A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
Hallottuk olvastuk-láttuk Innen-onnan FILM Grúz életképek A Nana Mcselidze rendezte grúz film nem azért készült, hogy reális vagy teljes képet adjon Grúzia népének mai, esetleg múltbeli életéről — de ezt itt talán nem is kellene külön hangsúlyoznunk, hiszen már a cím is valami ilyesmit sejtet. A kétségbevonhatatlan tehetségű Nana Mcselidze (aki nemcsak rendezője, hanem forgatókönyv-írója és főszereplője is a filmnek), mindenekelőtt szórakoztatni akarja a nézőt, ezért csakis olyan eseményeket idéz fel a nagyanyjánál, falun töltött gyermekkorból, sőt a régebbi — csupán hallomásból ismert — időkből is, melyekben e mozinézö könnyen "felfedezi a komikumot. A Grúz életképek tehát nem más, mint egymástól időben gyakran meglehetősen távol eső történések, helyzetek, mulatságos históriák sorozata. A rendezőnő — lapozgatván a családi albumot, melynek képeit aztán sorra megeleveníti előttünk — egészen nagyszülei lakodalmáig megy vissza a múltba, a lakodalomig, amely egy öszvér csökönyössége miatt csaknem meghiúsult. Mcselidze erénye, hogy egyáltalán nem hajszolja, nem erőlteti a komikumot, szinte szenvedélymentesen, tárgyilagosan mutatja be az eseményeket és az embereket — akiket egyébként nagyon jól ismer: a késő éjszakába nyúló „színházi" előadás nézőit és szereplőit, az elaggott falusi tanítónőt, egy megdöbbentően végződő temetési szertartás résztvevőit stb., úgyhogy végül a grúz ember természetéről is alkothatunk valamelyes fogalmat. A Grúz életképek alkotói (akik közül az operatőr, Georgij Cselidze nevét is meg kell említenünk) kétségtelenül elérték céljukat: szórakoztató, mulattató filmet sikerült készíteniük — s ez már önmagában sem lebecsülendő eredmény. Varga Erzsébet KÖNYV Utassy József: Ave, Éva! „Világ, Világa,/ Szerelem Kápolna-virága,/ Nekem/ Édes Egyetlenem,/ Hazám,/Te Drága!/ Ha százszor is kitagadnak,/ én temetni el nem hagylak:/ kihívón/ keresztbe fektetlek a síron!/ sárig szomorúfűz hajad/ tíz ujjal vidítom,/ tíz ujjal vidítom”. Az „Elérhetetlen föld" című, jó tíz egynéhány évvel ezelőtt megjelent antológia ifjú költőinek egyik legtehetségesebbje, Utassy József, szokatlanul válogatott „szerelmes verseit" jelentette meg a Magvető Könyvkiadónál. Noha rendhagyó vállalkozás, mi több, ideje lett volna egy „rendes" válogatást is közzé tenni, annál is inkább, mert Utassy ritkán megszólalaló költő s köteteit (megintcsak rendhagyó módon) hetek alatt szétkapkodják. S e válogatás mégsem melléfogás, hisz a „szerelmes" verseket a költő a fogalomnak nem a szűk, hanem a lehető legtágabb értelmében használja, s épp általunk is idézett versének ez a címe: „Magyarország!" Vagyis: a hazához írott verseit is, helyesen, szerelmes versei közé sorolta. Ahogy az anyjáról szólókat is, megint csak dicsérendő módon. így Utassy szokatlan vállalkozása voltaképpen egy már-már feledésbe merült gyakorlatot (hagyományt) újított föl, bizonyítva, hogy a maguk módján az „Elérhetetlen föld" költői (legalábbis a csoport legjobbjai) ugyancsak „újítók" — noha ez az újítás, ahogy láttuk, inkább „fölújítást" jelent inkább — s nemcsak „konzervatívok", ahogy ellenfeleik titulálják őket. „Utassy József történelmi érzékenysége erős, a pillanatot, a jelenségeket mindig időbeli dimenzióiban is fölméri, értékeli s a különböző időpillanatok szembesítése nagyobb horizontot biztosít szemléletének. Az üres, külső látványosságokra épített ünneplések idején, A Nagy Szavak Kőrútján, az üde szóvirágok árusai között az ö szeme Segesvárt, Abdát, Balatonszárszót látja meg, s az álságok ellen mozgósítja sorsát" — írta a költőről Görömbei András a „Fiatal magyar költők 1969—1978" című gyűjteményében, s ítélete érvényes ma is, Utassy szerelmes verseinek válogatott gyűjteményére is. A költő egyébként, miként az „Elérhetetlen föld" szinte valamennyi tagja, Nagy László (s kisebb mértékben Juhász Ferenc) költői forradalmának jegyében indult s e forradalom eredményeit próbálja kamatoztatni megváltozott történelmi helyzetben, így bizonyos mértékig anakronisztikusán. Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy alighanem ezért ritkább mostanság Utassy Szava, amit épp új termését méltatva kifogásol egy-két kritikusa, mert maga is érzi az anakronizmust, s új lehetőségeket még nem volt képes (nem voltak képesek) kikísérletezni. Mindenesetre addig is, amíg ez megtörténik, itt az eddigi termés. S ez sem kevés. Bizonyításul íme egy négysoros „rövid remekmű" (ahogy boldogult Örkény István nevezhetné), „A szűz" című: „Addig-addig játszik velem, /egy éjjel haragomban/ beugrók majd az ablakán/ hónom alatt a holddal”. (cselényi) Penavin Olga: A nagycsafádszervezet Szlavóniában (Kórógyon) A jugoszlávaiai magyar néprajzkutatás újabb eredményéről ad számot a szerző, aki ezúttal azt a szűkebb társadalmi egységet