A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
Párták A Garam alsó folyásánál hét magyar faluban: Bényen, Kéménden, Köhidgyarmaton, Kisgyarmaton, Páldon, és Kicsinden viseltek kurta szoknyát a lányok, asszonyok, utána Kicsinden már nem. A menyasszonyi viselet az egész tájegységen jelentéktelen árnyalati eltérésektől eltekintve azonos volt. Bényben a menyasszonyi väfc párta a legidősebbek viszszaemlékezései szerint mindig művirágból készült. Nincsenek adatok arról, hogy régen használtak-e természetes ^ virágot erre a célra. A menyasszony öltöztetése több órát vett ,9 igénybe. Utána készítettéki^^^K el a hajviseletet nemcsam^^B i ,jp a menyasszonyét, deJH nagyobb ünnepek f alkalmával az Jpj eladólanyokét is. -*^^9 A fejtetőn levő forgótól a hajat középen kettéválasztották és jobbra-balra a fül fölött simán lefésülték, a fül fölött fiatal lánynál három ágból, 4—5 ujjnyira befonták, idősebb lányoknál befelé „kóbászba" csavarták. A többi hajat hátrafésülték, ez lett a harma■ ^ dik ág. Hátul a tarkónál ga-W. lannyal összekötötték és , és hármasfonásba fonták, *, jr úgyhogy mindegyik ághoz egy-egy kb. 4 ujjnyi (8 cm) széles virágmintás szaladt' k»‘ got fontak. - A szalagot kóbászszerűen össze-r' * / fonták úgy, hogy virágig^ mintás oldala kifelé legyen, —■- fölülre kerüljön. Még betétet ÍĽ is tettek bele, gyolcs vagy más anyagból, hogy keményebben álljon. Ez a kifonó majdnem a szoknya aljáig ért. Régén, amikor még Hink a szoknyák hoszszabbak voltak, kb. a feléig, alul egy arasznyira a végétől fölfelé egy másik szalagból csatot kötöttek rá, melynek lelógó végei a kifonó végétől egy kissé lejjebb értek. Ez volt az „ásóhajkötő". Ez minden esetben része volt a fejviselet/ nek, viszont a fel> sőcsat, a főső. hajkötő" T Tiať~* / csak ieles napokon; utóbbit oda kötötték, ahol a kifonó kezdődött, és két vége mintegy 20 centiméternyire lelógott. Bényben csak virágmintás, de Barton habos szalagot is használtak erre a célra. A nagyünneplői kifonó a menyasszonyi díszhez szigorúan hozzátartozott. Az igy elkészített hajviseletre tették fel a menyasszonyi pártát. Ez három részből állt: az első nagykoszorúból vagy tornyos rezgőkoszorúból; a 30—32 cm kerületű, 10 cm átmérőjű kis körkoszorúból; és a 8—12 cm széles hajkötő szalagokból. A menyasszonyi párta fordulópontot jelentett a leány életében; a mirtuszkoszorú a szüzesség jelképe volt. A pártát föltevő asszonyt a menyasszony édesanyja jó előre meghívta és kikérte a tanácsát. Voltak a faluban ügyes kezű asszonyok, akik a menyasszonyi pártákat szépen el tudták készíteni, feltenni. Megnézték a menyaszszony arcát, fejformáját, a haj hosszát, sűrűségét, s eszerint készítették el a pártát. A nem éppen csinos arcú lányból is szép menyasszonyt csináltak. Először a nagykoszorút helyezték el a homlok f^ső részén, úgyhogy az alsó dísz alatt ^^«^és fölött a haj kissé, kétoldalt job- Á. V ban kilátszódjék. E fölé került a tornyos-rezgös koszorú. Ez a fül hátsó részéig ért, szára a tarkónál a kifonó alatt Bk galannyal volt össze-H^Ht * IHj’L \ Az alsódísz egysoros viasz virág-bimbókból állott; mindkét végét jpr- hozzáerősítették a nagykoszorú vázához, amelyen nefelejcs virág volt, zöld levelecskékkei. Erre „építették rá" a szebbnél szebb különböző díszekből álló toronyszerűén kimagasodó majd fokozatosan X jobbra és balra alacsonyodé rezgőkoszorút. Az első világháború előtti időkben olykor még üvegszerű anyagból készült gólyát is helyeztek a közepébe. Díszítő elemek voltak: viaszvirág, (mirtusz), zöld levelekkel nefelejcs, rezgő (duplarezgő), gyöngyvirág bársonyvirág, fehér anyagon Sfr ' J gyöngyszemek (üvegvirág), aranyos pikkelyek és lyukacsos ezüstlevelek. Ezeket egymás mellett és fölött helyezték el, úgyhogy a hátteret a nagyobb ezüstlevelek képezzék. Az ezekből elkészített nagykoszorú elég dús volt. Azszerint nevezték a koszorút gazdagosnak vagy szegényesnek, hogy ezekből kinek mennyire tellett. Ezután tették fel a kifonó fölé a fejbúbra a ráncokba szedett s összevarrt szalagokból a hajkötőt. Ennek a vége két-két ágban lelógott a szoknya aljáig, régebben, amikor még a szoknyák hoszszabbak voltak, a feléig. A második világháború után a koszorú alacsonyabb lett és mű virágokból, levelekből állt (még gyöngyvirág is előfordult). Az ötvenes-hatvanas években végbement itt is a kivetkőzés, s a szép hagyományos pártát felváltotta a fátyol, az apró koszorú. CSÓKÁS FERENC és TAKÁCS LÁSZLÓNE
