A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
Bártfay Tibor nemzeti művész — a Béke Világtanács tagja — legszebb és legszívhezszóióbb alkotásaiban mindenekelőtt a béke és a humánum szószólója, az élet és az emberiesség elkötelezettje. A már említetteken kívül olyan csodálatos műalkotások tanúskodnak erről, mint a nem is egyszer megformált Prométheusz, az em beriségnek tüzet — azaz meleget, életet — ajándékozó titán szobra, az Életöröm, a több változatban ismert Fehér galamb a Szerelem kútja (Omar és Fatime), vagy Bártfay háborúellenes emlékművet. Aki örülni es örömet ajándékozni egyaránt tud, az kétségtelenül boldog ember. Bártfay Tibor nemzeti művész ezen felül elégedett is lehetne, hiszen már eddig alkotott müveivel is bizonyította, hogy ott a helye századunk szlovákiai — s európai — képzőművészetének nagyjai között S ő mégsem elégedett: elégedetlenségéről, szüntelen újat-kereséséröl az a tény BARTFAY TIBOR HATVANÉVES hány órás pihenés után már-már úgy érzi: tétlenkedett, tehát vétkezett... Mert az ö számára nem más a munka, mint az ajándékozás első mozzanata: Bártfay Tibor nemzeti művész leghöbb vágya és legfőbb célja ugyanis az, hogy új esztétikai értékeket ajándékozzon az emberek nek — s bizonyára nem túlzók, ha azt mondom: az emberiségnek, mert nemzeti művészünk már kétségtelenül eljutott oda, ahol az egyetemes érvényű műalkotások születnek. A mindennek örülni tudó, hatvanévesen is fiatal ember általában csak olyankor komorodik el, ha a nyugtalanító világpolitikai helyzet, a lázas fegyverkezési hajsza kerül szóba, ha a világbéke esélyeit latolgatja, tudatosítván, hogy korántsem lebecsülendő erők készülődnek összetörni az emberiség holnapjaiba vetett nagyszép hitét és életes reményét, melyet a bratislavai Béke téren felállított szökőkútban — A béke bolygójában (anticoro, 1981) — „fogalmazott" meg a legvilágosabban, mindenki számára érthetően. A béke bolygója ugyanis nem más, mint Földünk — valamikor a jövőben. Rajtunk is múlik, mikor válik igazán azzá. A mű tehát nemcsak a művész emberi vagyának képzőművészeti kifejezése, hanem egyúttal intés, figyelmeztetés, óvás is: a rajtunk-is-múiik átruházhatatlan felelős ségének világgá kiáltása. Akárcsak a My Lai i no — A megégetett címen is ismert Hirosima (epoxíd. 1972; című alkotása, amelynek most a monumentális változatán dolgozik, s amely nem csupán memento, hanem egy esetleges nukleáris katasztrófa következményeinek is kifejező, lélekig hatoló ábrázolása: a belőle áradó, mélységesen emberi fájdalom és szenvedés az erőszakos halai hiábavalóságáról, az életre született és örömre-bol dogságra rendeltetett ember mindenkori legnagyobb tragédiájáról beszél a megégetett nő torzója vigyázatra intő ujjként mered elénk, holnapunk szüntelenül fenyegető, ám kétségtelenül elkerülhető út vésztőinek tudomásul vételére, az embei- és életellenességgel való határozott szembeszállasra mozgósít bennünket. beszél a legmeggyőzőbben, hogy régebbi alkotásaihoz is újra visszatér, állandóan tökéletesíti, „beszédesebbekké", „tób bet-mondókká" teszi őket. tovább dolgozik rajtuk: mert — úgy véli — egy mű sohasem befejezett Az alkotást legfeljebb abbahagyni lehet, befejezni soha... Azt hiszem, ez az örökös — munkára, cselekvésre serkentő — elégedetlenség is szerepet játszik abban, hogy Bártfay Tibor hatvanévesen is újulni újítani képes, erős, fiatal,,. VARGA ERZSÉBET Süvegesnét ölelve Zajtai uram keze illetlen helyre téved... (Lőrinci Margit és Turner Zsigmond) de Holocsy István is kiváló érzékkel kelti életre a darab öt különböző epizódfiguráját. Ebben a sajátos hangulatú játékban csupán Sándor, a peleskei nótárius fia (Pőthe István) és Fánika (Kucman Eta). Hopfen Kerestély gazdag sörfőző (Fazekas Imre) lánya maradt meg abban a romantikusan fennkölt, eszményi tisztaságban, amely valaha példaképül szolgálhatott szüleink-nagyszüleink hajdani etikai ambícióinak. Világos, hogy mindez, a köré rajzolt harsány irónia légkörében egyszer naivitásnak, másszor csacskaságnak hat. A rendező azonban megadja színészeinek a lehetőséget, hogy alkalmanként e naivságok fölött összekacsintsanak a nézővel, mintegy beavatva őt a játék fortélyaiba. A jól szórakozó néző így részesévé válik Zajtai uram romantikus humorral fűszerezett, iróniában megmártott (fővárosi) utazása kalandos történetének. Példamutatóan fegyelmezett színészi játékkal vesznek részt ebben az utazásban Lőrinci Margit. Udvardy Anna, Rozsár József. Ropog József. Tóth László. Somogyi Anikó es Bugár Béla. míg Benes Ildikó és V. Mák Ildikó játékában eltúlzott tájnyelvi modorosság tapasztalható. Varga Ervin koreográfiája hatásosnak tűnik, Kopócs Tibor ravaszkás jelmez- és díszlettervei, tőle megszokottan, a játéktér tisztaságára ügyelnek. Nagy kár viszont, hogy ebben a lendületes zenés történetben éppen színészeink sok tekintetben kifogásolható énektudása fékezi meg újra és újra a játék ritmusát. És mert színházunkban sokévi mulasztás után kezd meghonosodni a zenés műfaj is, ideje lenne ezen mielőbb komolyan elgondolkozni! MIKLÓSI PÉTER Az előadás egyik vidám jelenete Nagy László felvételei 15
