A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-17 / 16. szám
A Csemadok életéből Az Hosvai együttes Gombaszögön (Fotó: Prand! Sándor) KÖZÖS FELELŐSSÉG, KÖZÖS SIKER CSUNYOCSKA ÁRPÁDNÉ, negyvenhá rom éves. pedagógus, a rozsnyói (Rožňava) magyar tanítási nyelvű általános iskola tanítónője. Helybeli lakos, helyben végezte el a magyar pedagóiai gimnáziumot. Huszonöt éve tanít. 1979-ben a Szocialista nevelés bronzfokozatával tüntette ki a SZISZ járási bizottsága. Az úttörőházban évekig táncszakkört vezetett. 1958-tól tagja a CSEMADOK-nak, évek óta tevékenyen dolgozik a helyi szervezet vezetőségében. Aktivistája a járási bizottságnak, elnöke a népművészeti szakbizottság táncalbizottságának. — A CSEMADOK-ot második otthonomnak tekintem. Székházában nőttem fel, ott készültem érettségire. Édesanyám (Dobránszky Imréné) egyik alapító tagja volt szövetségünknek, édesapám úgyszintén. Édesanyám a II. országos közgyűlés küldötte volt, én a Xlll.-nak leszek küldötte. Édesanyám színjátszó csoportot vezetett hosszú évekig édesapám tánccsoportot. Tizenhat éves koromban már táncoltam, s három évvel később Bányászlakodalmas című összeállításunkkal eljutottunk Zselizre. Aztán férjhez mentem, szültem, és csak akkor folytattam a táncot, amikor a gyerekek nagyobbak lettek, amikor bevonhattam őket is a munkába. Lányom most végzi Bratislavában a hároméves táncvezetői tanfolyamot. Hetvenkettőben láttam újra munkához. Az évzáró taggyűlésen azt mondtam, hogy van itt egy terem, fel lehetne használni balett oktatásra. Hetvenhárom szeptemberében a CSEMADOK székházában megnyílt a balett iskola. Három évvel később a nagyobb diákok számára szerveztem dzseszbalettet. Úgy irányítom a fiatalok munkáját, hogy népi táncot is szívesen tanuljanak be. A dzseszbalett-csoport a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub keretében működik, sokat szerepel és sikeresen helyt áll versenyeken. Most történetesen a modern táncok kerületi versenyére készülünk. Kezdeményezésünkre a kerületi művelődési központ betársult a kétéves táncvezetői és koreográfusi tanfolyam szervezésébe. És az eredmény? A fiatalok megszerették a népi táncot és egy tizennyolchúsz tagú járási együttes alakult. Szépen szerepelt tavaly a gombaszögi kulturális ünnepélyen. Mélységesen hiszem, hogy a fiatalok falvainkban továbbéltetik a néptánc-kultúrát. S ha így lesz, akkor nem éltem hiába. Ha egyáltalán felszólalok az országos tanácskozáson, akkor röviden csak arról beszélek, hogy jó lenne, ha egyre többen lennénk olyanok, akik szövetségünkben akarnak tanítani és tanulni, akik időt. Fáradságot nem kímélve égnek, lángolnak, közösségüket melegítőén. MÁCS JÓZSEF Felvételek: Nagy László (1) és arch. A kassa vidéki (Košice-vidiek) járásban a legrégebbi nyári rendezvény a nagyidai CSEMÁDOK-nap. Tavaly a huszonnyolcadik alkalommal találkoztak itt a járás népművészeti csoportjai, szólistái. Az, gondolom, világos, hogy ebben a „műfajban" ilyen folytonosság nem teremtődik meg önmagától. Szükség volt arra, hogy mindig legyen olyan alap, amelyre a helyi szervezet építhet. S ez az alap Nagyidán a kezdettől fogva a tánccsoport volt, a mai Hosvai Népművészeti Együttes őse. Az ötvenes és a hatvanas évek ilyen jellegű munkája azonban ösztönösen és alkalomszerűen folyt, s ahogy Snyir Ferenc, az Hosvai művészeti vezetője mondta, nem jutott túl a „Ritka búza, ritka árpa" színvonalán. Ennek természetesen több oka is volt. Egyrészt a szakmai felkészültség hiánya, másrészt a szűkös anyagi helyzet. Hogy az Hosvai Népművészeti Együttesnek mégis sikerült felküzdenie magát legjobb együtteseink közé, az annak köszönhető, hogy azok, akik felelősséget éreztek magukban az együttes sorsáért, összefogtak és megteremtették azokat a szakmai és anyagi feltételeket, amelyek lehetővé tették, hogy az együttes viszonylag nyugodt körülmények között végezze munkáját. Persze a hatvanas évek közepén, amikor az együttes megalakult, nem volt ilyen egyszerű a helyzet. — Amikor 1966-ban az együttes megalakult, én voltam a legfiatalabb a társaságban — mondja Snyír Ferenc. — Akkor Bogoly Júlia foglalkozott a csoporttal. Télen alig próbáltunk, mert nem volt megfelelő helyiség; nyáron a szabadban gyakoroltunk, főleg a nyári rendezvények előtt. így telt el két esztendő. Aztán egy évig Horváth Ferenc vezette a tánccsoportot, Kassáról