A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
A Manneken-pis nem szégyenlős. Háromszázhatvankét éve pisil a Rue de l'Etuve és a Rue du Chene sarkán. Reggeltől késő estig fényképezgető, kíváncsi tömeg állja körül, és a kisfiú csak tolja előre hasát, pisil és pisil. Bár ő dicsekedhet a világ legnagyobb és legváltozatosabb ruhatárával — van márki-díszruhája és indián harci felszerelése, egzotikus népek viselete és labdarúgómeze, bányászruhája és testőröltözéke, meg természetesen matyó „parádéja" is — mégis pucér, a meztelenséget hirdeti. Hiába, egy ilyen öreg kisfiúnak is lehetnek elvei. Brüsszel polgári város. Gazdagnak, elegánsnak mutatja magát — ad a látszatra. Árad belőle a ridegség, a közöny, utcáiról, tereiről hiányzik a meghitt hangulat, a közvetlenség. Brüsszel gőgös! Alapítása 580 tájára vezethető vissza, amikor is Cambrai püspöke a Senne patak partján kápolnát építtetett. Majd a kápolna köré házakat is emeltek, és az ezredfordulóra ez a hely lett a vándorló vásárosok kedvelt pihenőhelye. S újabb ötszáz év múlva a burgundiai fejedelmek kezében európai hírnévre tesz szert. Keresettek finoman megmunkált szőnyegei, ötvösmunkái, ékszerei, vadászfegyverei; díszesek, ékesek házai, terei. A büszke Grand' Place, a Fő tér Victor Hugo szerint a „világ legszebb tere". Bár nem értem, hogyan, miért tetszett a- Nyomorultak alkotójának ez a fölényes pompa, ez a fitogtató arányban adagolt csillogás, ez az egyáltalán nem emberszabású tér. Bár rövid brüsszeli tartózkodásom alatt egyetlen csetepatét, utcai tüntetést, verekedést sem láttam, maguk a helybeliek mégis azt mondják, naponta ismétlődnek az ilyesmik. Mármint a flamandok és vallonok közötti marakodások. Köztudott, Waterloo A Manneken-pis nem szégyenlős hogy Belgium északi részében hollandul Aziz isteni falatokat ígér a pompás rákból Ebben a városban szerénynek kell lenni, a szárnyalásnak csak a reklámon van helye Világvárosi átok: tülekedés, eszeveszett forgalom 16
