A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
Csak egy percre... A CSEMADOK Központi Bizottsága már' cius végén rendezte meg a hazai magyar művelődési klubok vezetőinek 5. országos szemináriumát. Klubvezetőink tanácskozásán joggal váltott ki élénk érdeklődést VÉGH LÁSZLÓ, az SZSZK Kormányhivatala Nemzetiségi Főosztálya munkatársának előadása, aki „A csehszlovákiai magyarság kulturális élete a szociológiai felmérések tükrében" címmel tartott vitaindítót. — Főiskolai tanulmányaid befejezése óta. lényegében tíz esztendeje foglalkozol a csehszlovákiai magyarság kulturális életének vizsgálatával. Tudtál-e újat mondani a klubvezetők érsekújvári szemináriumán ? — Meggyőződésem, hogy egy előadás nemcsak akkor lehet tartalmas és jó, ha alkalomról alkalomra lenyűgöző vagy megdöbbentő újdonságokat tár a hallgatóság elé, hanem akkor is, ha egy ismertebb témát tud újszerű szempontok alapján rendszerbe foglalni. Erre törekedtem én is Érsekújvárott, mert az utóbbi években hazánk nemzetiségeit érintő újabb szociológiai kutatásra ugyan nem került sor, de úgy érzem, hogy a hatvanas évek derekán és a hetvenes években végzett felmérések s kutatások eredményeit sem hasznosítjuk kellőképpen. — Felmérésekről és kutatásokról beszélsz. Különbség van e két dolog között ? — Okvetlenül! A felmérés a társadalom valamely jelenségéről gyűjt adatokat, legtöbbször szociografikus módszerrel vagy társadalmi kérdéseket taglaló publicisztika formájában. Más szavakkal, a felmérés viszonylag rövid időn belül egyszerű leíró módszerrel rögzíti a társadalmi valóság bizonyos jelenségét, mintegy „lefényképezve" azt. A szociológiai kutatás viszont a társadalmi jelenségeket rendszeresen, egy általános szociológiai elmélet birtokában vizsgálja. Leírja azokat, kutatja és magyarázza e jelenségek mélyebb összefüggéseit, de választ ad arra a kérdésre is, hogy miért és milyen tényezők hatására jött létre egy bizonyos jelenség. — Mit mutat a szociológiai vizsgálatok „tükörképemiért szükséges a nemzetiségi kultúra fejlesztése ? — Mert a kultúra a nemzetiségek életének egyik legsajátosabb területe. Egy nemzetiség számára ugyanis döntő fontosságú, hogy ki tud-e alakítani magának egy sajátos, jellegzetes kulturális életet, képes-e önállóan kulturális értékek alkotására. Közismert tény ugyanis, hogy a közös nyelv, az irodalom, a népi hagyományok ápolása, a közös éneklés, a műkedvelő és hivatásos művészeti mozgalom, egyszóval a kultúra, a legerősebb közösségteremtő és tudatformáló tényező. Lényeges továbbá, hogy a nemzetiségi kultúra hogyan viszonyul az őt körülvevő nemzeti kultúrákhoz, de az sem mellőzendő, hogyan kapcsolódik az „anyanemzet" kulturális életéhez. Mindezt egybevetve, hazánkban a „nemzetiségi kultúra” fogalma alatt egy olyan viszonylag önálló kultúrát értünk, amely a cseh és a szlovák nemzet kultúrájával kölcsönösen gazdagítja és kiegészíti egymást. — Mi a klubvezetők feladata ebben ? — Serény munkával a nemzetiségi kultúra továbbfejlesztésére törekedni, és felmérések segítségével minél teljesebb képet alkotni a CSEMADOK helyi szervezeteinek tevékenységéről. (mik-) Összeállította: Lelovics Tihamér Muriny István felvételei Az ember az ősidőktől kezdve a szépre vágyik. E hajlama az élet minden területén megnyilvául, nemcsak az építészetben vagy a festészetben, de az öltözködésben is, hiszen, kinek ne szerezne örömöt a szépen vasalt tiszta ruha. Szépérzékünk különösen az öltözködés terén finomult ki, hiszen aligha akad ember, aki szívesen venne fel piszkos, gyűrődött ruhaneműt. Ha visszatekintünk a háztartások fejlődésére, mindenkit meglep, hogy a ruha ráncainak kisimítására milyen sok módot és eszközt használtak elődeink. A falusi háztartások legtöbbjében a múlt században a frissen mosott tiszta ruhát a meleg kenyéren, vagy más esetben az ágyba téve, lepedő alatt simították ki. Ilyen esetben elég hosszú időbe telt, míg a ruha gyűrődésektől mentessé nem vált. A későbbiek folyamán jelentek meg otthoniankban a mángorlók, amelyek a vasalók elődei voltak. A mángorlásnak másképpen „csinozás"' volt a neve, tehát a textíliák csinosítása volt a rendeltetése. Körülbelül a múlt század közepétől tűnnek fel háztartásainkban a vasalók. Ezek legrégibb változatai a betétesek, amelyek belseje kivehető és a tűzhelyen melegítve, majd a vázba visszatérve volt használható. E vasalókat a későbbiekben a szenes vasalók váltották fel, melyek belülről üresek voltak és a megfelelő hőfok elérésére izzó faszenet használtak. A szabóműhelyekben tömör, nehéz vasalókat használtak, melyeket tűzhelyen hevítettek fel. Ezek az úgynevezett szabóvasalók. A gyors ipari fejlődés a gázvasaló megjelenését hozta magával. A vasalók legtöbbje öntöttvasból készült, de előfordult, egy-egy bronzból készült példány is. Mind a szenesvasalók, mind a betétesek nagyságát számmal jelölték, amely azonban eltérő volt. A szenesvasalók méretei 2—5-ig terjedtek, a betétesek a 9 számot is elérték. A vasalók nagy része kisipari öntőműhelyben készült, de a nagyobb gyáraink is berendezkedtek a vasalók gyártására, mivel nélkülözhetetlen háztartási eszközzé vált otthonainkban. Szlovákiában a kisipari öntőműhelyek mellett a füleki gyár volt ismert vasalóiról. Figyelemre méltóak kisipari öntödékben készült vasalók, mivel mesterjellel voltak ellátva és a fedelük valamint a záró-nyitó szerkezetük díszes kivitelben készült. Nyelvészeti érdekességként megemlítendő, hogy a Mátyusföldön a vasalót „téglázónak"' a vasalást pedig „téglázásnak" mondták. Ez a kifejezés e vidéken századunk elejéig fennmaradt. A felszabadulás utáni nagyfokú villamosítási folyamat elsöpörte a vasalók mintegy 90 százalékát. Legtöbbje vasöntőbe került, vagy elkallódott, úgyhogy manapság alig találunk belőlük, pedig ennek az iparnak sok rejtett szépségét őrizték. Napjainkban a háztartásokban nélkülözhetetlen a modern kivitelű villanyvasaló. Ennek ellenére a vasalás félig-meddig alkonyát éli, mivel a ruhaneműk anyagöszszetétele manapság már olyan, hogy legtöbbjét vagy, nem kell vagy már nem is szabad vasalni. Szabóvasaló Egy díszes záró-nyitó szerkezetű szenesvasaló Egy hőszabályozású szenesvasaló és egy régi villanyvasaló Betétes bronzvasaló Mesterjelek a vasaló belső oldalán 22
