A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-19 / 25. szám
Hétvégi levél A világ népeit, közöttük hazánk minden becsületes dolgozóját napjaink nagy vagy apró-cseprő problémái mellett elsősorban a világ békéjének kérdései érdekük. Nem véletlenül, hisz minden gondolkodó ember átérzi, hogy a háború és a béke kérdése ma központi kérdés, mely meghatározza egész kontinensek és minden nép, a jelen és jövő generációjának létét, meghatározza azt, hogy vajon mindaz, amit az emberi civilizáció létrehozott fog-e tovább terebélyesedni, vagy egy esztelen atomháború martalékává válik. A békéért folyó harc útjának igen jelentős állomása volt a Komszomol 79. kongresszusa, melyen felszólalt Leonyid Brezsnyev és új javaslatokat terjesztett elő a leszereléssel és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésével kapcsolatosan. Leonyid Brezsnyev, a SZKP KB főtitkára, államfő beszédének a külpolitikai kérdésekkel és a békeharccal foglalkozó részében elsősorban kiemelte Európa ku/cshelyzetét és szerepét a békéért folytatott harcban. Ez a kulcshelyzet összefügg az európai középhatósugarú rakéták telepítésének kérdésével, mely ma már olyan kritikus pontot ért el, hogy a nukleáris potenciál minden további fokozása reális veszélyt jelenthet a világbékére. Nem szabad megengedni, hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs, hogy Európában ahol már kétszer tört ki világháború, egy olyan helyzet álljon elő, mely magában hordhatja egy nukleáris világégés tehetőségét. Beszédében rámutatott arra, hogy az imperialista országok agresszív körei megkísérlik ignorálni a szovjet békejavaslatokat. Javasoltuk, mondotta, a középhatósugarú nukleáris rakéták teljes kivonását Európából. Ezt a nyugati agresszív körök túl messzemenőnek ítélték meg. Javasoltuk e rakéták számának egyharmaddal való csökkentését ezt úgy értékelték, hogy túl kevés. Más kiút tehát nincs, mint az, hogy mindkét részről keressük ezt a megoldást, amely mindkét fél részére kedvező, és elősegítse e fegyvernemek csökkentésének célját Brezsnyev elvtárs ezzel kapcsolatosan rámutatott arra, hogy a megegyezés, mind a középhatósugarú rakéták, mind a stratégiai fegyverek kérdésében kizár minden olyan spekulációt, amely valamilyen katonai erőfölényt jelenthetne bármelyik fél számára, amelyre ma az USA törekszik. Mi a kiút? — tette fel a kérdést Leonyid Brezsnyev. Abban, hogy a tárgyalások irányuljanak a stratégiai fegyverek korlátozására, és csökkentésére, hogy ezek létezése ne vezethessen egy újabb lázas fegyverkezési versenyhez. Elengedhetetlen, mondotta, hogy mindkét fél teljes mértékben tartsa tiszteletben a másik fél biztonságának jogos érdekeit és végezetül szükséges, mondotta Brezsnyev elvtárs, hogy a tárgyalásoknál továbbra is építsünk a fegyverzetcsökkentés területén eddig elért pozitív eredményekre. Meggyőződésünk, hangsúlyozta, hogy csakis az az út vezet ahhoz, hogy megegyezést érjünk el a stratégiai nukleáris fegyverzet és a nukleáris arzenál csökkentésében, ha létrejön a kölcsönös bizalom. A Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy már a tárgyalások megkezdésekor be kell fagyasztani a stratégiai nukleáris fegyverek további fejlesztését és gyártását. Most már csak azt lehet remélni, hogy a nukleáris fegyverzet csökkentésére tett szovjet javaslatok nem találnak továbbra is süket fülekre a fíeagankormánynál, s azt, hogy Reagan megérti a legmagasabb szintű tárgyalások szükségességét és végre belátja azt a felelősséget amellyel a világ békéjéért és az egész emberiség jövőjéért tartozik. lapodott mennyisége évi mintegy 80 ezer tonna. így a hazai papírgyáraknak is elegendő jó minőségű cellulózt tudunk szállítani. Az üzemet járva az egyik részleg diszpécseri asztalán észreveszem a Slovcepa című vállalati hetilap novemberi 9. mellékletét, a Týždeňt. Címoldalán öles betűk hirdetik, hogy 1981. október 25-én útnak indult külföldre az első szerződéses cellulózszállítmány. 53 tonnát küldtek az NSZK-ba. S hogy milyen ütemben haladtak a további szállítások, arról tanúskodik az Új Szó decemberi 28-i száma, ahol már összesen 9400 tonna export ról tudósítottak. Progresszív megoldás Cellulózgyártáshoz régebben kizárólag fenyőfát használtak. Újabban már puha lombos faféleségeket is feldolgoznak, egyre nagyobb mennyiségben. Számolnak azzal, hogy a későbbiekben az így gyártott cellulózból a legjobb minőségű rajzpapirt is elő lehet majd állítani. Kilépek a termelőcsarnok tetejére. Lenyűgöző látvány a feldolgozásra váró óriási mennyiségű gömbfa. Rendszeresen futnak be a megrakott vasúti szerelvények, a készletnek nem szabad túlságosan megcsappannia. — Az új falerakat létesítése szintén az új beruházás része — mondja Šedo mérnök. Az új üzemben alkalmazott progresszív műszaki megoldások lehetővé teszik, hogy többféle lombos és tűlevelű fát is fel tudunk dolgozni. Figyelemre méltó, hogy hasznosítani tudjuk a fa kérgét is, tehát a törzseket nem kell lehántani. Az, hogy a gömbfa nálunk 8 centiméterről egészen 160 centiméteres átmérőig egyformán alkalmas feldolgozásra, egyben biztosítja a kivágott fa csaknem egész anyagának felhasználását. Aki végigjárja az új üzemet, és van némi tapasztalata építőiparunkról, nehezen akarja elhinni, hogy ilyen hatalmas komplexumot az építők képesek voltak rövid 36 hónap alatt felépíteni. Igaz, hajtotta őket a berendezéseket szállító külföldi cégek diktálta magas ütem, de végeredményben itt az is bebizonyosodott, hogy a teljesítmények a kialakított munkakörülményektől is függnek. Komoly feladatnak látszott annak idején a kivitelező és szerelő vállalatok által végzett munkák harmonikus összehangolása, hiszen aki a szerelés megkezdésének idején a Bábel tornyának építéséhez hasonlította az itteni légkört, nem sokat tévedett. Az, hogy annyiféle nyelvű ember dolgozott itt, az — ellentétben a mitológiai példával — sikeres végkifejlethez vezetett. Ma egy olyan cellulóz- és papírgyár áll itt, ahol a termelékenység a négyszerese annak, amit a régi üzemekben el lehetett érni. Az évi 200 ezer tonna cellulóz gyártásához mindössze 500 ember munkájára van szükség: csak felügyelnek a gépekre, illetve a karbantartásukat végzik. KESZELI BÉLA A szerző felvételei JÓ TAPASZTALATOKKAL 3
