A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-05 / 23. szám

A Csemadok életéből A KÖNYV ÜNNEPE A CSEMADOK kassai (Košice) járási és váro­si bizottsága nagyszabású ünnepség kereté­ben hívta fel a figyelmet a könyvre, az alkotó munkára. Két helyiségében a Szlovákiai Könyvterjesztő Vállalat eperjesi (Prešov) ke­rületi igazgatóságával, a Madách Könyv- és Lapkiadóval és a budapesti Országos Szé­chenyi Könyvtárral közösen több mint ötszáz könyvet állított ki. Hazai magyar írók alkotá­sait, magyarországi szerzők szlovákul megje­lent műveit, s a Széchenyi Könyvtár által ajándékozott magyarországi kiadványokat. A kiállítást Juraj Sarvaš és Juhász Jácint érde­mes művész egy-egy élmény erejével ható szavalatával nyitották meg, majd Gál Sándor író, a CSEMADOK járási bizottságának elnö­ke üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta, hogy soha nem készült annyi jó könyv, mint éppen századunkban, soha nem is olvastak annyit az emberek, mint napjainkban. A kiállítás arra példa, hogy az irodalom, az írott szó vonzza az embereket. Mert a könyvek a kölcsönös megismerés hordozói, bármilyen nyelven íródtak is, és egymás kölcsönös megismerésére tanítanak. Juraj Špiner, a Szlovákiai Könyvterjesztő Vállalat kerületi igazgatója arról beszélt, hogy évről évre májusban hagyományosan megrendezik a szlovákiai eredeti széppróza és költészet he­tét. Ennek az immár hagyományosan ismét­lődő eseménynek egyik szervezője a Szlová­kiai Könyvterjesztő Vállalat, amely minden erejével arra törekszik, hogy a könyv eljusson a legszélesebb olvasóközönséghez. A kiállí­tás jó példája irodalmi és művészeti kapcso­latunk internacionalizmusának. Juraj Špiner arról szólt még, hogy a Könyvterjesztő Válla­lat évente 1043 kiadványt juttat el a kerület magyar olvasóihoz. Ezeket a könyveket a Magyar Népköztársaságból (körülbelül 120 ezer példányban) hozza be. s ide sorolható az a hatvan kiadvány is, amely a Madách és a magyarországi kiadók közös kiadásában RÉSZLETEK A CSEMADOK XIII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉNEK VITAFELSZÓLALÁSA­­IBÓL Prandl Sándor felvételei jelenik meg, s majdnem 10 ezer példányban érkeznek a kerületbe. Az igazgató bízik ab­ban, hogy a jónak mondható együttműködés a jövőben tovább mélyül és erősíti a kapcso­latokat. Dr. Vekerdi József, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetője, munka­helyének a világ számos országára kiterjedő kapcsolatáról beszélt. Elmondotta, hogy a könyvtár ajándékkönyveket küld magyar in­tézményeknek, bárhol is legyenek azok, ter­mészetesen csak akkor, ha ezek az intézmé­nyek kérik, igénylik küldeményüket. Az or­szágos Széchenyi Könyvtár látja el például ingyen könyvekkel a kárpátaljai magyar álta­lános iskolák egy részét (nyolcvanból har­mincat). Ugyanezt teszi a szlovákiai magyar iskolák esetében is, ha levélben fordulnak hozzájuk és nehezen beszerezhető könyvet, könyvmennyiséget kémek tőlük. Az ünnepi beszédek elhangzása után a jelenlevők nagy érdeklődéssel tekintették meg a kiállított könyveket. Kérdezem az egyik idősebb CSEMADOK-tagtól, hogyan tetszik a kiállítás. Szavak helyett elégedetten bólint. Ugyanaznap este a CSEMADOK szék­házéról a MATESZ Thália Színpadára terelő­dik a figyelem. Itt lesz a könyv ünnepének további eseménye. Irodalmi est a cseh—ma­gyar illetve a szlovák—magyar irodalmi kap­csolatokról. Mindenképpen elismerést ér­demlő gesztus, hogy a meghívott íróvendé­gek (Grendel Lajos, Gál Sándor, Ozsvald Árpád és jómagam) a műsor megkezdése előtt, de még a szünetben is dedikálhatták műveiket a színház előcsarnokában. S a könyv ünnepének nagyobb hangsúlyt adva május 2-töl május 4-ig író-olvasó találkozók zajlottak a városban és a járásban. Cselényi László az ipari szakközépiskolának. Grendel Lajos a CSEMADOK városi bizottsága Pin­ceklubjának volt a vendége. Gál Sándor és én Tornán (Turňa n/Bodvou) vettünk részt író-olvasó találkozón. Május 3-án délelőtt Ozsvald Árpáddal a gimnáziumba látogat­tunk, s a kővetkező napon Gól Sándorral, Ozsvald Árpáddal a szepsi gimnázium érett­ségiző