A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-19 / 25. szám
A Csemadok életéből felnőttek kategóriájában tartós javulást hozott. Sajnos, fejtegetésemben ennek a „legalább"-nak nem kis szerepe van, mert amíg a felnőttek körében az utóbbi egy-két évben ugrásszerű a javulás, a negyedik kategóriában szinte zuhanásszerű a visszaesés. Ez pedig legyen figyelmeztető jel a pedagógusok számára, mert arra mutat, hogy középiskoláinkban bizony eléggé elhanyagolják a vers- és prózamondást, az ezzel járó szavalókörök vagy irodalmi színpadok szervezését. Az effajta felismerés nemcsak egy-egy fesztiválon okoz bosszúságot, de a jövőre vonatkozóan sem kecsegtet semmi jóval... dani, hogy az elhangzó művek önmagukban talán rosszak lennének, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy egy mosolygósán derűs, mozgékony, első pillantásra bő humorérzéket eláruló elsős gimnazista lány például ne Vörösmarty: A vén cigány, vagy Nagy László: Havon delelő szivárvány című, számára még aligha érthető költeményét akarja okvetlenül előadni. De ugyanez fordítva is érvényes! Mondjuk egy jó orgánumú, kitűnő beszédtechnikájú, kifejezetten komoly hangulatú, már-már drámai töltetű művek előadására hivatott fiú ne rekedjen meg mindenáron Weörös Sándor gyermekverseinek szavalásánál. Tulajdonképpen csak alaposabb nak közvetítésére kidolgozott technikaigondolati szerkezet hiánya. Főképpen az országos elődöntőben rontotta le több esetben a különben szépen beszélő, olykor még az egyéniségéhez is jól illő verset választó versenyző teljesítményét, hogy nem értették meg vagy tévesen értelmezték az előadott költeményt. Itt újra csak a vezetőkre hárulna a körültekintőbb munka felelőssége, hiszen egy, még gimnazista vagy szakközépiskolás fiatalnak nem feltétlenül kell mindent tudnia egy költői műről. Másféle, de ugyancsak több ízben előforduló hiba az előadói eszközök fogyatékossága, a színtelenség. a monotónia. az a dinamikai elszürkülés, amely talán Természetesen ezeket az általános fogyatékosságokat nem ünneprontásként említettem meg, hanem azért, mert kiküszöbölésük okvetlenül hozzájárulhat majd az országos szavalóverseny színvonalának további emeléséhez. Annak a versenynek, amely tulajdonképpen a mai Jókai-napok őse, hiszen a vers- és prózamondók Komáromban rendezett országos seregszemléjének kezdetei (akkoriban még az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal kezdeményezésére) ma már több mint negyed évszázados múltra tekinthetnek viszsza. Ez az időszak nem múlt el nyomtalanul, hiszen az egykori országos szavalóversenyek, később pedig már a Jókai-napok számos A IV. kategória győztesei: Kicsindi Judit és Szőke György Az V. kategória győztesei: Gecse Jolán és Csanda Márta A yers- és prózamondóknak ebben a csoportjában, országos viszonylatban, számos olyan hiba mutatkozott meg újra, amelyek már évek óta makacsul tartják magukat. A legmakacsabb „ismerős" ebben a tekintetben a helytelen versválasztás, valamint az is, hogy az előadásra szánt prózarészletekhez szinte senki sem mer dramaturgiailag hozzányúlni. Évek óta úgy tapasztalom, hogy a vers- és prózamondók mind az országos, mind a kerületi, járási, esetleg körzeti fordulókon gyakorta választanak az egyéniségüknek, képességeiknek és adottságaiknak idegen költeményt vagy prózai alkotást. Félreértés ne essék: nem azt akarom monelemzéssel és mélyrehatóbb vizsgálódással lehetne annak lényegére tapintani, hogy miért fordul elő olyan gyakran a helytelen versválasztás. Annyi azonban itt és most is leszögezhető, hogy elsősorban talán azért, mert a versenyző kevésbé ismeri saját képességét: ám még inkább talán azért, mert gyermek- és ifjúkorú szavalóinkat, illetve prózamondóinkat felkészítő tanárok tekintélyes hányada azt hiszi: csakis valami súlyos, nehézveretü, főként nagyobb terjedelmű vers lehet megfelelő versenyszám. Ezzel szorosan összefügg egy másik, ugyancsak régen ismert hiba: a mű tartalmi-gondolati felépítésének, mondanivalójáabból ered, hogy a versmondók — a belső átélés élménye nélkül — erőltetnek egyfajta intellektuális, értelmező