A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 24. szám
Következő számunk tartalmából: Keszeli Béla: BERUHÁZÁS - JÓ TAPASZTALATOKKAL Gál Sándor: CSEREHÁTI KÉPEK Miklósi Péter: A 19. JÓKAI-NAPOK Zolczer János: VÁNDORÉLET Lacza Tihamér: SZTRAVINSZKIJ L. Keleová, F. Kele: AFGANISZTÁN Címlapunkon V. Pfibyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Kiemelkedő forradalmárra, a bolgár nép nagy fiára emlékezünk. A tiszteletet és az elismerést kifejező akciókra (ünnepségekre, tudományos értekezletekre, emlékülésekre) abból az alkalomból kerül sor, hogy száz éve (1882. június 18-án) született Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom jeles alakja. A munkásszülök gyermeke nyomdászként kezdte pályáját. Szófiában került kapcsolatba a munkásmozgalommal és húszévesen, 1902-ben lépett be a Bolgár Szociáldemokrata Munkáspártba. Ismereteit, hatalmas műveltségét rendszeres tanulással, önképzéssel szerezte meg. A pártban hamarosan magas tisztségeket kapott, a munkások körében már fiatalon nagy tekintélyt szerzett. A tízes és a húszas evekben eredményesen szervezte és irányította a bolgár proletárok országos méretű sztrájkját. Nagy szerepet játszott a bolgár munkások és parasztok 1923 szeptemberében kirobbant felkelésében is. A szeptemberi felkelés leverése után emigrációba kényszerült. Hazájában távolleteben ítélték halálra. Emigránsként évekig Bécsben, Berlinben, majd Moszkvában tevékenykedett. A húszas évek második felében, majd a harmincas években és a negyvenes évek elején a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságában végzett jelentős munkát. Nevét A lipcsei perben tanúsított bátor magatartása, valamint a Kommunista Internacionálé új stratégiájának és taktikájának a kidolgozása s a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán (1935) a fasizmus elleni harc feladatairól, az egységfrontról és a népfrontról elmondott előadói beszéde révén ismerte meg a világ. Németországban az 1933-ban hatalomra került Hitler és a náci párt arra törekedett, hogy letörje az ellenzéket és megszilárdítsa hatalmát. Célja eléréséhez, ahhoz, hogy felszítsa a nacionalizmust, a kommunistaellenességet, az antiszemitizmust, és intézményesíthesse a terrort, ürügyet keresett. Provokatörökkel felgyújtatta a Reichstag épületét, majd hivatalosan bejelentette, hogy a gyújtogatás a kommunisták müve. A kommunistáknak tulajdonított gyújtogatás ürügyén a nácik hadjáratot indítottak a haladó erők ellen. A barnaingesek már a tűzvész éjjelén és a következő napokban a kommunisták, a szocialisták és a többi haladó erők képviselőinek ezreit tartóztatták le, hurcolták koncentrációs táborba. Betiltották a kommunista pártot, bevonták a kommunista és szocialista hírlapok engedélyét. Az akció keretében „gyújtogatás" vádjával tartóztatták le Georgi Dimitrovot is. A munkásosztály harcosát — a letartóztatástól kezdve a per megkezdéséig — több hónapon át éjjel-nappal bilincsbe verve tartották. Dimitrov ártatlanságának tudatában azonban a brutális intézkedések hatására sem veszítette el lelki erejét. Követelte a börtönszabályok betartását, tiltakozásokkal fordult a vizsgálóbíróhoz, majd a bíróság elnökéhez. Ám nem táplált illúziókat. Tudta, hogy az osztályellenség kezében van, amely az igazságszolgáltatást is igyekszik fegyverként kihasználni a kommunizmus meggyöződéses híveinek kiirtására. A hatóságok azt sem engedték meg, hogy Dimitrov védőt válasszon. Mivel a vádlottat védő nélkül nem állíthatták volna bíróság elé, Dimitrovnak az egyik náci párttag személyében hivatalból rendeltek ki védőt. E „védő" azonban nem vette figyelembe védencének a tanuk idézésére, okiratok beszerzésére és egyéb, a védekezésre irányuló indítványait. Dimitrov később nem is vette igénybe a hivatalból kinevezett védelmet. Kijelentette, hogy egyedül fogja védeni igazát, egyedül fogja bizonyítani ártatlanságát. Az 1933. augusztus 3-ára elkészült 235 oldalas vádiratnak az volt a iényege, hogy a Kominter és a Német Kommunista Párt 1933. február 27-én este 9 órakor fegyveres felkelést akart kirobbantani Németországban. A Reichstag felgyújtása lett volna erre a jeladás. A gyújtogatok öten voltak, a helyszínen letartóztatták a tettenért van der Lubbét. A rendőrség az SA és SS közreműködésével foganatosított erélyes rendszabályokkal csírájában elfojtotta a felkelést és ezzel Németországot, de az egész Európát is megmentette a kommunizmus veszélyétől. A per kitervelői és megrendező) céljaiknak megfelelően a tárgyalásnak nagy nyilvánosságot biztosítottak. Hogy tételüket minél nagyobb súllyal bizonyíthassák, azt is demonstrálni akarták, hogy a náci bíróság független, és csupán az igazság megállapítására törekszik. A három hónapig tartott bizonyítási eljárás során azonban Dimitrov kimutatta, hogy a koholt vád megalapozatlan. A lipcsei perben többek között, az is kiderült, hogy Dimitrov a tűzeset napján nem is tartózkodott Berlinben, és sem ő, sem társai nem álltak kapcsolatban van der Lubbéval, aki nem is volt kommunista. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a hatalmas épületben nagyobb tüzet csak azért lehetett okozni, mert előzőleg valaki nagy mennyiségű gyúlékony anyagot halmozott fel, amire viszont a vádlottak egyikének se nyílt lehetősége. Dimitrov éles logikával, a bírákat sarokba szorító érveivel a vád leglényegesebb állításait is megcáfolta. Az utolsó szó jogán 1933. december 16-án elmondott védőbeszédében egyebek között ezeket mondta: „Elismerem, hogy szavaim élesek és kemények. Harcaim és egész életem szintén mindig élesek és kemények voltak. Beszédem azon-2
