A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-22 / 21. szám
Csendes boldogságban Csak egy percre.. BAKÁNÉ VENDEL Zsuzsanna jogász, huszonkilenc éves, az udvari (Dvory n/Žitavou) Auróra egységes földművesszövetkezet alkalmazottja. Helybeli születésű, édesapja már nem él, édesanyja nyugdíjas. Szülőfalujában járt általános iskolába. Érsekújvárott (Nové Zámky) magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, s Bratisiavában végzett jogot a Komenský Egyetemen. Az újvári Tesla üzem fizetett szakszervezeti titkáraként 1979-ben levelezötagozaton végezte az egyetemet, s 1980 februárjától dolgozik a szövetkezetben. Az egyetemi tanulmányok nem okoztak számára különösebb gondot, a vizsgákat mindig időben letette, a gimnázium jól felkészítette a továbbtanulásra. — Mit értsek az alatt hogy jogász a szövetkezetben ? — Felelek azért, hogy szövetkezetünkben a jogszabályok teljes mértékben érvényesüljenek. Képviselem munkahelyemet bírósági pörökben, a szövetkezetét ért kár esetén. A gazdasági szerződések megkötésénél is jelen vagyok, s ezeket a szerződéseket én őrzöm, ugyanakkor felügyelek e szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ha történetesen az időjárás okozta mulasztásról van szó, időben jelentem az illetékeseknek. — Csak a szövetkezet érdekeit képviseli? — Segítséget nyújtok a szövetkezet minden tagjának jogi kérdésekben. Magyarázom a jogszabályt, kérvényeket írok, a szövetkezeti tagot ért jogos sérelem esetén eljárok az ügyében. — Mi még a feladata a jogásznak ? — Fontos feladatom a szövetkezeti demokráciá betartása fölötti őrködés. Például növénytermesztési és állattenyésztési termékek eladása előtt felveszem a kapcsolatot azokkal, akik a szövetkezet érdekeit képviselik. Húseladás esetén az élősúly tiszta súlyra átszámításánál jelentkező problémákra előre figyelmeztetek. A szövetkezetét ért károkról is én vezetek nyilvántartást. Az anyagot időnként a kármegállapító bizottság elé terjesztem. — Úgy tudom, hogy valamiféle békéltető bizottság is tartozik a munkakörébe. — Igen. Csakhogy ez csupán formálisan létezik. — Hogyan értsem? — A szövetkezet tagjai nem élnek ezzel a lehetőséggel. Egyszerűen nem vesznek tudomást róla. Még a járásbíróság is figyelmen kívül hagyja ennek a fontos szövetkezeti szervnek a létezését. Pedig a bizottság mellőzésével nem volna szabad tárgyalnia olyan esetekről, amelyeket előzőleg nem terjesztettek a békéltető bizottság elé. — Volt már ebben a beosztásában nagyon kellemetlen ügye? — A halálos kimenetelű balesetek mind kellemetlen ügynek számítanak. — Sokszor fordul elő? — 1980-tól második ilyen ügyünk van folyamatban. Az elsőt föllebbezés után is elveszítettük. A kerületi bíróság megítélte a kártérítést az özvegy és a gyermek javára. — S a most folyamatban levő ügy? — Kimondottam szakértői vélemény függvénye. — Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szövetkezet jogászának jócskán van tennivalója. — Pedig még nem is beszéltem mindenről. Jelentéseket, beszámolókat is írok. No meg feleség is vagyok. Egy tízéves és egy másfél éves fiúgyermek édesanyja. De ez már nem munkahelyi elfoglaltságom. — Hol dolgozik a férje? — Technikus az Elektrosvitben. — Kikapcsolódás? — Televízió, rádió, könyv. S ritkán a Magyar Területi Színház előadása. Mécs József Néha fél napig is elüldögél a hatalmas, új lakótelep parkjának pirosra festett padján. Nézi a derült eget, a gyapjas, lassan tovavándorló