taglalja most megjelent könyvében, melynek néhány eleme még nem is olyan régen nyomon követhető volt a szűkebb társadalmi közösségben. A szlavóniai négy magyar falu, mely a kutatás helyét képezte (Kórógy, Haraszti, Szentlászló, illetve az Eszékkel ma már egybeéépült Rétfalu) annál fogva is figyelemre méltó, hogy példamutató egységet alkotnak, és a „magyar nyelvi szigetek horvát, szerb, nyelvű községek között már évszázadok óta élik együtt a közös életet, jóban-rosszban osztozva". Penavin Olgát, akit mint nyelvjáráskutatót már megismerhettünk, ezúttal nemcsak a nyelvi jelenségek érdeklik, hanem, amint ezt maga is írja, „tetten akarta érni (az ízes tájnyelv segítségével) a szavakat használó embert, erkölcsi normáit, illetve a szavak mögötti társadalmat". A zadruga (családi szövetkezet), melynek olykor negyedszáz, (de ennél több) tagja is volt, legalább négy generációból tevődött össze, melyek közös háztartásban, gazdálkodásban éppúgy együvé tartoztak, mint például az adók viselésében. Több kutató megfogalmazta már a zadruga modelljének definícióját, a könnyebb érthetőség végett, egyet hadd idézzünk, mégpedig a könyv szerzőjét: „A zadruga gazdasági-társadalmi szervezet, egység, melyet apaági vérrokonsági és házassági kapcsolatban élő személyek alkotnak, akik vagyonközösségben élnek a legidősebb, illetve legtekintélyesebb férfi irányítása alatt és egy adózó egységnek számítanak". Több modellje élt a szlavóniai nagycsaládoknak, melyek megismerése azt is lehetővé teszik, hogy rekonstruálhassuk a magyar középkor nagycsaládi népéletét. A nagycsalád-szervezet életvitelének kutatása, tágabb körben, egy falu életének, ha úgy tetszik, egy tájegységnek megismerését is jelenti. D. Varga László SZÍNHÁZ Csikorog a zár Csikorog bizony, méghozzá a börtönajtón — majd ha a türelmét vesztett Tobor késsel a kezében véres bosszút áll riadt tekintetű feleségén és az ingatag asszony után mohó kézzel kapó sógoron, akik alaposan összeszűrték a levet, miközben ö, Tobor, egy soha be nem bizonyított gyanúra épülő bírói döntés alapján nyolc évet volt kénytelen csikorgó-nyikorgó börtönajtók mögött tölteni. Ha most tényleg ölni fog, menthetetlenül bilincs kattan a kezén; ám ha nem bosszulja meg felesége és sógora szerelmi tobzódását, akkor viszont önmagával kell meghasonlania, esetleg önkézzel véget vetnie életének, hiszen a csinos Liana és a gátlástalan Pag viszonya olyannyira nyilvánvaló, hogy még a gyerekek is inkább a sógort tekintik apjuknak, mintsem őt... A börtönzár csörrenésével fenyegető, fogcsikorgató helyzet. Ember legyen a talpán, aki okosan, tehetetlenségét magába gyűrve, a tettleges megtorlásról lemondva; ugyanakkor erkölcsi szeplő vagy lelki meghasonlás nélkül kerül ki belőle. A főhős: Tobor (Martin Huba játssza már-már virtuóz sokoldalúsággal ennek a kényelmetlennél is keservesebb kutyaszorítóba jutott embernek őrlődését) helyzete tulajdonképpen már a színpadra lépés pillanatában kilátástalan. Kilátástalan, mert az idő múlása megállíthatatlan és a föl- fölsejlő emlékek ellen sincs orvosság, ráadásul a higgadtság vagy a gerinces magatartás ilyen helyzetben nemcsak férfias akarat s állhatatosság kérdése. Egy börtönviselt egyén csupán akkor tud új életet kezdeni, ha van aki támogatja elhatározásaiban, ha szabadlábra kerülve amolyan tiszta számlát jelentő nulla-helyzetből tud elindulni. A tragikus sorsú Tobornak nem adatik meg ez a szerencse: őt hazugság, képmútatás, rettegés és csalódás várja otthon. A bratislavai Kis Színpadon bemutatott dráma nemcsak témájában érdekes, hanem színháztörténeti szempontból is eredeti vállalkozás. Szerzője ugyanis az a Vladimír Húrban Vladimírov, aki mennyiségben is tekintélyes műveit pusztán a VHV monogrammal látta el, s aki az irodalomtudósok többszöri figyelmeztetése ellenére, mindeddig csak elvétve vagy egyáltalában nem jutott „szóhoz" a szlovák színházak színpadán. A nemzeti színház dramaturgiájának „bátorsága" és Pavol Haspra gondosan fölépített rendezése így bizonyos értelemben adósságtörlesztés is a szlovák drámairodalom egy méltatlanul elfelejtett klasszikusával szemben. (miklósi) A nürnbergi találmányi vásár egyik szenzációja volt a floridai Roy Lundgren „varázsszőnyege", amely villamos energiává alakítja át a rajta sétálók mozgási energiáját. Érzékenységét bizonyítja, hogy a szőnyegre gyakorolt ujjnyomás elegendő a ventillátor megindításához szükséges energia létrehozásához. A mayák idejében a jade volt az egyik legkeresettebb árucikk. A képen látható szép faragvány i. sz. 600 és 900 között keletkezett a mai Guatemala területén. Nagy-Britanniában asztali „robbanólevél• felderítő" készüléket gyártanak kis és közepes vállalatok számára, amelyeknek viszonylag nem nagy a levélforgalmuk, s így nem tudnák kellőképpen kihasználni a nagyteljesítményű rögzített felderítő berendezéseket. 8