stílust, és olykor úgy tűnik föl, mintha félnének a jó értelemben vett hatásosságtól, az indulatok és érzelmek bátor, sokszínű, érzelemre és értelemre egyaránt ható közvetítésétől. E szavaiéi fogyatékosságokon jobbára csak a IV. kategória legjobbjai: a szavalok közül Kicsindi Judit, Gágyor Béla, Nagy Kornélia; illetve a prózamondók sorából Szőke György. Szépe Edit és Szlama Adrienn tudták túltenni magukat, bár az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a tőlük hallott szavalatok és prózarészletek sem voltak hibátlanok. fiatalnak s felnőttnek nyújtottak módot tehetségük kibontakoztatására. Sokan közülük épp itt jegyezték el magukat egy életre a verssel, az irodalommal; a szavalok és prózamondók voltak azok, akik ott álltak a hazai magyar kisszínpadi mozgalom bölcsőjénél, vagy új színekkel gazdagították amatőr színjátszásunkat. Színjátszóink és kisszínpadaink idei komáromi szerepléséről lapunk jövő heti számában tudósítok majd bővebben. MIKLÓSI PÉTER PrandI Sándor felvételei kultúránk alakításának. Elsősorban az a döntő. hogy a rendezvényen a lehető legmagasabb szinten, megalapozottan és felkészülten szóljunk — Fábry szellemében — azokról a kérdésekről, amelyek nemzetiségi valóságunkban a legaktuálisabbak. A következő lépés lehetne, hogy a Fábry-napokat a csehszlovákiai magyar irodalom ünnepi hetévé tehetnénk meg — a Madách Kiadóval és az írószövetség Magyar Szekciójával együttműködve ... Fábry Zoltán irodalmi dijat is lehetne alapítani. Mindez — megítélésem szerint — elsősorban szervezési és nem anyagi kérdés ... VARGA BÉLA: 1970-et írtak akkor, amikor a CSEMADOK vezető titkárává választottak. Nehéz időszak volt, tévedéseket kellett korrigálni, sok-sok féligazságot és téveszmét helyre tenni, olyan vezetést biztosítani, amely képes lesz mindent megtenni és szervezetünkben olyan munkát végezni, amely méltó hagyományaihoz és azokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket szervezetünk megalakulásakor feladatai közé sorolt Újat szokatlant, ismeretlent jelentett az a tény is, hogy szervezetünk a Kulturális Minisztérium irányítása alá került. Talán egyike vagyok a leghivatottabbnak, akik megállapíthatjuk, hogy szervezetünk jó gazdára talált, megértésre, jobb anyagi ellátottságra, céltudatos szakmai irányításra lelt Mindennek ma is éhezzük előnyeit. Tehát amikor azt mondjuk, szeretnénk visszakerülni a Nemzeti Frontba, akkor szervezetünk társadalmi tekintélyét akarjuk erősíteni, olyan rangra emelni, amilyet munkájával kivívott magának az elmúlt 12 esztendőben. Mi ilyen feltételekkel a Kulturális Minisztérium irányítása mellett szeretnénk újra a Nemzeti Front tagszervezete lenni. Meggyőződésem, hogy munkánkkal kiköszörültük azokat a csorbákat, amelyek miatt onnan kikerültünk. Megtagadnám önmagamat ha pedagógus létemre nem szólnék néhány szót házunk tájáról is. Ha már el is hangzott ezen a közgyűlésen, amit nem lehet az ügy elintézéséig elégszer hangsúlyozni, az a magyar nyelvű szakiskolák és szaktanintézetek hálózatának bővítése. Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt hogy a magyar iskolák tanulóinak döntő többsége (a mi iskolánkban pl. a tanulók 97 %-a munkás- és parasztcsaládból származik) teljesen magyar környezetben él és ezért szüksége van ezekre az iskolákra. Persze ez nem jelenti azt, hogy megoldhatatlan problémáink lennének a szlovák nyelv oktatásában. Nincsenek. Megtanulják tanulóink a szlovák nyelvet és szükségleteiknek megfelelően tudnak vele érvényesülni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a pedagógiai elvről, hogy csupán az anyanyelv tökéletes ismeretében lehet megfelelőképpen elsajátítani egy további nyelvet Úgy vétem, hogy ezen a téren is van még bőven tennivalónk, s ez nemcsak a pedagógusok, hanem a CSEMADOK-tagok feladata is. Gondolataimat summázva a jövőben társadalmi presztízsünket kielégítve a Nemzeti Front tagjaként, a Kulturális Minisztérium irányításával szeretnénk még odaadóbban teljesíteni pártunk XVI. kongresszusának és szervezetünk XIII. közgyűlésének határozatait. Prandl Sándor felvételei 7
