A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-17 / 16. szám

irodalmi színpad mellett döntök. Ettől egész az életem. — Egy falu arculatát nemcsak a CSEMADOK helyi szervezetének mun­kája határozza meg, csupán kiegészíti — bár lényegesen — a nemzeti bizott­ság és a szövetkezet községfejlesztési munkáját. Milyen önöknél ez az össz­munka? — Jó az együttműködés mind a nemzeti bizottsággal, mind a szövetke­zettel. Igaz, a takarékossági intézkedé­sek minket is erősen érintenek, de azért reménykedünk... És még valami: nagyszerű népművelőnk van! Tóth Balázsné, Tériké, bár nem heté­­nyi születésű de teljességgel beilleszke­dett a község életébe. Szíwel-lélekkel dolgozik, vezeti a könyvtárat, a kultúr­­házat. Az irodalmi színpad tizenkét eszten­dővel ezelőtt alakult. Összetétele válto­­„zó, tagjai között tízévnyi korkülönbség is van. Fizikai dolgozók, ipari tanulók, diákok, népművelő, mérnök és pedagó­gus dolgoznak az együttesben. — Például Luczáné Sárai Sarolta a helyi óvoda igazgatónője, Vörös Lajos autószerelő, aki mindent meg tud csi­nálni a színpadon — mondja Kiss Pén­tek József, az egyik összeállítás rende­zője. — Hadd folytatom a név szerinti felsorolást, hiszen megérdemlik: Ren­­czésné Nagy Irén, Sárai István, Csinta­­lanné Papp Szilvia, Papp Aranka, Vörös Éva, Sárai Éva, Gáspár Kornélia, Vörös Ildikó (ő az, aki a koreográfiát csinálta, csak úgy a saját elgondolása szerint, amolyan östehetség), — Hencz Júlia, Rancsi Dezső, Csintalan György, Szala­­iné Szuh Annamária, és Németh Árpád. No meg persze Szalai Miklós, a mi „oldalhajtásunk." Irodalmi színpadi tagként kezdte s rendező lett. Én az Oresztészt tanítom be, ő pedig egy antifasiszta költők műveiből összeállí­tott műsor-összeállítást. — Nagyon szeretem Eluard francia költő verseit. Az- összeállítás címe: Hangok az erdőből. Bántott, hogy raj­tam kívül senki sem ismeri ezt a remek költőt, úgy éreztem, meg kell szólaltat­nom — mondja Szalai Miklós. — Hogyan sikerült elfogadtatni néze­teidet, kedvenc költődet a többiekkel? — Már lassan két éve készülünk erre az összállításra. Nincs probléma a sze­replők kiválasztásával, itt járt Dráfy Má­tyás, megnézte, mit tudunk s ö is azon a véleményen volt, hogy tehetségesek a szereplőink. — Ha nem is érünk el országos ered­ményeket — mondja Tóth Balázsné —, már önmagában az a tény is siker, hogy ez a sok fiatal nem a kocsmába jár szórakozni. Az ő gyerekeik szintén von­zódni fognak a kultúrához, a szép szó­hoz, az irodalomhoz, mindenhez, ami humánus. Csak tápláló, erőt adó talajból nőhet terebélyes nagy fa. A táptalaj Hetényen adott. FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI KIBŐL LESZ JÓ NÉP­MŰVELŐ? Van egy falu a Mátyusfölde nyugati szélén, úgy hívják, hogy Hetény (Cho­­tín). Hímző asszonyainak hírét már a századfordulón ismerték messze Ko­márom megye határán túl. A gazdasági válság idején sok család a toledós és szálhúzásos technikával készült hímzett asztali fehérnemű készítéséből tartotta el magát. A férfiak, egyéb kereset híján, asszonyuknak segítettek, előszámolták, kihúzták a szálakat. Az idők változtak, fordult a történe­lem kereke. Mára már csak néhány idős néni ismeri a „legyecskés", „tyúklábas" mintákat, de a