A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
érzett izgalom vibrált benne, s inkább az elkövetkezendő napokra gondolt: vajon mit, milyen kellemetlen vagy kellemes kalandokat rejtegetnek a számára? Végre átvergődött a határon. Érdekes módon soha gondtalanabbnak és felszabadultabbnak nem érezte magát, mint akkor, azokban a percekben .., Útközben csak egy bisztró előtt állt meg, ahol virslit evett, üditőt meg kávét ivott. A Balatonhoz közeledvén egyre jobban sűrűsödött a forgalom. Siófokon például már kocsi kocsi hátán állt s csigalassúsággal kúszott előre. Jó fél órára tellett, míg kivergödött a városból. Széplakon aránylag csend és nyugalom fogadta. Idős házaspárnál kapott szobát. Étkezhet is náluk, ha akar, de nem kötelező, mondták. Végül úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a háziak föztjét. Ki tudja mikor s hová veti a sors? Ott étkezik, ahová vetődik és akkor, amikor éppen megéhezik. A szoba árát előre kifizette. Letudta a gondját. Különben is, ami biztos az biztos: azt a pénzt már nem töltheti el másra. Szeszt kívánt a torka, ami ritkán szokott előfordulni vele, méghozzá töményét. Elindult hát, hogy keressen egy jó kis helyet, ahol elüldögélhet, bámészkodhat, iszogathat, egyszóval ismerkedhet az új környezettel. Naplemente előtt pedig elsétál a tópartra és megnézi az oly sokat emlegetett „aranyhidat", amit a leáldozó nap sugara ver a tó vizén. Megivott négy-öt felet, barackot, amitől egész jó hangulata kerekedett. Utána egész délután nézelődött, csatangolt minden különösebb cél nélkül, miközben egyre jobban felerősödött benne a gondolat: hosszú lesz a két hét egyedül. Hirtelen nagyon magányosnak kezdte magát érezni, pedig körülötte valósággal forrt a tömeg, hemzsegtek az emberek félmeztelenül, pecsenye pirosra sülve. Váratlanul Andrea jutott eszébe. Elhatározta, hogy majd felhívja telefonon s a hét végén felugrik Pestre, vagy őket, illetve öt csalja ide, a Balatonhoz.^:ttöl a jó ötlettől egészen felvidámult. Akkor pillantotta meg az egyik nyaraló előtt a tűzpiros, hatszázas Fiatot, a tizenhárom-tizenhármas rendszámút. Semmi kétség: a kocsi a kis doktornőé. Maga sem tudta miért, megörült. Előbb körüljárta a kocsit, majd betekintett az udvarba, végül be is ment. Szőkített hajú, középkorú nő pihent a nyugágyban. Alighanem nyaraló vagy maga a tulajdonos, gondolta Pista és ráköszönt. — Csókolom! — Jó napot! — emelkedett fel a hölgy. — Szobát keres? Sajnos már mind foglalt, de úgy tudom, a szomszédban még van kiadó szoba — hadarta el a nyilván sokszor elismételt szöveget a napszemüvege mögül. Akkora ablakai voltak a szemüvegének, hogy majdnem betakarta az egész arcát. — Elnézést, de nem szobát keresek — mondta Pista halványan elmosolyodva —, csupán érdeklődni szeretnék, ha nem zavarom. — Tessék! — Véletlenül nem önöknél lakik egy, egy doktornő, Csehszlovákiából? — Véletlenül nálunk lakik — felelte a hölgy mosolyogva. — Szintén Csehszlovákiából? — Igen ... Idehaza tartózkodik a doktornő? — Jóval később szokott hazajönni. — Hát... köszönöm szépen — mondta Pista tanácstalan arckifejezéssel. — Kérem! — mondta a hölgy. — Nem hagy valami üzenetet? IFolytatjuk) SÁNDOR KÁROLY KISS PÉNTEK JÓZSEF DÉNES GYÖRGY Pillanat A kritikus Én nem vetem meg Az a pillanat nem is mérhető Műszer nem mérhet ily törtrészt s végtelent Csak én tudom hogy él örökké bennem s azt is Te is hogy megismételhetetlen. száraz odújában papírt majszol s kérődzik vízzel nem él gyomrát nyomja már a rengeteg ólom okádna nem bír vegetál szegény En nem vetem meg a világot, hiszen engem mindenki látott, búvárharangban ültem, ájult örömben — s minden visszabámult. Belémtolultak színek, ábrák, csiklandozván szemem világát: a rája-nők, a férfi-cápák; az élet mérhetetlen sátrát szemléltem s megszerettem őket: az éhes bendőket s velőket, kik vidám rajban, néha árván úsznak az idők óceánján. BETTES ISTVÁN Példának okáért: boldizsár * példának okáért e műanyagvödör alján boldizsár körbejár — átúszik körbejár — átúszik körbejár egyél sárgarépát aludj boldizsár nem tudsz betelni vele ? kivesznek és visszatesznek el csak úgy — el nem eresztnek ablaktáblák közé tesznek sétálj üvegce/lácskádban világosabb van ott — remélj megláthasd a fák tetejét verebek gerlék szúnyogok begyét élvezhesd a rózsadomb illatát légy elégedett boldizsár fejed: lábad közé — pihenj boldizsár ' házi gyönyörűség céljából tartott rágcsáló MÜLLER FERENC FELVÉTELE 11
