A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 2. szám
Csak egy percre.. ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★ A komáromi (Komárno) járásban a Csehszlovák Vöröskeresztnek összesen hetvenkét községi, városi, üzemi és iskolai alapszervezete működik, az egyre bővülő taglétszám pedig meghaladja a 12 ezer főt! A járási bizottság munkáját csaknem két esztendeje egy fiatal titkár: TORNYOSSY LÁSZLÓ irányítja. — Laci. fiatalember létedre vajon ismered-e az egykori „Vörös-kereszt Egylet" megalakulásának történetét? — Nekem ezt már hivatásomból eredően is tudni illik: Egy svájci üzletember, név szerint Henry Dunant szemtanúja volt az 1859-es solferinoi csatának. Megrendítő élményei arra késztették, hogy önkéntes segélyegyletek létrehozását kezdeményezze Európában és nemzetközi egyezményt javasoljon a harctéren sebesültek védelmére. Öt évvel később tizenkét állam képviselője aláírta a Vörös-kereszt Egylet létrejöttéről szóló első genfi egyezményt. Az újonnan alakult szervezet nemcsak a sebesültek ápolását szorgalmazta, de kórházakat építtetett, megszervezte az ápolónőképzést, segített a járványok leküzdésében és akciókat kezdeményezett a természeti csapások károsultjai javára. — A mai embernek vajon mi jut eszébe a Vöröskereszt szó hallatán? — Gondolom, hogy a vöröskeresztes eszme, Dunant emberbaráti gondolatának lényege a maga eredeti tisztaságában megmaradt: emberiességgel. emberbaráti együttérzéssel segíteni a bajba jutottaknak, enyhíteni a szenvedést. A különbség pusztán annyi, hogy az alapeszme elmélyült és világméretűvé vált. Ha manapság valaki azt hallja, hogy Vöröskereszt, úgy a humanitás megnyilvánulásának legkülönbözőbb formái jutnak eszébe: családvédelem, véradás, az alkoholizmus elleni mozgalom, az egészséges életre nevelés, polgári védelem, törődés az öregekkel. házi szociális gondozás, tisztasági mozgalom, elsősegélynyújtás, rokkantvédelem és más akciók. — Ismeretes, hogy 1981 világszerte a rokkantak éve volt. Érződött ez a komáromi járás vöröskereszteseinek munkájában is? — Természetes, hogy részt vállaltunk a rokkantak nemzetközi évének akcióprogramjából. Az alapszervezetek sokirányú felajánlásainak csokrából hadd említsem meg csupán a rokkantak iránti fokozott törődést. Azt, hogy aktivistáink bevásárolnak, tüzelőt készítenek, viszik a szennyest, hozzák a tiszta ruhát, patikába mennek, kitakarítanak, elhozzák az első szál orgonát, az örömöt, a külvilágot a rászorultaknak. — Látványos feladatok ezek? — Korántsem azok. Apró, mindennapi munkát, törődést, figyelmet kívánnak, és az eredmények sem mindig a leglátványosabbak. Sok-sok ötlet, kezdeményezés kell ehhez a munkához. — Legfontosabb feladataitok egyike a véradás ... — Napjainkra nemcsak a véradók száma növekedett jelentősen a komáromi járásban, hanem gyakorlatilag teljesen térítésmentessé vált nálunk a véradás. Sokan többször is nyújtották már karjukat embertársaik érdekében, ami azt jelzi, hogy a vöröskeresztesek kezdeményezöen vesznek részt ebben a humánus emberi tevékenységben. (mik-) Fotó: Gyökeres Omega 5 — ezzel a prózai címmel jelent meg az Omega új albuma. Az első oldalra nem érdemes sok szót vesztegetni. Lényegében ugyanaz a stílus mint az Élő Omegán, azzal a különbséggel, hogy Benkö bemutatja az új hangszert, a szintetizátort. (Magyarországon ez volt az első szintetizátoros