diákjaival találkoztunk. Jó volt tapasz­talni, hogy a város és a járás diákjai, de a felnőttek közül is sokan ismerik munkánkat. Várják, vásárolják és olvassák a szlovákiai magyar írók és költők müveit. Örvendetes volt hallani, hogy az író-olvasó találkozók résztvevői nem csupán a jelenlevő Írók mun­kásságáról érdeklődtek, de ismerni akarták irodalmunk egészének eddig megtett útját. Visszatérve a Thália Színházban megren­dezett irodalmi estre, a CSEMADOK járási és városi bizottságának megbízásából Máté László tanfelügyelő beköszöntőt mondott. Méltatta és dicsérte a kezdeményezést, hogy a CSEMADOK járási és városi bizottsá­ga, valamint a társrendezők éppen a felsza­badulás 37. évfordulójának tiszteletére ren­dezték meg a könyv ünnepét. Tömör, gondo­latgazdag megnyitója Máté László a máso­dik világháborút követő béke megőrzését tartotta korunk legfőbb feladatának. S mi­előtt dr. Dobossy László akadémikus nagyon érdekes, figyelmet lebilincselő előadásáról szólnék (cseh—magyar irodalmi kapcsola­tok), ismételten hivatkozni kell Gál Sándor­nak a könyvkiállítást megnyitó szavaira, amelyek szerint a könyv a kölcsönös megis­merés hordozója. Mert az irodalmi műsor egész felépítését ez a törekvés hatotta át. A közeledés megismerés. A megismerés ba­rátság. Ez az az út, amely — és most már Dobossy László nagyszerű előadására utalok SZEBELLA JÁNOS. Ha áttekintettük a közgyűlés Adalékait, és figyelemmel kísértük a főbeszámolót, akarat­lanul is az ember arra következtet, hogy a XII. országos közgyűléstől eltelt öt esztendőt a hangyaszorgalommal végzett mindennapos aprómunka időszakaként lehet jellemezni szö­vetségünk életében. Azok az eredmények, melyeket az öt esztendő alatt elkönyveltünk, nem jöttek maguktól, de megkövetelték a jó szervező és irányító munkát a választott szer­vek és az apparátus dolgozói részéről, de legnagyobb mértékben a sok-sok ezer önkén­tes kultúrmunkás, aktivista áldozatos és való­ban hangyaszorgalommal végzett munkájá­nak eredménye. Amikor lebontottuk a XII. országos közgyűlés határozatait, a lévai járási szervezet lehetőségeihez és előfeltételeihez mérten, akkor mi is azt mondottuk, hogy könnyű volt ezeket lebontani, de nem lesz könnyű teljesíteni. És valóban, így is volt. Szerintem helyes is. Az ember ne könnyen, de komolyan vegye az előtte álló feladatokat, és aszerint tegye meg a kellő intézkedéseket, úgyhogy ne érje kellemetlen meglepetés. Okulva a múltból, kerestük azon egészséges tényezőket, melyek kell hogy alapjában befo­lyásolják tevékenységüket, és pozitívan hassa­nak annak eredményeire. Elsősorban a politi­kai szervező és az eszmei nevelőmunkára összpontosítottuk figyelmünket az elmúlt idő­szakban. Tudatában voltunk annak, hogy esz­meileg érett tagság a sikert jelenti számunkra. Az utolsó öt évben elért eredmények mellett is tovább kell javítani a járási bizottság és elnöksége, titkársága munkáját, mélyíteni a választott szervek, az apparátus és a helyi szervezetek közötti kapcsolatokat és kölcsönös segítséget Ugyanakkor fontos az is, hogy a központi bizottság apparátusának dolgozói is nagyobb segítséget nyújtsanak a járási szerve­zeteknek. A szakelőadók necsak körlevelek kibocsátásával nyújtsanak módszertani segít­séget hanem személyes megjelenésükkel is. Ne zárkózzanak el, munkánk ne legyen sze­zonmunka, hanem állandó, rendszeres, és a szakmai segítséget kapcsoljuk össze az ellen­őrző tevékenységgel, főleg a járási apparátus dolgozói felé. Kölcsönösen osszuk meg tudá­sunkat tapasztalatainkat és a jó példákat általánosítsuk és vigyük át tagságunkra, a tömegekre. Ha minden választott tisztségvise-Szebellai János tő, s apparátusi dolgozó a központtól kezdve egészen az alapszervezetekig, kommunista hozzáállással, igényességgel, felelősségtelje­sen fogja végezni feladatát akkor eredménye­ink a következő megbízatási időszakban még szebbek és gazdagabbak lesznek. Balról Juraj Špiner, Gál Sándor és dr. Verkerdi József (Szanyi József felvételei) Juraj Sarvaš és Juhász Jácint érdemes művészek 6

Next

/
Thumbnails
Contents