A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
v Vicsápapátiban (Výčapy) díszítés előtt hátra fésülték, szépen lesímították és „kifonóval" egy ágba fonták a menyasszony haját. A kifonó azonos a többi Zobor vidéki faluban „kóbász" néven ismert hajpótlóval, s színe barna vagy fekete, tehát lényegében azonos volt a haj színével. Igyekeztek úgy befonni, hogy ne lássék ki a hajból. Ugyanúgy, mint a kóbász: hajpótlóként szolgált, díszítőként szolgált, hogy a „brikocs" (varkocs) kemény és jó tartásé legyen. A végig szorosan befont hajvégébe fűzővel „lapátot" kötöttek. Ezt 1 m hosszú — ujjnyi széles pecsétes hajkötőből készítették, olymódon, hogy a hajkötőt legyezőszerűen három ágúvá hajtogatták ügyelve arra, hogy a rózsák sorban helyezkedjenek el. Rögzítették, levarrták és fűzővel a haj végébe kötötték. Vicsápon a pecsétes vagy rózsás hajkötőt „kontyfűzőnek" nevezik. A lapát fölé került a 2 ujjnyi széles és 4 m hosszú piros atlasz szalagból készült kétsoros, háromágú búkor. Fehér alapú, tenyérnyi széles, 8 m hosszú kontyfűzőt, valamint 6 db egyenként 20 cm hosszú és 10 cm széles keménypapír kellett a párta elkészítéséhez. A keménypapírt bevonták kontyfűzővel és legyezőszerűen, három-három ágra elosztva rendezték el s a középen csokrot kötöttek. A kontyfűző virágait is sorba rakták le, egymástól egyenlő távolságokra, majd rögzítették. Minden egyes legyezöágnak a vége kb. 1 m hosszan lelógott a csípőig. Az így elkészített pártát hátul a tarkón a hajfonat alatt egy hosszú színes nagyfejű gombostűvel tűzték a hajhoz. A széles viaszkoszorút Nyitrán vagy Nagytapolcán vásárolták a rövidáru boltban. A koszorú a homlokban a lesímított hajra került. A szüzesség jelképe itt is a zöld rozmaringág volt. A félkör alakú rozmaringágat a párta közepén helyezték el a hajfonat fölött. A kihirdetés három vasárnapján pártában jelent meg a menyasszony a templomban. A mellen helyezték el a háromágú csokorba kötött széles kontyfűzőt, úgy, hogy a kötény közepéig érjen le. Ugyancsak a mellre került az aranyporos hosszú rozmaringág is. Az „övedző" hátul fogta össze a nyakba való kendőt és olyan hosszú volt, hogy oldalt a csípőn rendezték el. A menyasszonyt először felöltöztették és csak azután tették a fejére a pártát. Ezt a fajta pártát Vicsápapátin kívül még Egerszegen is viselték, mindkét helyen a második világháborúig. Körmenetkor, búcsújáráskor Nyitrára ugyancsak pártában mentek. JÓKAI MÁRIA