nagylemez.) Itt valóban csak bemutatásról van szó, érdemben még nem tudja kihasználni a hangszer adta lehetőségeket. A szintetizátor csupán érdekes színfoltot és új szint jelentett a zenében, különösebb funkció nélkül. A másik oldalon található hattételes szvit már gondosabb munkáról tanúskodik, elsősorban az „Ébredés" és a „Van aki nyugtalan" című számok hangszerelésében. Az Omega részben szakított az eddigi nehézkes stílussal, elhangzik itt bluesos hangvételű dal, szinte az extázis határát súroló, túlexponált befejezés (Van aki nyugtalan), vagy édeskés szerelmes dal (Délutáni szerelem). A hangszerelés valószínűleg Mihály munkája, mutatja, hogy újra változtatni fognak. Érdekesek a szvit szövegei. Sülyi Péter verseivel kellemetes balladai félhomály és néhány magvas gondolat lopakodott az Omega stílusába. Sülyi szövegei alapvetően pesszimista hangulatúak, de néha nagyon taiálóak, nincsenek híján a fantáziának. Kár hogy Kóbor az érzelmesebb daloknál túlságosan elérzékenyül. Ezt a hibáját csak az utóbbi időben sikerült kiküszöbölnie. El kell még mondani, hogy ez a lemez nem tartozott az Omega nagy példányszámú albumai közé. Kóborék ebből levonták a tanulságokat, felhagytak a nehézkes hardrock stílussal, a nehezen emészthető szvittel és populárísabb zenével jelentkeztek. A 10 000 lépés után a Nem tudom a neved újabb slágerlemez, természetesen magasabb színvonalon. A zenét a dallamos rock kategóriába sorolhatnánk. Kellemes meglepetés Benkő nagymértékű javulása, amit jól dokumentál a címadó dalban található érdekes szólója is. Slágerlemezt említettem, de nem olyan, mint például az ABBA vagy a Sweet esetében. Slágerlemez az új Omega eddigi két lemezéhez viszonyítva. Az Omega még ezen a lemezen sem mondott le a hosszabb, igényesebb dalokról, amik közül legjobban a XX. századi városlakó sikerült. Ebben a számbari újra feltűnik a hatásos, I nagyívű, kicsúcsosodó befejezés, ezúttal a OMEGA/II. kompozíció mondanivalójával összhangban. A lemezen Benkő játékának javulása mellett még két érdekes dolgot figyelhetünk meg. Molnár gitárjátéka kezd elmélyülni, már lemondott az észnélküli hangok özönének előadásáról, a kevesebb néha több elv alapján. A másik meglepetést Sülyi szövegei okozzák, melyek az Omega történetében eddig először és sajnos utoljára érintenek közéleti problémákat közérthetően. Több mint kétéves szünet után felfokozott izgalommal várta mindenki az új lemezt. A várakozást még fokozták a stílusváltásról terjengő kósza hírek. Nos a stílusváltás valóban megtörtént. Legegyszerűbb meghatározással a Pink Floyd stílusához hasonlították az új lemezt. Néhányan a magyar popzene mérföldkövének állították be a lemezt, mások egyszerűen plagizálással vádolták az Omegát. Azt hiszem a valóság valahol a két vélemény közt van. A lemez zenéjének felvételi minősége ugrásszerűen megnőtt, (az Az új Omega (balról jobbra): Molnár György, Kóbor János, Benkő László. Debreceni Ferenc és Mihály Tamás Fotó: Markovics Ferenc Időrablót az NSZK-ban vették fel. Magyarországon csak az éneket játszották rá.) Ez már önmagában is növelte az Omega lehetőségeit. A másik tényező az Omega, de főleg Benkö zenei fejlődése, hangszertudásának javulása. És végül a harmadik tényező, a Pink Floyd kétségtelen hatása néhány számban (Időrabló, Nélküled). Ezek a dolgok alakították ki az Időrabló hangzásvilágát