegyeket mutató koreográfiájához. Olyan táncok ezek, amelyeknél talán fel sem kellene tüntetni a koreográfus nevét. Nemcsak a szakemberek, de még a laikusok is felismerik bennük Quittner János alkotómüvészetét. Ebben az évben (1981) két koreográfusi díjat nyert. Egyiket Východnában a Bélyi friss csárdással, másikat Bratislavában a Cigánybotolóval. A Szőttesben művészeti vezetőként eltöltött évei termékenyek, íme évek sorrendje szerint nagy műsorainak a címe: A tűznek nem szabad kialudni (1970), Mezőkapuban (1972), 74-ben Szerelmek és nászokban jelen volt táncszínházi próbálkozása, s ez a törekvése van jelen a Mese, mese, mátka .. című gyermekműsorban is. Kérdem tőle az Új Színpad-i nagy sikerű bemutató után, mire készül a Szőttes? „Újabb bemutatóra Ugorjunk a táncba címmel. Hazai tájegységek szokásai villannak fel benne vidámabb táncjelenetekben." S a távolabbi terv? „Századok táncban", amely viszszatérés megint táncszínházi elképzeléseimhez, persze más-más megvilágításban!" MÁCSJÓZSEF Foto: Prandl Sándor
