A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-15 / 20. szám

A Manneken-pis nem szégyenlős. Három­­százhatvankét éve pisil a Rue de l'Etuve és a Rue du Chene sarkán. Reggeltől késő estig fényképezgető, kíváncsi tömeg állja körül, és a kisfiú csak tolja előre hasát, pisil és pisil. Bár ő dicsekedhet a világ legnagyobb és legváltozatosabb ruhatárá­val — van márki-díszruhája és indián harci felszerelése, egzotikus népek viselete és labdarúgómeze, bányászruhája és testőr­öltözéke, meg természetesen matyó „pa­rádéja" is — mégis pucér, a meztelensé­get hirdeti. Hiába, egy ilyen öreg kisfiúnak is lehet­nek elvei. Brüsszel polgári város. Gazdagnak, ele­gánsnak mutatja magát — ad a látszatra. Árad belőle a ridegség, a közöny, utcáiról, tereiről hiányzik a meghitt hangulat, a közvetlenség. Brüsszel gőgös! Alapítása 580 tájára vezethető vissza, amikor is Cambrai püspöke a Senne patak partján kápolnát építtetett. Majd a kápol­na köré házakat is emeltek, és az ezred­fordulóra ez a hely lett a vándorló vásáro­sok kedvelt pihenőhelye. S újabb ötszáz év múlva a burgundiai fejedelmek kezé­ben európai hírnévre tesz szert. Kereset­tek finoman megmunkált szőnyegei, öt­vösmunkái, ékszerei, vadászfegyverei; dí­szesek, ékesek házai, terei. A büszke Grand' Place, a Fő tér Victor Hugo szerint a „világ legszebb tere". Bár nem értem, hogyan, miért tetszett a- Nyomorultak al­kotójának ez a fölényes pompa, ez a fitogtató arányban adagolt csillogás, ez az egyáltalán nem emberszabású tér. Bár rövid brüsszeli tartózkodásom alatt egyetlen csetepatét, utcai tüntetést, vere­kedést sem láttam, maguk a helybeliek mégis azt mondják, naponta ismétlődnek az ilyesmik. Mármint a flamandok és val­lonok közötti marakodások. Köztudott, Waterloo A Manneken-pis nem szégyenlős hogy Belgium északi részében hollandul Aziz isteni falatokat ígér a pompás rák­ból Ebben a városban szerénynek kell len­ni, a szárnyalásnak csak a reklámon van helye Világvárosi átok: tülekedés, eszeve­szett forgalom 16

Next

/
Thumbnails
Contents