és ebből a szemszögből nézve magyar viszonylatban értékes és előremutató, de nemzetközi viszonylatban nem túlságosan egyéni lemez született. Mindenesetre alaposan kitágította az Omega zenei lehetőségeit, néhány szám az igényesség szempontjából megközelítette, sőt elérte az Éjszakai országút színvonalát. Az Omega eddigi legjobb lemezét mégis az 1977-ben kiadott Csillagok útján elnevezésű albumban üdvözölhetjük. Ha az előző lemezről azt írtam, hogy a felvétel végre jó minőségű, akkor ez fokozottan érvényes az Omega nyolcadik nagylemezére. Kóborék itt csúcsformában voltak. A számok többsége telitalálat. A lemez Beethoven IX szimfóniájával kezdődik, majd következik a jól felépített, fantáziagazdag Nyitány mely szervesen kapcsolódik a szimfóniához. Mindjárt a következő számban megállapíthatjuk, hogy Kóbor még mindig képes a fejlődésre, még egy lemezen sem énekelt ilyen jól. Felhangzik a lemez nagy slágere, a Léna, mely ugyan kissé kilóg az egész koncepcióból, de olyan jól sikerült, hogy egyáltalán nem hat zavarólag. A Pink Floydos hangzást a Légy erős képviseli. Itt megállnák egy pillanatra. Eléggé elterjedt a nézet hogy az Omega utánozza a Pink Floydot és teljesen az ö hatásuk alatt áll. Azonban aki végighallgatja az Időrablót és a Csillagok útját, rájöhet, hogy ez a megállapítás csupán az Omega munkásságának egy részére érvényes. A többiben a dallamos, de kemény rock irányvonalát követve képesek voltak kialakítani egy. csak rájuk jellemző stílust. 1978-ban jelent meg az Omega kilencedik nagylemeze, mely a titokzatos Gammapolis címet viseli. Az űr-rock orientációt sejteti már a bontó is, ahol egy idegen bolygón található űrállomást láthatunk. Meglepetésre elég gyönge a felvétel minősége. A zenéről szólva, bizonyos visszalépést tapasztalhatunk.nem sikerült túlszárnyalni az előző teljesítményt. Az okok közül csak egyet említenék. Az űr-rock feltételezi az elektromos billentyűs hangszerek széleskörű alkalmazását, ezek alakítják ki a tipikus „űrhangzást". Még a legjobb együttesek sem tudnak mindig ellenállni a kísértésnek, melyet a szintetizátorok adta lehetőségek nyújtanak. Visszatérve az Omegához, Presser távozása után világosan megfigyelhető Benkő fokozatos előretörése, ezen a lemezen már meghatározó tényező lett. És itt jelentkezett az előbb említett jelenség. Nem sikerült szervesen felépíteni az egyes számokat, nem sikerült kiküszöbölni a billentyűs hangszerek sokszor öncélú alkalmazását. A szintetizátorok seregének használata itt már nem eszköz, hanem cél, és ezt az egész lemez megsínylette. Egy év múlva 20 esztendős lesz az Omega. Nemzetközi viszonylatban is egyedülállóan hosszú idő ez egy együttes életében, főleg minimális tagcserékkel. Talán ez és az együttesen belül uralkodó hangulat a titka annak, hogy az Omega még mindig színvonalas zenét játszik és sikert sikerre halmoz. A közönség igényét maximálisan kielégítve, kisebb nagyobb kilengésekkel ugyan, de mindig egy lépéssel a közízlés előtt igyekeztek járni. Ha így folytatják, a jövőben sem kell félniük a közönség elfordulásától. DISZKOGRÁFIA: 1. Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek 5 2. 10 000 lépés 7 3. Éjszakai országút 8 4. Élő Omega ' 6 5. Omega 5 6 6. Nem tudom a neved 6 7. Időrabló 7 8. Csillagok útján 8 9. Gammapolis 7 GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22
