A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
Képzeld el, kedves olvasóm, milyen csodás látvány, ha négy évszak s négy égtáj legszebb növényei egyszerre, szinte egy helyen borulnak virágba; ha a szivárvány minden színében pompázó tulipánok, rhododendronok, krizantémok, szegfűk, orchideák, rózsák vagy gerberák szegélyezik a hatalmas kiállítási termek mesterségesen kialakított, szőnyeggel borított utacskáit... Ebben a különleges, szavakkal aligha ecsetelhető élményben volt részük a Bratislavában megrendezett FLÓRA' 82 nemzetközi virágkiállítás látogatóinak. • • • Egy virágbemutatón a kertművészet és a virágkuitúra legjavát kínáló csarnokok párás levegőjének lehelete, s persze, átható virágillat érinti meg lépten-nyomon az ember arcát. Belépsz a kiállítási termek bármelyikébe, megállsz néhány pillanatra, de máris odább kell menned, mert mögötted a kíváncsiskodók hosszú sora kígyózik. Pedig a legszívesebben elidőznél valamicskét, hogy belefeledkezhess a virágok üde pompájába. Hogy megpróbálj eltűnődni a szép fogalmának értelmén. Hogy elgyönyörködj a színek, a szirmok és az illanó illatok harmóniájában. Igen -igen, hogy elgyönyörködj, mert dőreség volna arra gondolni, hogy talán szálanként megszámolhatod a vázák dús csokraiban virító, vagy a földön bokorszerüen elszórt virágrengeteget, hogy esetleg számba veheted az eléd táruló virágmező megszámlálhatatlanul sok szirmát — ezért hát tényleg célszerűbb, ha egyszerűen belefeledkezel e megkapó virágszimfónia gyöngéd szépségébe. Mögötem vaku villan, fényképezőgép kattan. Én a noteszomba gyűjtöm az egyszer ismerősen csengő, másszor bizarrnak tűnő virágneveket. Kísérőm, a kiskertészek szövetsége fővárosi szervezetének tagja, a rózsák történetéről mesél. A rózsáról, amely már az ókorban is a legnépszerűbb virág volt. Szapphó, a görögök legnagyobb költőnője nevezte el a virágok királynőjének, és a rózsa mind a mai napig viseli ezt a kitüntető címet. Nincs még egy virág, amely népszerűségben versenyezhetne vele; a rózsa évezredek óta a szerelem jelképe, eredetéről mondák szólnak, szépségét s illatát költők zengik. Talán azért, mert a virágzás minden szakaszában más és más. Már a kifeslő bimbónak is különleges varázsa van, a kinyílt virágok formája rendkívül változatos, a sziromzatuk utolérhetetlen, és még a hervadásukban is bájt sugároznak. Megállók e szúrós szépségek egy csoportja előtt, behunyom a szemen s mélyet szippantok a hatalmas termet megülő illatból. — Ezt a lángpiros rózsát például Júliának hívják! — mondja halkan kertész barátom. Körbepillantok, akaratlanul is egy másik rózsát keresek, amelynek Rómeó lehetne a neve ... Igen, itt kellene lennie neki is, de hiába keresem. Úgy tűnik, ennek a kecses szirmú Júliának semmi köze a veronai szerelmesek shakespeare-i tragédiájához. Edith Piaf. Ez viszont egy másik rózsafajtának a neve. Egészséges lombozatú szirmait épp úgy csodálja a világ, mint a felejthetetlen énekesnő hangját. Maurice Chevalier, Don Juan, Polka, Rumba, Menüett, Allegro, Rondo, Líra, Largo, Rokoko. Rózsanevek a muzsika, a művészetek világából. De van olyan rózsa is, mely a béke gondolatát hirdeti. A neve; Peace. A szirmai sárgák, sziromszéleit sötétrózsaszín szegély díszíti. Eredetileg Madame Meilland volt a neve, a tenyésztő a feleségéről nevezte el. Ezerkiiencszáznegyvenhatban, a párizsi (A bratislavai nemzetközi virágkiállítás: a FLÓRA' 82 összesen harmincegy ország nevesebbnél nevesebb kertészeinek, illetve az ő szebbnél szebb virágaiknak felejthetetle