A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
Tárgyak és történelem NÁDARATÁS ÉS -FELDOLGOZÁS A CSEMADOK köbölkúti (Gbelce) helyi szervezetének honismereti köre 1972-ben az iskola négy termében és a folyosóján nagyszabású kiállítást rendezett, amelynek előkészítésébe a község egész lakossága bekapcsolódott. A gyűjtést tanítók vezetésével az iskolások végezték. A lakosság készségesen bocsátotta rendelkezésre a féltve őrzött tárgyi emlékeket. A gondot az jelentette, hogy mi legyen a sorsa a begyűjtött páratlan anyagnak. Ez is megoldódott, de erről szóljon inkább Barta János hnb titkár. — A helyi nemzeti bizottság tanácsa értékelte az anyagot, és úgy látta kár volna, ha kárba vesznének a padlásokról, a megsemmisítéstől szinte az utolsó pillanatban megmentett munkaeszközök, használati tárgyak. Ezért helyet biztosított a hnb régi épületében azoknak a tárgyaknak, amelyeket a tulajdonosaik nem kértek vissza. Ezekből és munkásmozgalmi emlékekből kiállítást szerveztünk és ezt 1975. március 27-én, a község felszabadulásának évfordulóján ünnepélyesen megnyitottunk. A kiállítást később amatőr festőink képeivel és a Nőszövetség helyi szervezete tagjainak kézimunkáival egészítettük ki. Most egy újabb kiállítás anyagának gondolatával foglalkozunk. Községünk a múltban híres volt a nádfeldolgozásról. A helybeli földművesszövetkezet is foglalkozik nádszövéssel, de a hagyományos nádfeldolgozás már szinte feledésbe ment. Ennek emlékeit szeretnénk most felkutatni s ezeket mielőbb bemutatni. Már megjelentek erről újságcikkek, s most folyik az anyag részletes feldolgozása, amiben mi készségesen segítünk. A nádfeldolgozás tárgyi emlékeit bemutató kiállítás megszervezésén kívül van egy távlati tervünk. Szeretnénk mielőbb berendezni egy tájházat, ahol elhelyeznénk azt az anyagot, amelyet 1972-ben állandó helység hiányában az iskolában mutattunk be. A község lakosságának a legfontosabb téli foglalkozása már évszázadokkal ezelőtt a nádvágás és -feldolgozás volt. Régente a nád volt a környék szinte egyedüli tetőfedő anyaga. Az ügyes nádazók munkáját ma már községünkben nem látni, nincs nádasház, csak a pincesoron látni még egy-egy náddal fedett hajiokot. Azért szükség van még most is nádra. Nagyobb a kereslet, mint amennyit Dél- Szlovákia e legnagyobb nádasában évente kitermelnek. Most kertészeti nádtakarót és stukatúrnádat készítenek. A nádaratás rendszerint télen, a befagyott jég hátán történik. Ha nem fagyott be a tó — mert ilyen is volt néhányszor — és nagy szükség volt a nádra, akkor ladikból vagy tutajról is vágták a nádat. Ma már ez nem gyakori. A nádvágást kétféle módon végezték és végzik ma is: kis kézikaszával és az ún. nádarató géppel, amelyet úgy tolnak a jégen. Ez tragacshoz hasonlítható házilag készített gép, amelyre elöl jó minőségű, éles, egyenes acélkaszát szerelnek. A levágott, náddal összekötött nádkévéket szánkóval húzták ki, vagy vállon hordták ki a tó partjára. Ha a jég havas volt. ez nagyon megnehezítette a munkát. A tó partján összerakott, kévébe kötött nádat régente szekerekkel hordták be. manapság traktor vontatta pótkocsin szállítják a feldolgozó helyre. Itt a nádat hossza és minősége szerint különválogatják e célra készített kötőgéppel összekötik. de most már dróttal, és a nád végét egy házilag készített vágóval levágják. Az így kévézett nádat máshová szállították feldolgozásra vagy helyben a kézi meghajtású nádszövő géppel a kívánt méretre megszőtték struktúrnádnak vagy kertészeti nádtakarónak. Ma a szövőgépet természetesen motor hajtja. GEDAI SÁNDOR