bárányfelhőket, a csivitelő madarakat és az önfeledten játszó, vidám gyermekeket. Körülötte zsong-bong a minden tavasszal újraéledő természet. Zöldleveles, sziromruhás fák susognak sejtelmesen, csapongó rovarok, méhek döngicsélnek. Egy fátyolszárnyú, virágporos méh a kezére röppen, nem zavarja el. Hadd botorkáljon, csúszkáljon eres, bütykös keze tengernyi ráncain. A „nyugalmazott” juhász időnként pár percre elszunyókál és álmodozik. Látja magát fenn a kalibánál, a gömöri hegyek szépséges, festői lankáin, az akol és a nyáj mellett, délcegen, fiatalon. Ha egy-egy oktalan, butuska állat a mélán legelésző, kolompóló nyájból elkóborol, sokszor a bozontos puli — a betyár — helyett maga szalad utána. Hej, milyen jó is a selymes pázsiton, a szélben hullámzó füvön szaladni, futni, amikor bódító illattal terhes a levegő... Hát még inkább a CSEMADOK rendezte majálison, baráti összejövetelen vagy búcsún a táncot járni. Az ám csak az igazi! Fiatal, tűzről pattant menyecskékkel ölelkezni, bokázni, amíg a prímás hegedűjén elpattan egy húr. Váratlanul egy pettyes labda puffan az öreg mellett és erre felébred. A mosoly, amit az álom ültetett, csalt a szája szögletébe, egyszeriben lehervad. Magához szorítja erős, őzfejes, faragott görbe botját, megpödri de\ rés bajuszát és elgondolkozik. Milyen érdekés! Amikor alszik egyik lábát sem érzi | nehéznek és gyengének. Nagyot, mélyet só- I hajt s fáradt, tört fényű szeme az egyik sok l ablakos, erkélyes, szürkés toronyházra téved, j Komornak, vigasztalannak látszik most, de I1 nem sokáig. Amikor a felesége szikár, feketeruhás, fejkendős asszony a magas, ringó I babakocsiban kitolja, hozza a kisunokát már> is elfelejt bút, bajt s megelevenedik. Karjára j veszi a szőkehajú, dundi csöppséget és I simogatja, babusgatja, becézgeti. Órákig elj játszana itt is, mint otthon vele, ha nem tűzne olyan erősen a melengető napsugár. Egy kis ideig távolabb állok és figyelem a kissé hajlott hátú idős ember csendes boldogságát. Aztán hozzámegyek, köszöntőm és megszólítom. Először közömbös dolgokról — a hosszúra nyúlt télről, a jobbra fordult időről, stb. — ejtünk szót, majd életéről és egykori munkájáról érdeklődöm. Mindegyikről szívesen, a falusi ember közlékenységével, ízes, palócos tájszólással beszél Kovács Pista bácsi. Elmondja, hogy rengeteg baj érte az eltelt közel 85 év alatt. Szenvedés és küzdelem volt életének nagy része. Az első világháborúban a monarchia hadseregével megjárta az orosz frontot, könnyebben meg is sebesült, majd a hadifogolytáborban a bolsevikok hívó szavára beállt a fiatal Vörös Hadseregbe. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban és egy alkalommal, Moszkvában, a Kreml udvarán messziről látta Lenin elvtársat is. 1921-ben, úgy nyár derekán jött haza fehér templomtornyos, erdökoszorúzta falujába, azután újra őrizte az uraság birkáit, ette a nincstelen cselédek mindig kevés és keserű kenyerét egészen a felszabadulásig. Amikor aztán évek múlva hírét vette a szövetkezetek megalakulásának, a CSKP régi tagjaként az elsők között jelentkezett a közösbe felvételre. Terelgette most már a földművesszövetkezet juhait s a maga néhány bárányát. — Ha fiatalabb lennék vagy húsz évvel és bírnák még a lábaim ma is a szövetkezetben volnék. Mindig nagyon szerettem a pásztoréletet, mert ennél egészségesebb, szebb, szabadabb szakma alig lehet ezen a zajos világon. Tizennégy éves múltam, amikor apám mellett először vettem