találkozója volt. Május első napjaiban a hamvas színek és a gyengéd illatok varázslatos birodalmává változták a Duna-parti Művelődés és Pihenőpark sétányainak kiállítási csarnokai. A napi látogatottság megközelítette a 20 ezer érdekgondját-baját is elfelejtette mindenki — elvégre a virág nemcsak illatos dísz, hanem „kedélymódosító" orvosság is! Az idei, sorrendben már kilencedik bratislavai nemzetközi virágbemutató keretében két érdekes tudományos értekezletet is tartottak. Az egyiket a környezetvédelem időszerű kérdéseiről, a másikat a sziklakertek kialakításának és ápolásának szakmai tudnivalóiról. És a korábbi eszm i «Oéí békekonferencia alkalmával mutatta be, s a tanácskozáson részt vevő valamennyi politikus szobájába egy-egy csokor ilyen rózsát tettek be. Ekkor kapta meg új nevét. És hogy honnan származik a rózsák illata? A szakember magyarázata szerint ez genetikai tulajdonság. Épp úgy, ahogy az egyik ember szőke, a másik barna. Az illatmirigyek a szirmok tövénél helyezkednek el, s mert közel vannak az erőt adó szárhoz, hát bőségesen illatoznak! • • • lődőt; a szombat-vasárnapi vagy a délutáni csúcsok idején az érdeklődőknek olykor bizony fél óránál is többet kellett várakozniuk, amíg bejuthattak egy-egy pavilonba! Persze, az ott töltött percek aztán bőven kárpótoltak mindenkit a türelmes ácsorgás okozta fáradtságért. Sőt, amíg az ember tekintete élénk táncot járt a nagyvirágú gerberák, a kecses orchideák, a labdavirágú hortenziák, az illatos rózsák, a sokszínű szegfűk, a daliás kardvirágok, az apró szirmú azaleák, a virágzó kaktuszok tarka mezején, addig összes tendőkhöz hasonlóan, a rengeteg szép virág közül a legeslegszebbeket ezúttal is díjazták. A Flóra növekvő hírnevét, színvonalát igazolja, hogy — egyéb érmek és elismerések mellett — pusztán aranyérmekből negyedszáznál is többet osztottak ki! • • • Suhanckoromban olvastam arról először, hogy az ókorban élő indiai nőnek tanulmányoznia és tudnia kellett az úgynevezett hatvannégy művészetet, köztük istenképeknek falevelekkel és virágokkal való díszítését, virágok festői elszórását a földön, virággirlandok s koszorúk készítését.. . Lehetséges, a virágkötészet ősi hagyományainak is szerepe van abban, hogy a virágoknak — hivatalosan — fennkölt és hangzatos nevük van. Mondhatnám úgy is: egzotikus. Példaként hadd emk'tsem csupán a Gerberát, az Alstromériát, az Echeveria Glaucát, a Protheát, a Hibiskust, a Bugenvilleát vagy akár a Heliconiát. Nehéz megjegyezni ezeket a neveket, ezért az Irist a jövőben is inkább nősziromnak, az Adonis vernalist tavaszi héricsnek s az ibolyát — ibolyának mondom majd. Állok az ötezer négyzetméternyi területű virágkiállítás egyik félreeső zugában, és nézelődöm. Szándékosan nyújtom az időt, hogy minél későb kelljen elbúcsúznom a holland, belga, japán, szovjet, német, magyar, bolgár, jugoszláv, a tengerentúli és hazai szakemberek virágaitól, facsemetéitől, dísznövényeitől. A zárt üvegpavilonokban a szabad természet csodái ismétlődnek meg kicsiben: tarka virágcsoportok váltakoznak képzeletbeli rétekkel, nagykelyhű tulipánok trópusi páfrányokkal; a csarnokokban szökőkutak, tavacskák, szobrok és változatos formájú virágcsodák alkotnak sajátos együttest. Az ember elnézi mindezt, s közben egyre jobban rádöbben, hogy egyetlen szál virágban mennyi szépség és figyelmesség rejlik. S persze szerelem is! Mert akárcsak a szerelem, a zöldellő falevél is, a húsos szirmú, hamvas virág is - közkincs MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 13
