A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-24 / 17. szám
Párták asszony szétosztotta a rokon lánykák között. A sasvári koszorút szerették a legjobban a pogrányiak, ezt tartották a legszebbnek. Ez gyöngyvirágokból, kék nefelejcsből és zöld bársonylevelekböl állt, közben fényes piros és sárga „cseresznyécskék", üveg gyöngyöcskék csillogtak. Széles, magas volt ez a koszorú. Később, amikor már nem lehetett kapni művirágkoszorút, viaszkoszorút vásároltak. A pártára 30 méter hosszú, másfél ujjnyi széles rózsaszín szalagot vásároltak. A kiegészítők, „rúzsás hajkötők" voltak. Szerették a téglapiros, a céklaszínű, s a kék rúzsás hajkötőket. Nem kedvelték a fehér alapút. A rúzsás hajkötőkből másfél méter kellett a haj végébe, ugyanennyi a haj alá (gyöngybe) és 2 méter a farra valóhoz. Előbbiek 3 ujjnyi szélesek voltak, míg a farra valóhoz tenyérnyi széleset választottak. A menyasszonynak a haját, amikot a templomba ment kihirdetéskor, egy ágba fonták. A középen elválasztott hajat régen pomádézták, majd szépen lesimították, az 1940-es évektől viszont „fölkócozták", vagyis kibodorították. A varkocsba 3 ágú „kocsart" fontak. Ez ronggyal kitömött ujjnyi vastag piros kasmír anyag volt. A hajat nem fonták be egész hosszában kb. 5 centiméternyit szabadon hagytak, itt megkötötték, a rúzsás szalagot csatra kötötték, úgyhogy a szalag vége a szoknya hosszának közepéig ért. Három rozmaringágra volt szükség a párta elkészítéséhez. A szalagot kétsorosán vették és ebből apró „gyüszükbe" szedték végig az ágon. Mindegyik gyüszücskét odakötötték az ághoz. Amikor mind a három ág elkészült, az egyik végét a koszorúhoz kötötték, a másik végénél fogva, ahol pántlika volt a végén, s a hajtőhöz kötötték mind a három ágat. A gyüszücskéket vagy ,,kasikákat" (így is nevezték az apró szitkákat), sorba kiszedték, így beborították az egész fejet. A koszorút is a haj alatt kötötték meg. A rozmaringág csak a szűz lányokat illette meg, aki bevallotta vétkét, annak drótra készítették el a pártát. A kasikába „rezsgöt" fényes spirálszerű rugócskát aggattak. Ezzel készen volt a menyasszonyi fejdísz. A gyöngykaláris is elmaradhatatlan kelléke volt a menyasszonyi öltözéknek. A 8 soros gyöngyöt még „csüngös" gyöngyökkel is kiegészítették, ezt otthon fűzték föl. A kasikás rozmaringágat a mellen keresztül rézsúton helyezték el. Az ötvenes évek elején a menyasszonyok még pártában esküdtek Pogrányban, csak ezután jött divatba a fehér ruha „slájerral" (fátyollal). Gyász esetén, ha közeli hozzátartozót gyászoltak, a menyasszonyi pártát kék és zöld szalagokból készítették, és a menyasszony ruhája is sötét színű volt. A legtöbb esküvőt télen tartották Pogrányban, így „kacában", női télikabátban esküdtek. JÓKAI MÁRIA A pogrányi (Pohranice) menyasszonyi pártát a szomszéd falu lakói azért nevezték lapos pártának, mert egészen a fejhez lapult, nem magasodott ki. A pogrányiak maguk pedig sima párta néven emlegetik, mert egyszerűen, simán befedi a fejet. A legtöbbször csipkerózsa színű szalagból, míg régebben ciklámenszínü, csipkés szélű ropogós hajkötőkből csinálták. Itt is voltak aszszonyok, akik a pártát készítették és a menyasszonyt öltöztették. A pártához mindenki megvette magának a szalagot és a koszorút, s csak az utóbbi időben, amikor nemigen lehetett kapni, kölcsönözték a koszorút. A szalagot a lakodalom után a meny-