járt ki Nagyidára, de ö inkább a színjátszáshoz értett, s így nekünk nem tudott sokat segíteni. Akkor kezdődött valami más, amikor Takács Margit vette át az irányítást. Később hárman beiratkoztunk a koreográfiái tanfolyamra, s ha jól emlékszem 1970-ben már ketten vezettük a csoportot. Ez így ment két évig, aztán rám maradt az egész munka. — Kaptatok valahonnan anyagi támogatást abban az időben? — Nem, nem kaptunk sehonnan semmit. Pedig abban az időben már rendszeresen dolgoztunk. Hetenként két próbát tartottunk egész éven át, s a csoportban hat pár táncolt. Amikor Szesztán megalakult a citerazenekar, velük társultunk. Sok gondot, bajt kellett leküzdenünk azokban az években. Például a próbákon magnószalagra feljátszott zenével gyakoroltunk, a fellépésekhez zenekart kellett szerződtetnünk... De azért lassan előre haladtunk. A fellépések száma is gyarapodott, s igy 1976-ban a jnb kulturális szakosztályától kaptunk kereken százezer koronát. Ezzel teljesen új korszak kezdődött az együttes életében. Ekkor már jó tíz év munkája állt mögöttünk, s tudtuk, hogy mit akarunk. — A Nagyidai Magtermesztő Állami Gazdaságtól is kap az együttes anyagi támogatást. — Igen. Eredményeinkre a gazdaság vezetői is felfigyeltek, s igyekeztek a lehetőségeikhez mérten támogatni munkánkat. Négy évvel ezelőtt kapcsolatunkat szerződéssel erősítettük meg. Felkerestem Smajda József mérnököt, a Nagyidai Állami Gazdaság igazgatóját is, s megkérdeztem, hogy ö hogyan látja a gazdaság és az Hosvai kapcsolatát. Mit jelent számukra az együttes, mit hoz ez a kapcsolat? — Kicsit távolabbról kell kezdenem — mondja Smajda József. — Amikor a hatvanas években gazdaságunk önállósult, akkor kezdték építeni a Kelet-szlovákiai Vasművet, s ez az építkezés elvitte a nálunk dolgozó embereknek majdnem a felét. Kevés volt a munkaerő a gazdaságban, a falu fiataljai sem érezték magukat valami jól.. . Szóval komolyan el kellett gondolkodnunk azon, hogyan tarthatnánk meg a fiatalokat. Amikor pedig a gazdaságunk a Slovosivához került, egyenesen szükségünk lett az együttesre, hiszen a tröszt vezérigazgatósága is támogatta az ilyen irányú kezdeményezést. S az se volt mellékes, hogy a Slovosiva évente megrendezte a magtermesztő állami gazdaságok népművészeti csoportjainak kerületi, illetve országos versenyét. Az általunk patronált Hosvai már az első alkalommal bejutott az országos döntőbe, s 1980-ban elnyerte a mezőgazdasági miniszter díját. — így, gondolom, a kitűzött célt sikerült elérni. — Az együttes fiatal tagjainak körülbelül az egyharmada az állami gazdaság alkalmazottja. De a többiek is szívesen jönnek segíteni, ha a gazdaságnak szüksége van rájuk. Főleg a nyári munkák idején ... — Hogyan és milyen anyagi támogatást kap az együttes a gazdaságtól? — A konkrét anyagi segítséget a szakszervezet költségvetéséből folyósítjuk. Ez évente átlagosan mintegy húszezer korona körül mozog. Ebből telik a legszükségesebb. Legalábbis egyelőre még telik, s remélem, ezután is tudunk segíteni. Jóleső érzés számomra, hogy az együttes itthoni és külföldi sikerei egyaránt a mi sikereinknek is számítanak. A nagyidai Hosvai Népművészeti Együttes az elmúlt évek során elérte a „D" kategóriás minősítést. 1980-ban elnyerte a zselizi Népművészeti Fesztivál nagydiját. Hét-nyolc éve rendszeresen szerepel Zselizen és Gombaszögön, s 1977 óta évente több alkalommal is fellép Magyarországon. Jelenleg a jnb kulturális szakosztályától évente ötvenezer korona dotációt kap. Az együttesnek a zenekaron kívül húsz tagja van, évente 35—40 alkatommal szerepelnek, s egész éven át hetente rendszeresen két próbát tartanak. Az állami gazdaság és a jnb által nyújtott anyagi támogatás, úgy tűnik, fedezi az együttes szükségleteit. De Snyír Ferenctől tudom, hogy ma már, az említett évi 35—40 fellépés mellett, ez az összeg éppen hogy fedezi az üzemeltetés költségeit, hiszen sok olyan akció van, amely belenyúlik a hétköznapokba, munkakiesést jelent, tehát az elmaradt munka ellenértékét téríteni kell. 'Az együttes helyzete sem teljesen egyértelmű a községben, hiszen más szervezetek is vannak, s igénylik a támogatást... Ennek ellenére a tizenötödik éve felé közeledő Hosvai Népművészeti Együttes helyzete biztató, s hiszem, hogy az a kapcsolat, amely közte s a gazdaság között kialakult, tovább erősödik. GÁL SÁNDOR 11
