A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
A tűzhelyet, és persze a füstöt is, mindig babona övezte .. . Például a rómaiak úgy gondolták, hogy a füstnek hagyott nyílásokon az alvilági elemek közlekednek; a későbbi korokban pedig — nevezzük ezt akár kéményes korszaknak — a Mikulás és egyéb védőszentek érkeztek ajándékokat osztogatni a kéménylyukon keresztül. Ragadt e szerencsehitből a kéményseprőre is, hiszen ö védte a házakat a fűztől, hozzájárult a család biztos téli melegéhez, óvta az emberek nehezen összekuporgatott vagyonkáját a kormos, rosszul szelelö kéményből kipattanó szikra elől, egyszóval: szerencsét hozott. Manapság viszont ez a szerencse alighanem eltűnőben van — legalábbis ami a hagyományos kéményseprő-foglalkozást illeti. Borongós hangulatú, decemberi reggel. Karácsony Károly, a Bratislavai Szolgáltató Vállalat Kéményseprő Részlegének vezetője panaszkodik: — Évről évre csökkenni látszik a szakma becsülete, pedig valamikor igazán megbecsült céh volt a kéménykotrók egyesülete. Apáról fiúra öröklődhetett a mesterség, ami bizony komoly tekintélyt kölcsönzött a szakmának. Kényelmes élet várt mindenkire, aki kitanulta a kéménykotrás fortélyait. Abban az időben mindenhez értett a mester, ami a tüzeléssel kapcsolatos, így samottot is rakott, cserépkályhát is tapasztott ha kellett, és persze rendre kitisztította a kisebb-nagyobb házak kéményeit. — Nehéz volt akkoriban bejutni kéményseprő-inasnak? — Nehéz bizony! Sokszor csak azt vették föl, akinek az apja is kéményseprő volt, vagy ismeretsége, rokona volt a kéménykotrók között; de még a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején is nagyobb becsülete volt a szakmának, mint jelenleg. Ma valahogy úgy gondolkodnak az emberek, hogy piszkos és veszélyes foglalkozás a miénk. Van ebben némi igazság, ám semmivel sem piszkosabb, mint például az autószerelőé, és semmivel sem bonyolultabb, mint bármi más becsülettel végzett munka. Meg különben is, átalakul a szakma: ma már nem lehet csupán koromszedésből megélni, hiszen egyre népszerűbbé válik a gáz- és olajfütés, no meg a családi házakban is a hagyományos vaskályhák helyett a központi fűtés lett a divat. Úgy is mondhatnám, hogy a kéményseprőkre ugyan szükség van. de lassan eltűnőben van a kaparóvas, a vesszőseprű, a stószkefe .. . Persze, amíg kémény van a világon, addig mind a stószkefére, mind a kézi kéményseprésre szükség lesz. Feltéve, ha akad egyáltalán, aki majd kézbe veszi a szerszámot. Mert — például csak Bratislavában — kis híján hatvanezer kémény van! Mert a szlovákiai szolgáltató vállalatokban mindössze csak hatszáz-hatszázötven, jobbára középkorú s idősebb kéményseprő van csak alkalmazásban. És mert a ligetfalusi (Petržalka) kéményseprő-ipari szaktanonciskolába tavaly nyáron három, ebben a tanévben pedig nyolc elsős jelentkezett! — Valóban kevés a tanuló! Még az olyan gazdag kéményseprő-hagyományokkal bíró faluból mint Nagymácséd is csak alig-alig jelentkezik hozzánk valaki. Ebben a községben pedig legalább minden második-harmadik házban találni kitanult seprőt, csak közülük is sokan elpártoltak már a szakmától ... — mondja Molnár Ferenc, a szaktanonciskola vezetője, aki bizony jónéhány éve tanít már, és itt végzett valamikor ő is. — Régebben évente húsz-huszonöt jelentkező akadt, de volt olyan évfolyam, hogy talán félszázan is elvégezték a kéményseprőiskolát. Akkoriban sokkal egyhangúbb, fárasztóbb volt a tananyag. Manapság viszont, az új oktatási rendszer elvei szerint, annál változatosabb tanítás folyik nálunk, hiszen már nemcsak a kéménykotrás vagy a katlanépítés fortélyait, a tűzrendészeti előírásokat ismertetjük diákjainkkal, hanem egyebek között a kazántisztítás, a gáz- és olajkályhák karbantartásának, a pár száz méter magas gyárkéményekben lerakódó korom kilövetésének tudnivalóit is. Tanulóink így a hagyományos kéménysöpréstől a korszerű tüzeléstechnikai szolgáltatásokig úgyszólván mindent megtanulhatnak. Emellett társadalmi és anyagi szempontból is szinte teljesen gondtalan diákéletet biztosítunk számukra. A tanműhelyvezető elmondja még, hogy a szakma becsületének csökkenése, a kéményseprők létszámának csappanása Szlovákia-szerte nagy gondokat okoz a szolgáltató vállalatoknak. A gáz- és olajtüzelésre való áttérés részben megkönnyítette ugyan a munkát, de nem csökkentette, hiszen a rendelet értelmében — érthetően! — az ilyen tüzelésű kéményt is rendszeresen felül kell vizsgálni, szükség esetén pedig ki is kell tisztíttatni. Korom tehát van és lesz is, amit viszont tetszik-nem tetszik, el kell takarítani!... Ezenkívül a kéményseprők tisztítják a kórházak, az iskolák és más középületek tüzelőberendezéseit, illetve a távfűtőművek összes kazánját; a sortatarozások vagy a házavatás előtt ők vizsgálják meg a felújított vagy újonnan épült házak kéményeit is. Munka tehát lenne bőven, éppen csak seprő van kevés, úgyhogy sok
