A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-17 / 16. szám

r--ľ t' • „.HUff* «.*»*««* A Zobor vidékén az egyik legdíszesebb és legmutatósabb menyasz­­szonyi pártával Gerencsérben (Hrnčiarovce) találkoztam. A több mint 50 méter színes szalagból álló fejdísz elkészítése gondos és aprólékos munkát nem utolsósorban kifinomult ízlést kívánt. A párta több emberöltőn keresztül formálódott ilyenné. Szépnek tartják maguk a gerencsériek is. Azt mondják, hogy akármilyen volt is a meny­asszony, amint fejére került a párta, többszörösen megszépült. A menyasszonyi fejdísz több apróbb részből tevődött össze. Mindegyik tartozékot külön-külön előre kellett elkészíteni. Ezeket azután tányérra rakták le, nehogy összetörődjenek. A menyasszonyi fejdísz tartozékai voltak Gerencséren, az ottani elnevezés szerint: a hajfonó, a két koszorótartó, a vásárolt koszoró a koszoróbeszedő a párta, a pártatartó, a hajba való búkor é a rozmaring (ez nem mindig). A hajfonó: három vastagabb piros szalag, a hajba fonták bele, hogy azt dúsítsa. A koszorútartót 3 méter ujjnyi széles „mária-kék" és 3 méter „mária-rózsaszín" (nagyon halvány kék és rózsaszínű) vastag atlasz szalagokból készítették. A két szalagot egymásra helyezték, úgyhogy a rózsaszínű alul legyen. Egyszerre kezdték szedni „bukrocskára" és minden bukrocskánál megkötötték cérnával. Olyan hosszú két koszorútartót készítettek, hogy a menyasszony fejét a homlokán fültől fülig körülérje. A bukrocskákat cérn fűzték, így igazították a homlokra. A vásárolt koszorút — mint a mutatja — készen vették. Művirágból (nefelejcs, rózsa, de főleg gyöngyvirágból) készült, magas széles volt és színes meggyrüggyel, esetleg flórissal is díszített. A koszorúbeszedő piros, és zöld színű, ujjnyi széles atlasz szalag. Mindegyik színűből négy és fél méter kellett. A beszedőt is mindkét oldalon bukorra szedték, de sokkal hosszabbakra (kb. 10 cm) és egyszerre szedték le. A pártához kb. 3 ujjnyi széles, csipkés szélű szalag kel lett. Öt ún. tányért csináltak, mind egyiket más-más színű szalagból A legalsó tányérra — bukorra — kellett a leghosszabb, 7 mé­teres szalag, piros színű. Ebből 13 ágú bukrot (csillagot) for­máltak. A föléje kerülő 6 m hosszú zöld szalag­ból 10 ágú bukrot, majd a 4 méteres rózsaszín sza tagból 8 ágú bukrot csi­náltak. A 3 m szilvakék színűből 6 ágút és a legtete jére 2 méteres — piros vagy h zöld — szalagból 5 ágú bukrot \ kellett készíteni. Mindegyiket kü lön-külön csinálták meg, hogy jobb tartása legyen, papírt is tettek bele, így tartósabb volt, nem lankadt le. nem nyomódott össze. A bukrokat (tányérokat) úgy illesztették egymásra, hogy az ágak ne egymás fölé inkább egymás közé kerüljenek. Amíg lehetett flórist kapni, addig minden csúcsra ilyet akasztottak, később gyönggyel díszítették. A pártatartó 6 m piros és 6 m zöld, 3 ujjnyi széles ropogós szalagból volt. Hatágú bukrot formáltak belőle. A tarkóra illesztették, elöl a nyakon kötötték meg. A ha/bava/ó búkor kicsinyített mása a pártának. Ugyanannyi színű szalagból készült, csak kisebb volt. A hajfonat végébe került. A rozmaringot, mint a szüzesség jelképét csak akkor tették a koszorúba, ha engedélyt kapott a menyasszony a paptól. A teljes díszbe öltözött menyasszony fejére került a párta. Haját hátrafésülték, a homlokon kicsipkézték, a tarkónál beleillesztették a hajfonót és ezzel együtt végig befonták. A fejtetőn a haj alá libatollat szúrtak, erre erősítették a pártát, azzal a pántlikával, amellyel a bukrokat összekötötték. A kicsipkézett hajra került először az egyik koszorútartó, majd utána a koszorúbeszedővel együtt a koszorú, e mögé pedig a másik koszorútartó. Mindezeket szépen elrendezték a fejen, s a pártát a koszorútartóhoz tűzték. A hajfonat alá a tarkóra helyezték a pártatartót és elől a nyakban megkötötték. Utoljára került fel a rozmaring, ha ez megillette a menyasszonyt. Ezzel kész volt a párta. Minden menyasszonynak vízszintesen helyezték el a rozmaringot a mellén. A piros kivarrott virágú hajkötőt elöl „U" alakban, a hátán pedig keresztben tűzték oda. Síkkal is kiegészítették. A pártára való szalagokat a menyasszonyjelöltek kölcsönözték egymásnak. Ezeket minden alkalommal újra kellett leszedni. Mielőtt újra ejkészítették, a szalagokat ecetes vízbe mártották és átvasalták, ettől jobb lett a tartása, fényt kapott és felfrissült a színe. Kevesen tudták a faluban megcsinálni a pártát. Az utolsó pártacsináló és menyasszonyöltöztető asszony Potúska Maris néni volt. Fizetségért öltöztette a menyasszonyt Jtette a pártát. Az ötvenes években maradt el a párta viselése. Amig divatban volt a párta nem csak az esküvő napján viselte .1 menyasszony. Azokon a vasárnapo­kon, amikor a templomban kihirdették a házasulandókat, már pártában jelent meg a nagymisén és a litánián, és a számára kijelölt helyre állt. Előfor­dult, hogy egyszerre három pártás menyasszonyt szemlélhetett — s szólhatott meg — a falu. Volt mit tennie az öltöztető asszonynak is, hogy rendben elkészüljenek. A faluban akad ma is olyan asszony, aki annak idején jól odafigyelt és jól emlékezetébe véste, hogy ké­szült az ő menyasszonyi fejdísze, így sikerült megmenteni ezt a ritka szép értéket, hogy még ma is gyö­nyörködhetünk benne. A hetvenes évek végén Balkoné Czakó Erzsé­bet készített el újra egy gerencséri menyasszonyi pártát. Az adato­kat is ő szolgáltatta. JÓKAI MÁRIA

Next

/
Thumbnails
Contents