A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 18. szám
1. A Hulán-házaspár Nurmi szobra előtt. (Középen egy újságírónő) 2. A Helsinkiben megrendezett veterán Európa-bajnokság egyik pillanata. 105-ös rajtszámmal František Hután 3. A női súlylökésben Hután Jolán nyert E urópa -bajnoki aranyérmet 4. Hután bácsi és az ezüstérem (Arch, felv.) legyen. Az egyes versenyekre való felkészülés attól függ, milyen viadalra kerül sor. Másképpen kell a lépést beosztani erdei pályán, terepversenyen, és megint másként mondjuk salakon, vagy a városok betonján, aszfalton. A lépésváltoztatással együtt jár a légzés változtatása is. Az ember igyekszik jó mélyen beszívni a levegőt, majd villámgyorsan kifújni. Másképpen kell futni szél ellenében és hátszéllel. — Említette, hogy versenyzői alkat. Mit jelent ez? — Mindenekelőtt a motivációt; bizonyos kitűzött cél nélkül nem lenne értelme a futásnak. Amikor például a Veterán Atléták Helsinkiben megrende zett Európa-bajnokságára készültem, mindent ennek vetettem alá. — Versenyein általában győz. Akár a kerületi bajnokságon indul, akár a szlovákiai vagy Európa-bajnokságon. Mi ennek a magyarázata? — Nem vagyok jobb, mint a többiek, de én talán alaposabban felkészülök, nem becsülöm le az apróságokat sem — sok kicsi sokra megy. Figyelembe veszem a táv jellegét, aztán fontos a helyes étkezés — nem eszem sokat, hanem mindenekelőtt könnyen emészthető ételeket, csirke- vagy halhúst, zabpelyhet, kukoricakását, gyümölcsöket. időnként iszom egy kis jó sört. A vén róka saját magát figyeli — jellemezhetném magam, igyekszem mindennap tenni valamit annak érdekében, hogy meg tudjam őrizni az erőm, a derűm, a kiegyensúlyozottságom, hogy ne kelljen más segítségre szorulnom. Mint említettem, több mint hatvan esztendeje futok, és közben szinte a saját orvosommá lettem. Életstílusommá vált a futás! Nem dohányzom, nagyon-nagyon ritkán fogyasztok alkoholt, ha szüksé-ges, pihenek: mindent alávetek annak, hogy élvezzem is, amit csinálok, hogy mindent megtegyek a jó szereplés érdekében. Bármilyen ínycsiklandozóak a különféle ételek, én legfeljebb kóstolgatom őket — dehát az öregeknél így van általában. Olykor elgondolkodom a futás kapcsán az ember lehetőségeiről. Fiatalságom idején harmincnyolc perc alatt futották a tízezer métert — és hol tartunk ma? Akkoriban sok atléta nem tudott megfelelően étkezni, ma az a gondja, hogyan őrizze meg a testsúlyát. Mióta csaknem nyolcvan esztendővel ezelőtt megszülettem, sokat változott a világ, s vele persze én is. Egyetlen dolog azonban sohasem változott meg bennem: a futást mindig szenvedélyesen szerettem és szeretem. BATTA GYÖRGY 13