kezembe a kampós pásztorbotot és tizenöt éve tettem le véglegesen. Ma nyugdijat kapok az államtól és szövetkezeti lakásban élünk a feleségemmel, a lányommal s a vejemmel. A lányom orvos, a vejem pedig elismert építészmérnök. Jól élünk, mindenünk megvan a hétvégi háztól a Ladáig. Békességben elvagyunk egymással, csak hát — sajnos — megöregedtünk a párommal... Csend telepszik közénk egy pillanatra. Az öreg a gondolatait rendezgeti, aztán halkan, ismét megszólal. — Egész életemben keményen gürcöltem, dolgoztam. Nyolcéves koromban már ostoros gyerek voltam a majorban. Csézás ökrökkel, vasekével egyedül szántottam, kukoricakapálásnál a lovakat vezettem a sorban, aratáskor pedig a vizet és a kévéket hordtam mezítláb s egyszál gatyában. Éjjel négy óra után keltem és este tíz után feküdhettem le. Volt úgy, hogy napközben elestem a nagy fűben s elaludtam ott. Bezzeg a mai fiataloknak .... azoknak jól megy a soruk ... Sokszor semmi sem elég nekik... Mi megelégedtünk egy „ómáriummal" is, belefért abba az összes ruhánk. A mai gyerekeknek már modem új bútor, automata mosógép, motorkerékpár vagy autó keli. Sokan már a házasság előtt szövetkezeti lakásra fizetnek be, sőt házat építenek. Mi csak öregségünkre tudtunk házat szerezni, amit akkor adtunk el, amikor a lányomék magukhoz hívtak bennünket ... Hüs szellő karikázik le a hegyekből, pokrócnyi felhőkkel kacérkodik és bújócskázik a nap. Az öreg komótosan, botjára támaszkodva szedelőzködik, indul haza és közben meginvitál, elhív egy kis tanyázásra. Beteges, hamar ágyba fekteti a hidegebb levegő, vigyázni kell nagyon. A lakás, ahová megyünk, négyszobás, modem, jó ízléssel, korszerűen berendezett. Külön, tágas szobában lakik a két öreg, apuka és anyuka, ahogy a fiatalok hívják őket. A mama — a váratlan vendég tiszteletére — rögtön a konyhába megy kávét főzni, magam pedig észrevétlen körülnézek a helyiségben. A falakon díszes faragott keretekben régi családi fényképek sorjáznak, művészi fantáziát tanúsító intarziák, apró hangulatlámpák, gyökerekből kialakított, lakkozott állatfigurák, cigarettatartók, likőrös készlet, pásztoralakok, fokos újságtartó s ki tudná elsorolni mennyi más kézimunka gyönyörködteti a látogató szemét. — Rengeteg különböző fajta fát — jávort, vadkörtét, meggyet és tölgyet — kifaragtam az évtizedek alatt — mondja s szemében egy kis büszkeség csillan meg. — Tétlenül sohasem voltam, a munka éltetett és ösztönzött állandóan. A lustaságot, a tunyaságot, a magányt nem ismerem. Mindig kell, hogy célja legyen az embernek és értelmesen kell beosztania az idejét. Sok faragásomat ingyen elajándékoztam barátaimnak, ismerőseimnek, csak ezeket tartom még emlékeknek ... Régi megsárgult iratokat, fényképeket szed elő egy gyönyörű, zárható kazettából. Egykori, nyírfakéregből készített tábori lapok, kackiás-bajszú katonakép, házassági okiratok, repedt szélű papírok, hadi érem, zöldparolinos, császári címeres vadászjelvény hever egymáson, békésen. Némán is beszédes tanúi mind egy tisztességben megöszült ember életének. — Egy könyvet lehetne megírni az életemről, ha mindent elmesélnék — jegyzi-meg, amikor párjával az ajtóig kísér. Azt már nem látom, hogy újra visszaül a kényelmes karosszékbe, de tőle tudom, valahányszor hűvösebb a nap, ott farigcsál Pista bácsi. Álmodozik, elmélkedik, az életéről, a világ alakulásáról, a közeli és távoli jövőről, csendes boldogságban. KANIZSA ISTVÁN TÓTHPÁL GYULA felvétele 22