hagyomány iránti tiszte­let, szeretet megvan a falu minden lakójában. Ez a nemes vonzalom gaz­dag táptalaja a CSEMADOK helyi szer­vezete munkájának. Hosszú évek óta sikeresen működik az éneklőcsoport, munkáját Bajnóczy Magdolna irányítja. Sokévi fáradozásukra a koronát az el­múlt esztendőben a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon való szerep­lésük tette fel. A csoport lelkes tagjai vérükben érzik az elmúlt nehéz eszten­dők fáradságos munkáját, szívvel őrzik a hagyományt. Férj és feleség, mint például a Szabó házaspár, együtt adják tovább a ma emberének a régi dalokat. Etel néni valóságos krónikát vezet fellé­péseikről, hagyományos népviseletbe öltöztetett babát is készített, hogy le­gyen mit nézni, látni az unokáknak s az arra járó érdeklődő idegennek. A helyi szervezet vezetése mindig erős volt, mert szilárd tagságra támasz­kodhatott. A kor új szele, az irodalmi színpadi mozgalom mély, erős gyökeret eresztett ebben a közösségben. A falu fiataljai nem hagyták el a szülői házat, a megtartó közösséget. Tanul­mányaik befejezése után itt vertek új tanyát s apjuk, anyjuk örökébe léptek.. Gondolom, éppen ennek köszönhető, hogy mára két irodalmi színpadi műsor­ral is készülnek közönség elé lépni. Lucza Imre agrármérnök, a helyi szer­vezet elnöke, elmondta, hogy előtte is agrármérnök látta el az elnöki teendő­ket. — Sebők Dezsőtől vettem át a stafé­tabotot — mondja a rokonszenves fia­talember. — Építkezni kezdett, sok lett volna a rá háruló feladat, s az ilyesmit Lucza Imre szavalás közben fél kézzel nem lehet csinálni. Ennek már vagy hat esztendeje. Sebök Dezső elnöksége alatt sem „aludt" a falu. Az éneklőcsoport, az irodalmi színpad már akkor is meg volt, s eredmények is születtek. Lucza Imre az Állami Vízügyi Igazga­tóság tervező mérnöke. — Honnan indult, hova érkezett? — Itt születtem, itt jártam az általá­nos iskolát, a komáromi magyar tan­nyelvű gimnáziumban érettségiztem. — Miért lett mezőgazdász? Nem di­vatos szakma! — Szűkebb hazám mezőgazdasági körzet, ha mást választok, el kell hagy­nom a falumat. Megpróbálkoztam a felvételivel, minden simán ment, prob­léma nélkül elvégeztem a főiskolát. Me­liorációs szakember vagyok. — Mivel telik egy-egy munkanapja? — Jaj, az fantasztikus, mi mindent kell csinálnom! Kora reggel indulok el hazulról, sok a szolgálati út, az egész kerületben dolgozom. Minden járásban van meliorációs központ, a földműves­­szövetkezetek oda nyújtják be lecsapo­­lással vagy öntözéssel kapcsolatos igé­nyeiket. A végrehajtás a mi dolgunk. Terepszemlével kezdünk, felmérjük a lehetőségeket, csatornát építünk, nagy teljesítményű öntözőberendezéseket helyezünk üzembe. — Munka után itthon mivel tölti az idejét ? — A nemzeti bizottság titkára va­gyok, ez is sok tennivalóval jár. Rettentő sok ügyes-bajos dolgot kell elrendezni. Kéthetente tanácsülést tartunk, a hon­védelmi bizottságnak elnöke vagyok ... — Ne is folytassa, hogy marad ideje a családra s az irodalmi színpadi sze­replésre? — Sok-sok lemondással jár minden. Megfontolom, mi a fontosabb, és az A Hangok az erdőből szemet gyönyörködtető, díszletes próbája Kiss Péntek József bemutat egy mozdu­latot az Oresztész próbáján 20

Next

/
Thumbnails
Contents